Csak összefogással lehet

elérni dolgokat, igazi változásokat.

A férfiak nagyon veszélyesek, ha meg akarják őrizni uralkodó pozíciójukat. Ma végighallgattam M. P. -t az Egyenes Beszédben, minden végig rendben volt még a piros mappával való poénkodás is. Egészen addig, amíg az adókról, meg a bérekről nem beszélt. Havonta 20.ezerrel több egy minimál-béresnek nagyon kevés. Semmit nem jelent és ez nem utal arra, hogy valóban változás történne a jövőben. Mert , ki kell számolni , tudom, hogy előbb számolunk, aztán ígérgetünk. ez is ugyanolyan , mint az előbb szavazzatok ránk, aztán meglátjátok a zsákbamacskát, vagyis, hogy milyenek vagyunk valójában. Csakhogy ha már meg vagytok választva, akkor már kicsit késő, tudod?

Ha azoktól, akik elsikkasztották a közös kasszát valamennyit vissza lehetne hozni, mármint pénzt, akkor nem kellene annyit számolgatni. Ami a miénk, a démoszé, az visszajár mindenképp. Mi demokráciát akartunk 1989-ben és nem vadkapitalizmust. De szép lassan kapitalizmus lett, ami azt jelenti, hogy egy dolgozónak azért kell reggeltől estig orrvérzésig dolgoznia aprópénzért, hogy a fejeseknek jó sok maradjon. Jusson is meg maradjon is. Nem vagyok egy munkakerülő, mert amikor lehetőségem volt, nem voltam rest hajnali 4-kor kelni, hogy időben bejussak a gyárba, nap mint nap, tudom miről beszélek. Egyszer emlékszem, egy bankos srác elhívott randira és én nemet mondtam, -rögtön kimutatta a foga fehérjét: mit képzelek magamról, csak egy gyári munkás vagyok, én utasítok vissza egy pénzes krapekot? A becsületes, dolgozó embert lenézik a kapitalizmusban. Nem is értem miért mondják manapság még mindig a tv.-ben, hogy nálunk egy érett demokrácia van, mert nem, nálunk kapitalizmus van, annak is az igazi vadhajtása!

Az hogy ide jutottunk mindannyian kicsit hibásak vagyunk. Mindig engedtünk egy kicsit, amikor a főnök mondta, hogy túlórázzunk, mikor nem emelik a bérünket, ahelyett azt mondták, ha nem tetszik, vesznek fel újabbakat, akiknek megfelelő lesz az alacsonyabb bér is. Mikor mindig volt és van közülünk legalább egy aki azt mondja a munkahelyi közös megbeszélésen, ha közlik velünk, hogy bérünket csökkenteni akarják 25%-al a 2008-as pénzügyi válság idején. És annyira be vagyunk rosálva, hogy mi inkább örülünk , hogy dolgozhatunk éhbérért, de nem tartunk ki társunk mellett és nem hogy inkább kilépnénk egy ilyen ócska, ledegradáló munkahelyről, hanem inkább elfogadjuk a csökkentést. Ezekkel a dolgokkal kezdődött minden leépülés ebben az országban. Mostanra meg eljutottak oda a munkavállalók, hogy sírva mennek be a munkahelyükre, és úgy érzik, igazi rabszolgák, akik soha nem fogják meglátni a szabad napot. Azért dolgoztok annyit, hogy nekik lehessen még egy gyémánt gyűrűjük, vagy még egy porschéjuk, vagy egy 55-ik villájuk Torontóban, vagy Dubajban.Ti azért meg kell pusztuljatok. Pedig csak annyi kellene, hogy kiálljatok a jogaitokért és azért hogy ti határozhassátok meg mennyi munkaidőt vagytok hajlandóak dolgozni (szombat, vasárnap szabad kell legyen!), és 6 vagy 8 óránál tovább egy nap nem lehet dolgozni! A béreknek kell akkorának lennie, hogy ne a plusz órákkal kelljen kiegészíteni őket, mert ez is csak egy ócska kereskedői mentalitás. A saját maguk gazdagodása mindig az elsődleges szempont, nem a munkavállaló érdeke és hiába a megalkuvóké volt eddig a munkahely, most, hogy minden összedőlni látszik, mert már nincs elég munkaerő, elmondhatjuk, hogy eljött az idő, amikor a sarkunkra kell állnunk és elhatároznunk, hogy mostantól mi szabjuk meg a feltételeket, hogy hogyan, mennyit és mennyiért dolgozunk. Nem éri meg versenyezni a kollégákkal, hogy ki vállal többet, az az idő lejárt! Előbb vagy utóbb összecsuklasz és a kórházban kötsz ki. Rokkantként pedig már nincs akkora értéked a munkaerő piacon. Mostantól vagy kiáll mindenki magáért és ha kell, naponta sztrájkol, vagy legjobb , ha máris megássa a sírját és a magára rántja a földet: földet rá!, földet rá! A szakszervezetek nem véletlenül szűntek meg, mert a vezetőket végül magukhoz csábították a pénzzel, és már nem áll érdekükben a többi munkavállaló képviselete, vagyis árulókká váltak, megvették őket kilóra.. Mindenki magáért kell kiálljon, de igazán csak együtt, tömegesen, mindenkivel összefogva lehet igazi, áttörő eredményt elérni. Soha ne várjon senki a másikra, hogy az majd csinál valamit, legyen ő az első, aki kezdeményez!