Az életet nem érteni kell, hanem csak élni

Minél inkább keressük az élet értelmét, annál inkább bebizonyosodik, hogy nincs semmi értelme. Ahelyett, hogy örülnénk az életünknek és hálát adnánk a teremtőnknek, aki nem anyánk és nem apánk!, – mi azon agyalunk vajon miért jöttünk a világra? Még akkor sem fogunk erre rájönni mikor már rég távozunk innen. Ahelyett hogy ilyen fölösleges dolgokon törnénk a fejünket, inkább élnénk az életünket és fogadnánk azokat a feladatokat, amiket az élet sodor elénk. Az elmélkedéssel, gondolkodással, vallással csak megöljük az életet, az élő istent, vagy lelket öljük meg magunkban.

Mikor olyanokat hallok meglett, koros emberektől, hogy mit akartok, emberek, egy 60 nő már biztos, hogy nem kezdhet új karrierbe, akkor már nem keseredek el, hanem azt mondom magamban, hogy jó, de akkor érted sem érdemes küzdeni, sem megmenteni semmitől, légy te okos, meg legyen neked igazad, majd viseled a következményeit! Vállald be a hitvallásod és csak nyugodtan aszerint. De egyre kérlek nagyon szépen, ne próbáld a saját hülyeséged rám erőltetni, jó? Hagyd, hogy én meg éljem úgy az életem, ahogy az nekem jó!

Nem számít, hogy 50 év fölött jól nézek ki még mindig és jól is érzem magam, majd lemondok erről, mert ez a szabály. Lemondok minden engem illető jóról, mert a szabály az szabály és most te majd megmondod nekem, mi a kötelességem. Rád ez nem vonatkozik csak rám.

Hát bocsánat, de én ezt másképp gondolom és másképp is élem meg, illetve csinálom, mint te és ismét bocsánat, de nem fogok engedélyt kérni hozzá senkitől sem. Csinálom, mert isten nekem megengedte. Azt csinálom, ami nekem a jó, erre kaptam engedélyt, tőle. Úgy, hogy mostanában nekem igen jó dolgom van és boldog is vagyok emiatt. Nekem egy vallás sem tudja megmondani mit tegyek. Az élethez mindenkinek joga van aki egyszer megszületett, ember azt el nem veheti semmilyen megfontolás alapján. Egyik ember nem dönthet egy másik ember életéről, csak istennek van ehhez joga. Bizonyos vallásokban büntetik a nőket, más vallásokban pedig a gyerekeket a szülők. Isten erre nem adott engedélyt, de ki vagyok én hogy erről beszéljek? Én csak magamról beszélek, én nem vagyok zsidó, ha jól emlékszem, engem a református egyház keresztelt meg. Az sem igazán az én világom egyébként, hagyd döntsem el én miben hiszek és hogyan élem az életem! Nekem előre senki ne akarja meghatározni sem megszabni: miben, kiben higgyek, meddig éljek, a társadalomban hová tartozzak, milyen pozíciókat tölthetek be és milyeneket nem!

Elárulom, nem vagyok vallásos, nem hiszek semmilyen felekezetben, egyedül egy istenben hiszek, aki nem hasonlít senkire sem azok közül, akiket itt bemutattak nekem itt a földi létem során. Egyet biztosan tudok , nekem senki ember fia nem parancsolhat és meg nem mondhatja, hogy mikor mi a teendőm. Ennyit tudok csak röviden és velősen, bocsánat, ha kicsit erősen fogalmaztam. Nem nevezném ezt öntörvényűségnek, inkább eredeti, valódi szabadságnak, ugyanis minden ember szabadnak született és véletlenül sem abból a célból, hogy egy vagy több másik ember szolgája legyen. Erről ideje lenne leszoknunk!!