Azért születtünk, hogy meghaljunk

Készüljünk is a halálra, minden csak rohadás, nem érdemes élni. Akkor minek akarsz szülni, hogy a gyereked is meghaljon, legyen rossz neki is?

Ha valamit elérek és sikerem van, akkor mindig megkapom, hogy tele vagyok hibákkal, nem vagyok tisztességes, sem becsületes, de ha mondjuk valaki más a sikeres, vele minden rendben van , neki mindent szabad. Isten, ha létezik, biztos, hogy nem az igazság volt a célja velünk, csak az, hogy a saját képére formáljon és használjon minket. A saját szórakoztatására.

Majd akkor fogadok a bizalmamba és a házamba bárkit is, ha bizonyított, nekem. Nem hajolok meg a pénz hatalma előtt, akkor sem, ha éhen kell halnom. Ha nem kapok munkát, akkor sem alázkodom meg, se nem nyalok senkinek, aki azt képzeli, hogy fölöttem áll a hierarchia ranglétráján. Aki inkább behódol, az ne is panaszkodjon semmire, fogja be a száját szépen és dolgozzon! Minden úgy jó, ahogy van.

Dehogy állok ki mások helyett, előbb magamért kell kiállnom. Amíg semmibe vagyok véve, addig nincs miért kiállnom. Mindenki harcoljon csak szépen magáért, tanulja megbecsülni, azt, amije van és nem lenézni a másik embert! Most kell büszkének lenni, mikor sarokba vagy szorítva!

Én is most kezdek csak büszkének lenni magamra, még nem találkoztam olyannal, aki annyi mindenen keresztül ment mint én és még életben van. De minek? nem igaz, jobb lett volna nekem meghalni, mint szégyenben élni. Azt hiszem nem kell megmagyaráznom semmit olyanoknak, akik nem adnak más lehetőséget a túlélésre, csak ha valami nem tisztességes úton lehet azt megoldani. Bocsánat, hogy élek! , talán azért mert megérdemlem, isten úgy akarta. Most lássunk titeket, ti , hogy élitek túl ezeket a nehéz időket!?

Sírni én is tudok és tudtam is, de az most nem lesz elég. Most jön az a része, hogy vagy megszoksz, vagy meghalsz. Ilyen az élet, kicsit kegyetlen. Én attól még élvezem.

Aki arra számít, vagy esetleg kifejezetten arra vár, hogy én is hátha a megszökést választom ezek után, hogy megvertem a bankot, amit nem is értek mit keres még itt, miért nem megy vissza a jó édes anyjába, szóval és hogy esetleg eladom azt, amiért évtizedekig annyira keményen megküzdöttem és kiharcoltam magamnak, az téved! Maradok. Ez az én házam és az én váram, engem nem lehet csak úgy kifüstölni. Akkor sem, ha a szomszédok is mindent megtesznek ennek érdekében, köszönni sem tudnak, hangoskodnak a folyosón, a cigarettafüstöt kiszellőztetik a folyosóra, pedig ki van írva, hogy tilos a dohányzás. Talán nem tudnak olvasni? Nem tudom, csak kérdezem. A másik oldalsó szomszédom is felszerel egy rácsot az ajtajára az én falamon, de nem emlékszem, hogy engedélyt kért volna tőlem.

Igen én béketűrő, kedves , kompromisszumképes személyiség vagyok, de mindig akadnak olyanok a környezetemben akik szívesen feszegetik a tűréshatáraimat. A lényeg, hogy maradok. Itthon vagyok, tetszik nem tetszik.

Meglátjuk, hogyan tovább és ki nevet a végén.