Bondár Anna esete az ukránnal

Elmondom mit tettem volna én, ha én lettem volna Bondár Anna helyében és én lettem volna a teniszezőnő.

Akartam is valaha teniszező lenni, de a sors nem így akarta. Most mégis elmondom beleképzelve magam a helyébe és megmutatva hogyan lehet győztesként kijönni egy ilyen undorító, kényes helyzetből, félve nehogy én okozzam a háborút, ha ki merem mondani az igazságot.

Először is, mi az hogy egyik sportoló nem akar kezet fogni a másikkal? Akkor ne is vívjunk, rendben? Nem kötelező! Lássuk csak milyen alapon nem fogott kezet velem? Politikai okokból? Az iskoláinkban a tanárok kötelessége lenne ilyen helyzetekre is megtanítani a gyerekeknek a helyes hozzáállást. Először is a teniszpálya nem politikai hadszintér, hanem csak teniszpálya. Én nem felelek a miniszterelnököm (már akié) politikai tetteiért, azokért csakis ő egyedül felel! Kikérem magamnak egy ilyen „sporthoz köze nincs ok” miatti sértést! Én követelek emiatt az ukrán teniszezőnőtől bocsánatkérést tőlem! Nem pedig a buta betanított szöveggel jövök, ami nem is az enyém, nem az én gondolatom, hogy „én békepárti vagyok, vagy én nem vagyok háborúpárti” Nem, te ne légy hülye, hogy másra hallgatsz! Mond azt, amit te gondolsz, nem azt amire tanítanak, mint egy papagájt, mert te egy ember vagy és nem tollas hátú papagáj!

A másik meg a következő: az ukrán teniszező kis szoknyában ott ugribugrizik, miközben országát éppen bombázza az orosz? Miért nem otthon ápolja a sebesülteket, vagy ha már annyira nagy hazafi és annyira nagyszájú, miért nem azt kiáltja nyilvánosan a világ előtt, hogy stop War!, – hogy mindenki segítsen leállítani az értelmetlen háborút, ami az országa ellen folyik, okoska!?

Mi köze, hogy melyik sportoló melyik országba megy és mikor? A sport nem az a terület ahol a politikusok harcát nekünk kell megvívni, aki nem tud kizárólag csak a sportra koncentrálni és ellenfelét bántja politikai hovátartozása miatt, azt ki kell zárni a sportból, hogy megtanulja minek hol a helye! Ez a sportszerű. Ehelyett Anna eltűrte az alantas pszichés, megalázó abúzust már a meccs elején és emiatt veszítette el az egész mérkőzést is. Ennek lelki okai voltak, mert megrengették az önbizalmát egy óriási nagy igazságtalansággal.

Tanulság: mindig állj ki az igazad mellett és ne hagyd magad már az elején térdre kényszeríteni úgy, hogy még kézzel sem értek hozzád! Egy sportolónak nem csak a sportra kell figyelni, hanem rengeteg mindenre fel kell készülni készen arra, hogy visszavágjon, de vesztesen ne jöjjön ki a csatából.

Nem baj, így sem történt semmi baj, menni kell tovább, ez semmit nem vett el a sportolói érdemeidből, Anna, legközelebb már ezzel is simán, félkézzel meg tudsz birkózni és ellenfeledet elküldeni oda, ahová való, arra a helyre, ami megilleti őt, a vesztest. Ennyi.