Csak egy köpés volt

Nem szép dolog köpködni, mégis néha jól esik egy nagyot kiköpni. Ritkán köpök, de akkor egy nagyot! Csalódást okoz nekem folyton nap mint nap a számmisztika, a horoszkópelemzések, a tarot kártyajóslások, de sajnos még a saját külön bejáratú kedvencem is a fengshui is.

Ne vicceljünk már én nem vagyok egy csillagjegy! Nem azonosítom magam sem egy hallal, sem egy rákkal, sem egy skorpióval. Nem vagyok egyik sem. Én én vagyok, egy egyediség, amelyik nem olyan mint a másik egyediség. A számmisztika most már annyira messzire elment a játszadozással, hogy olyasmivel próbálja a figyelmünket lebilincselni, eljátszik a gondolattal, hogy a születési adatunkból KI TUDJA SZÁMOLNI, HOGY HÁNYADIK INKARNÁCIÓNKAT ÉLJÜK?! Ho hó, álljunk meg egy szóra! Csak azért mert valaki mondott ilyent nem biztos , hogy létezik ilyesmi, ez is csak a fantazmagória széles körébe tartozó játszadozás az életünkkel. Már pedig én nem hagyom hogy az én életemmel bárki is játsszon , csak azt hiszem el, amit úgy érzékelek, hogy igen, ez rezonál velem.

Az ÉLET NEM MATEMATIKA. Se nem statisztika. Ha egy focistáról például megtudom, hogy a jó statisztikáért passzol csupán, számomra ő már elveszíti focista jellegét, átváltozik a szememben statisztikussá. Ha néha még gólt is lő, akkor azért még menthető.

A szerelem számomra csak egy hobbi, nem szoktam erőltetni, ha jön és valódi, elfogadom, ha nem jön, nem erőltetem. A szerelmet nem lehet sem kicsikarni, sem kierőszakolni és megfizetni sem, mert az már nem valódi. Csak a valódi érzéseknek van értelmük és nem a betanult vagy begyakoroltaknak. Nagyon szerencsés és jó természetem van, velem nem lehet éppen ezért kibabrálni ezen a téren sem. Nem akarom birtokolni a másik embert, hogy csak kizárólag engem szeressen, és azt sem tűröm el, hogy ezt elvárja tőlem. Amilyen forrón és kitartóan tudok szeretni egy embert, ameddig látok benne számomra fontos értékeket vagy perspektívát, annyira hirtelen tudok megfagyni is , ha valami drasztikusan embertelen gesztust tapasztalok a részéről. Én nem szenvedek utána napokig, hetekig, évekig, ahogy hallom másoktól, hogy teszik egy-egy csalódás nyomán. Befagyasztom az érzéseim és azonnal sikerül is elfelejteni, majd kitörölni az illetőt a memóriámból, meg a szívemből. Nem tartom fontosnak a bosszúállást, nem pazarolok rá több időt. Aki pedig a múltból próbál visszatérni, rá sem pazarolok időt, mert az már nem az, akibe akkor voltam szerelmes.

Az emberi értékekről meg azt kell elmondanom, hogy senki sem az, aminek látszik és senki sem azt teszi ahová helyezve van. Ha látunk például egy magas pozícióban levő embert, az nem feltétlenül egy fontos ember, se nem hozzá értó, csak eljátssza azt a szerepet. Persze vannak nagyon sokan akik értékesek és épp a helyükön vannak, ők vannak többségben, ez kétségtelen! De meg kell látni, hogy vannak nagyon kirívó esetek, amikor úgymond a „sz@r” feljön a felszínre , vezető lesz belőle, az értékes embert pedig lenyomja, nevét bemocskolja, lejáratja. Látszólag mindig a gonoszság győz, de lehetünk nyugodtak mert nem a karma, ki nem állhatom ezt a buta hangzású szót, hanem egy felsőbb igazság mindig megjegyzi minden tettünket és megtalálja a maga módján, hogy visszakapjuk azt, amit másokkal tettünk. Nem ússzuk meg. Ők sem ússzák meg, Ti sem ússzátok meg, senki sem ússza meg!

Elegem van a buta emberekből is, akik a saját maguk elképzelései szerint ítélnek meg másokat is. Nem tudják a teljes igazságot, de piszkálgatják a másik embert. Szabadnak lenni nem jelenti azt, hogy a másik embert lenézzük, vagy elnyomjuk, mert azt képzeljük mi valamiben különbek vagyunk nála!

Aki folyton vissza akarja adni a sérelmeket, az biztos, hogy nem szeret minket, főleg, hogy nem is tudja azt, hogy nem is hozzá intéztük a szavainkat, de valamiért magára vette őket, mert azt képzeli magáról, hogy ő a középpont és mindenki csak ővele van elfoglalva, őt támadja, őt sértegeti. Az ilyent meg tudom nyugtatni nem jól tudja, a kutya se foglalkozik vele, az embereknek van jobb dolguk is annál, mint hogy pont őt kipécézze magának, aztán szurkálja. Az ilyen téves rögeszmés ember előbb utóbb saját maga kezdi lerombolni saját kapcsolatait míg végül egy nap arra ébred, hogy senki sem foglalkozik vele és teljesen egyedül maradt. De legalább beszélni tanuljon meg helyesen, ha már annyit járatja a száját és figyeljen oda jobban a hangsúlyára, meg a kiejtésére, mert olyan, mintha valamit a fogai közé szorítva ejtené ki a szavakat és nagyon érződik az idegen akcentus is. Nem sértésből mondom, csupán figyelmeztetésből, hogy nehogy azt gondolja ő tökéletes és neki nincs semmi hibája vagy hiányossága. A kontrollt mindig magán kezdi el az ember és nem az a feladata, hogy mindenkit kontroll alá vegyen. Főleg, ha nem jóra tanít, hanem elméletekre, amelyek a saját agyszüleményei, tehát fejből tanít. Így megy ez fejből akarnak tanítani a léleknek, hát ne csodálkozzanak, ha a lélek elutasítja azt! A lélek sem matematikai képletekkel számítja ki az igazságot, nem tudománnyal, hanem ÉRZÉSEK alapján. Ezt viszont az az ember, akinek soha nem voltak érzései, nem tudhatja. Az ilyen ember marad számító, számítástechnikus. Az érzést nem lehet tanítani, sem meghekkelni., ezért jó ha a számítógép marad a számításainál, amelyek vagy bejönnek vagy nem, a lélek pedig az érzéseknél. A lélek sosem lesz kiszámítható, és a számok soha nem lesznek érzékelhetők, érezhetők. Vagy egyik vagy másik, de mindkettő együtt nem működik.

A lényeg a győzelem, mindegy mivel játszunk számokkal vagy érzésekkel. Érzésem szerint most le lehet győzni őket, most vagy soha. A győztes mindent visz, minden az övé lesz: minden. Az ország, a hatalom és a dicsőség. Ja és még nem bolondultam meg, valószínű mert én is jól végzem a munkám amivel megbízott a Jóisten. Mindenkit mással bíz meg , mert nem vagyunk egyformák, csak egyenlők mi emberek.