Felismerés

Ismerős érzés az, hogy végig ott bujkált valami a tudatunkban, a tudatunk alatt, a tudatunk nélkül, végig tudomásunk volt róla, de észre sem vettük, aztán egyszer csak történik valami és napfényre kerül, előbukkan a mélyből a felszínre úgy, hogy mindenki láthassa. Mindig undorodtam a gyáva, nem egyenes emberektől, a megjátszós emberektől. Azoktól akik nem a szemedbe mondanak véleményt, hanem a hátad mögött pletykálnak rólad, azt gondolva, hogy ezzel irányítani tudnak téged és a markukban tartani. Nem szeretem az ilyen embereket és ma végre kinyílt a szemem. Nem érdemes az ilyen emberekre figyelmet fordítani és ezáltal nekik energiát kölcsönözni. Az ilyenektől vissza kell venni az energiánkat és ott hagyni magunk mögött az út szélén . Ők azok akiknek a mezén a hátukra az van írva: senkit nem hagyunk hátra. Hazudnak, mert ők az elsők akik előre rohannak és mindenki mást hátra hagynak. Ez O.V. és alantas bandája. Nem szabad hinni egy szavukat sem az ilyen embereknek.

Nem hiszek az ilyen embereknek. Sem a szeretetüket, sem a hitüket Istenben, vagy Jézusban, sem azt, hogy mindenkinek csak jót akarnak, sem azt hogy meg tudnak változni és rendes emberré válni. Ezt az utóbbit biztosan nem képesek meglépni, csak lelépni képesek és maguk után űrt hagyni és mélységes csalódást. Ígérni tudnak sokat, de teljesíteni semmit.

Én ma a látszat ellenére befejeztem velük. Igaz hogy még itt vannak közöttünk, de levegőnek kell nézni őket, így nagyobb az esély rá, hogy hamarabb elillannak mint a lepkefing, mert úgyis mindig ezt teszik, ez jellemző rájuk; amikor jönnek a nehézségek, a problémák, a munka, akkor hipp hopp,, már ott sincsenek, elmenekülnek jó messzire, ahol azt gondolják kolbászból van a kerítés Hát kellemes kolbászolást kívánok nekik,Bye Bye!✔️🤫🙏Tünés!