FeltételesN

volt ez a szeretet. Hiába csak én adtam és adtam é engedtem, mégsem volt semmi elég. Miközben ő még meg se közelítette az elvárásokat.Azt mondják a szeretet feltétel nélküli, de én ezt nem hiszem. Nem magamat kellett volna hagyni visszarángatni a sötét múltba, a kicsinyes középkorba, hanem én kellett volna azokra hassak, akik még nagyon le vannak maradva, de pénzben mérik az emberi kapcsolatok értékét és úgy gondolják, hogy ők vannak előrébb. Hát nincsenek előrébb, csak még hátrább tolták magukat a túlbuzgóságukkal, az alakoskodásukkal, a hízelgéssel sem mentek semmire, de a kemény sértő szavakkal is még inkább eltávolodtunk egymástól. Azt gondoltuk építünk valamit, de közben csak folyton romboltunk. Kihasználtuk egymást, majd eldobtuk azt a porhüvelyt , ami még megmaradt belőlünk. Mert ilyen az ember, Istennek képzeli magát, de még embernek is gyenge, nagyon gyenge.

De talán jobb így külön, talán így egyenként, külön utakon többre tudunk jutni a saját feladatainkban, mint együtt. Mert eddig csak mindegyikünk a saját malmára hajtotta a vizet, a másik felet arra akarta rávenni, hogy jöjjön át az ő szemétdombjára kapirgálni, de végül egyikünk sem engedett. Ami szép és magasztos ötletnek indult évekkel ezelőtt, végül kipukkasztott lufiként hullt le a semmibe. Ez a lufi már többé nem szárnyal. Nincs már többé egy a zászló, mert mindenki csak saját zászlót akar magának. Hát akkor vedd a zászlódat és tűnj innen a közelemből, ha neked fontosabb a saját kis becses személyed, mint a sokat hírdetett :”akkor vagy értékes, ha másokért is teszel” Ja, hogy csak én tegyek, te meg learatod a babérokat, már értem, persze. Ezt a csúcson kell abbahagyni mielőtt felrobban és még több kárt teszünk emberi kapcsolatainkban. Hányszor mondjuk még, hogy mi csak türelmesek, igazságosak vagyunk, de NEM HÜLYÉK! Mindenki otthon a saját szemétdombján kapirgáljon és ne kukorékoljon át, mi is tudjuk, hogyan ássuk elő a rejtett kincseinket. Nem mutatom meg az enyém hol van, mert még ellopd tőlem. Mindenki ügyeljen a saját kincseire és arra legyen büszke ne a más tollával ékeskedjen, ennyi a tanulság ebből az egész fanyar és suta történetből. Remélem hamar elfelejti a világ, hogy részese lettem akarva akaratlanul. Én mostantól más történetet írok, egyedül. Ebben lesz értelem, és szeretet és büszkeség és felemelkedés és dicsőséggel, győzelemmel végződik. Ez az én történetem. Sok szereplő benne megváltozik, vagy el is tűnik, majd újak jönnek és ez a történet már elkezdődött, majd mesélek közben.

U.I.: Ja és ellenségeimet FeltételesN szabadlábra helyezem , egyelőre! Majd meglátjuk hogyan viselkednek a későbbiekben