Leírva

vagyok valakinek a szemében, meg a szívében, de közben azért még bújócskát játszik velem. Azért még játszadozni velem, távolról a biztonság melegéből azért még arra jó vagyok, neki. Ennek is véget vetünk most, mivel egy kapcsolódás mindig legalább két személyen múlik, ha az egyik véget vet neki, akkor annak bizony vége! Ez az mostani írásom lesz az ahol most az álmok véget érnek. Azok az álmok viszont nem az enyémek voltak, így hát nem én veszítek. Tudni kell nemet mondani és tudni kell azt is, hogy mikor jön el a végső búcsú ideje, ami azt jelenti, hogy nincs több visszatáncolás, soha többé. Ha én lennék most Jézus én sem tudnám ezt a hitetlen Tamást meggyőzni, de méltóságomon alulinak is tartom a győzködést arról, hogy velem érdemes törődni, rám érdemes hallgatni, engem lehet értékelni, mert van miért és lehet szeretni is, van miért. Ehelyett hagyom , hogy nyugodt lelkiismerettel írjon csak le, neki sem fogok könyörögni. Már első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez fog történni, de hagytam , hogy kísérletezzen rajtam mint egy kisegérkén. Nos, a kis egérke kimúlt, már nem volt ideje felnőni, ugyanúgy, ahogy ez a kapcsolat se, már csírájában elfojtották, a növekedését leállították. Mindezt csak azért, mert ez máshonnan jött, ez más mint a többi, ki tudja mi lesz belőle? Nem kockáztatunk. Márpedig a különleges és nagy dolgok, nagy sikerek pont azok, amelyek spontán módon jönnek és szokatlanok, nem hétköznapiak. Aki mer az nyer és kockázat nélkül nincs nyereség sem. Már így is túlságosan nagy kitérőt tettem a saját utamon egy olyan kapcsolódásért, ami nem érte meg , végül is ez derült ki róla, hosszú idő után. Az ellenség néha el tud téríteni saját utunkról és annak ellenére, hogy ezt tudtam, hogy ez is benne van a pakliban, sajnos hajlottam arra, vagyis volt hajlandóság bennem arra, hogy letérjek az utamról. Kitérőt tegyek, de nem csak a fizikai utamról tettem kitérőt, hanem sajnos a hitemből is kitértem ezáltal az elhajlás által. Nem bánom az erre elment időt, mert sokat tanultam eközben és láthattam az emberek lelkét egy másik szögből is, nem csak a saját fix szemszögemből, amiből kicsit sem akartam engedni. Most , hogy mégis engedtem, nem bántam meg, viszont megerősített abban, hogy az a látásmód amiben addig voltam az mindig, mindenhol megállja a helyét és érdemes nekem visszatérnem hozzá, az eredeti látásmódomhoz, mert az hibátlan, az az enyém és még ilyen eltérítő hadműveletekkel sem tudnak kizökkenteni belőle. Maradok az , aki voltam, ha már az, aki állandóan azt tanácsolta, hogy muszáj újjászületni, mert különben jaj lesz, addig ő maga nem mutatott semmi újat, ugyanazt folytatta amit addig. Tehát én változzak meg , de ő folytathatja nyugodtan tovább a régi módszerrel, mert nem tudom kicsoda Ő? Neki mindent szabad, nekem meg nem? Álljunk csak meg egy szóra, mert azért ez nem így működik!

És most ugrott be az, hogy hogyan fog történni a rendszerváltás. Eddig azt mondták, hogy beszéddel, kommunikációval, meggyőzéssel, harcosok klubjával -féle módszerekkel lehet csak embertömegeket megnyerni és végül nem csak meggyőzni, de győzni is. Hát most meg azt mondom én a régi, de megújult formámban, hogy a végső győzelem márpedig a miénk lesz és még hozzá úgy, hogy : SE SZÓ, SE BESZÉD, CSAK EGYSZERŰEN ÁTVESSZÜK AZ IRÁNYÍTÁST AZ ÉLETÜNK FELETT. Nem lesz szükségünk a régi szabályaikra, mert azokkal mindig csak ők nyerhetnek. Ha őket követjük, meg az ő szabályaikat, ne csodálkozzunk, hogy mi csak megvezetettek vagyunk, irányítottak, de sohasem irányítók. Ha irányítók és vezetők szeretnénk lenni, akkor ne várjuk soha a holnapot, még ma tegyünk azért , hogy mi döntsük el azt, milyen szabályok szerint fogunk élni. Nem várni kell, hanem azonnal cselekedni.. Megvan már minden, talán még az alkotmányt is már olvastam egy volt devizás vezető személytől, ott van a honlapján. Mindenki készen áll már az új életre, már felkészültünk, most már nagyon kevés van hátra, amikor megkapjuk a jelet, hogy rajta, most már indulhat az új életünk. igen várni kell, de nem azokra akikre eddig és nem úgy választani, ahogy eddig. Mostantól minden másképp lesz. Én úgy látom ahogy járkálok az országban, hogy már mindenki felkészült és mindenki hallja már az új idők ZEN-éjét. Az új zenét már mindenki hallja. Elég ha csak leülök a metrón és velem szemben egy nagyi tűzpiros nyári ruhában, egyszerűen természetesen ragyog. Jól áll neki az a feltűnő színű ruha, állapítottam meg magamban. Jobban áll neki, mint állna nekem , hiába vagyok kb. egy húszassal kevesebb, korban, mint ő. Egyáltalán nem öreg valaki attól, hogy sok évet töltött itt a földön, ha az arca úgy ragyog , mint az övé. Tudta is ezt magáról és fel merte venni azt a ruhát, ami nagyon is üdvözlendő! Mindenkinek ezt és így kellene csinálni. Legyen bátor és legyen önbizalma ! Ha önmagában nem bízik valaki, akkor egy elveszett lélek, sajnos ezt kell mondanom. Az önbizalom pedig nem azt jelenti, hogy nagy hangon, felvágva mindenkinek osztom az észt, másokat lekicsinyelve, hogy én mindent jobban tudok, nem! Hanem az önbizalom az az, hogy ha bárki elhagy, és egyedül maradok a világban, bármi katasztrófa történik velem, pl. leég a házam , nem omlok össze és nem végzek magammal, hanem nyugodt maradok, mert meg van magammal szemben az a bizalom, hogy tudom, történjék bármi , én nem vagyok egyedül, isten ott van bennem, a lelkemben szól hozzám és ő mindig vezet, hogy merre, és hogyan kell az életemet ÉLNI. Az önbizalmat csak egyedül magunkban találjuk meg , hiába is keresnénk másban. Másnak a saját önbizalma van, ami az ő segítője és irányítója.

Ami pedig az álmokat illeti, ma felébredtem egy álomból, amibe már hosszú ideje meghívtak és rá kellett jönnöm, hogy kicsit szomorú a hangulatom tőle, mert ez egy rémálom volt. Legalább lett volna egy igazán szép, romantikus, szerelmi történet, de nem ! Egy őrűlt, ciklikusan ismétlődő , rémisztgetős RÉMÁLOM kerekedett ki belőle. Na mindegy, egyébként sem vagyok az az álmodozó típus, udvariasságból, illemből, barátságból elfogadtam, de most már ideje neki véget vetni. És mint Petőfi kurta kocsmájában ideje a zenészeknek is hazamenni, hogy éjjel a csendben a betegek meg tudjanak pihenni és ezáltal kigyógyulni betegségükből. Mert van beteg elég, csak őket ápolni kész kórház nincs már, hanem csak a szupergazdagoknak. Ez így nem maradhat, mert nem ezt az ígéretet kaptuk , anno. Ha pedig csak átvertek minket és csak ígérgettek, ők közben meg meglendültek és minket cserben hagytak, akkor kristálytiszta a kép: ezért felelni fognak! Főleg, hogy még Isten előtt is , meg a kezükkel a biblián is megtették ezt! Nem érdekes, hogy hogyan, Istennek gondja lesz erre is és mi még időben mindenről tudni fogunk, hogy mit és hogyan csináljunk. Többször vonjuk meg a vállunkat és gyakrabban mondogassuk azt, hogy : kit érdekel! Majd meglátjuk, szép lassan megnyugszunk, elkerül a depresszió és nem foglalkozunk folyton olyan dolgokkal, amik nem tartoznak ránk és nem mi kell cipeljük értük a vállunkon a felelősséget. Mindenki csak törődjön azzal, ami kizárólag csak az ő felelőssége.

A múltat pedig zárjuk le örökre, több szöget is verjünk a koporsójába és jó mélyen ássuk el , mint ahogy az egyiptomiak is tették. Soha többé ne tekintsünk vissza, mert úgy járunk mint az a bibliai személy az az asszony, Lót felesége, aki a kérés ellenére mégis visszapillantott az égő városra (Szodoma és Gomora) amit épp elhagyott, aztán sóbálvánnyá változott. Nincs már az a város, nincs már só sem és nincs már Parajd sem. Ez van viszont, a JELEN van, amit nem szabad elszalasztani és ki kell használni maximálisan minden pillanatot az új életünk felépítésére, mert a szomszéd nem fog átjönni helyettünk megcsinálni, hiszen neki is van dolga, ő is építi a sajátját. Ámen.

U.I. Az álmokról pedig még annyit, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy van jelentésük, ez is csak egy babona. Én is sok marhaságot összeálmodtam életemben még azt is hogy valaki egy nagyon népszerű és ismert személy, majd átalakul valami szörnyeteggé, valami patás ördöggé, mert annyira felszívja magát, hogy már egyre nagyobbnak és hatalmasabbnak kezdi képzelni magát, aki majd az egész világot uralja majd. És még azt is láttam álmomban, hogy valami alacsony sötét alagútban bujkál meg menekül az emberek elől, akiknek egyszer csak elegük lesz belőle, de nem ússza meg, mert elkapják. Hogyan végezte álmomban, azt inkább el sem mesélem. Szerencsére én nem hiszek az ilyen álmokban. Az álmokkal is úgy vagyok, hogy inkább én uralom őket, mint hogy hagynám, hogy ők uraljanak engem és befolyásoljanak döntéseimben. Soha , de soha nem egy álom mondta meg nekem, hogy mit tegyek meg!

Lót felesége ma