Fuldoklás, kapálózás

A ténylegesen haszontalanok fuldoklását láthatjuk éppen. Akik azt merték mondani egyenlő (rangú) embertársaiknak, hogy ha nincs diplomád, ha nem itt születtél, ha még sorolhatnánk, mi minden feltételt képesek egymásnak szabni az emberek a hatalom megkaparintásáért és megtartásáért, akár holnap reggelig is sorolhatnánk. Az emberi kapcsolatok soha nem feltétel nélküliek és nagyon ritkán szeretetteljesek. Nem azt állítom, hogy nincs szeretet az emberek között, mert azért nem lenne igaz, csak azt mondom, hogy amikor anyagiak, meg hatalom a cél, olyankor eltűnik a szeretet és átveszi helyét a hamisság, a kontroll, az érdekérvényesítés.

Nekünk magyaroknak nincs meg ez a képességünk, mert még azt sem tudjuk, mi a mi érdekünk. Ha pedig nem tudunk érdekeket érvényesíteni, elveszítjük a hatalmat is a saját életünk felett, ez a lényeg! Első legyen az érdek, megnézni, mit veszíthetsz, csak azután következhet az önzetlen szeretet és odaadás, capisci?

O.V. azt állítja, hogy páran összefogtak ellene, hogy a kormányát leváltsák és mások üljenek a helyére, amit annyira őriz. Nem így lesz, már most elkönyvelhető, hogy saját végzetének lesz végül az okozója. Aki nagyon meg akar tartani valamit, elveszíti azt.

Sok bizonyságtevőt is figyelmeztetek, a nyilvánvalónak nincs szüksége bizonygatásra, ahogy a jó bornak sem a cégérre, mert a híre úgyis szájról szájra terjed és nem ingyen osztásokra, sem étel sem ruha osztással nem tud terjedni. Ingyenes étel és ruhaosztással maximum sajnos a szegénység tud csak terjedni.

Nem kell az embereket szegénységben tartani, és akkor nem kell nekik semmit sem ingyen adni!

Az embereknek már elegük van a kiváltságosokból, abból, hogy megy ez a díjazás-bírságolás. A csókos mindig díjazva van, a mostoha testvér pedig mindig csak bírságolva. Egy politikus sem azért van abban a pozícióban hogy istent játsszon.

O.V. nagyon nagy hibát követ el azzal, hogy mindent ami az államnak bevételt jelent, azt növelni akarja az európai szinthez mérten, de viszont a béreket, a nyugdíjakat, a családtámogatásokat hagyja mélyen az európai szint alatt. Ezzel nem a népet gyarapítja és virágoztatja fel, hanem az államot, amiről ő úgy gondolja, hogy maga az állam. Nem!, – a nép az állam! – és a politikus nem a nép főnöke , hanem az alázatos szolgája, de ezt ő mindig elfelejti, erre őt mindig emlékeztetni kell. Meguntuk már, és elegünk van, hogy nem tudja mi a dolga! A szolgáinkat (miniszterek) nem azért fizetjük annyira magas gázsival , hogy ne azt tegyék, amit mi elvárunk tőlük. Ha valaki nem alkalmas a feladatára, le kell váltani, vagy meneszteni kell. Nem előírás még a nagykönyvben sem, hogy egy ember miatt szenved mindenki. Olyan viszont volt már hogy mindenki miatt szenvedett EGY. Reméljük, nem volt hiábavaló az értünk hozott áldozata és mi is a magunk során, ahogy ránk kerül a sor, kiállunk magunkért és megvédjük azt ami a miénk, a szabadságunkat, az istenadta jogainkat, és természetesen a magántulajdonunkat. (Magántulajdonokat ne feledjük, hogy a kommunisták szokása eltulajdonítani, egy demokráciában nem létezhet olyan törvény sem, ami elveheti bárki tulajdonát az állam javára. Na, az meg királyság lenne, sötét középkor!) Az én házam, az én váram, arra van , hogy megvédjen.

A szeretet forrásáról pedig csak annyit, hogy mint a nap is mindenkire egyformán kiterjeszti sugarait. De azért, ha visszaélünk vele és szemtelenül visszatükrözzük azt, akkor azzal meg is szüntethetjük a sugárzást. Ilyen Isten is, mindenkit egyformán szeret, de vissza is vonhatja szeretetét az arra érdemtelenektől. Nem táplálja a rosszat csak az igazat és a jót. A rossznak nincs is szüksége isteni eledelre, mert az nem abból táplálkozik, mégis nagyon gyorsan terjed és szaporodik. Könnyebb rossznak lenni mint jónak, egyszerűbb rombolni, mint építeni. A rombolásból mindig több hasznot tudnak húzni az üzérkedők, mint az építkezésből.

A 60-as, 70-es években volt is egy mozgalom Amerikában, amelyiknek az a volt a mottója: ” ne háborúzz, inkább szeretkezz”, ezt most ismét elő lehetne venni. A háború ismét csak egy rombolás, ami sok pénzt hoz a konyhára azoknak, akik magukat többre tartják másoknál és nem mások jólétét helyezik előtérbe, hanem csakis saját jólétüket (meg a családét), és meggazdagodásukat.

Ezért jobb, ha a politizálást nem bízzuk a hivatásos politikusokra, hanem mi magunk intézzük a magunk dolgait.

Legyen egy szép, derűs hétvégénk most is!