Gazdasàg alapú tàrsadalom
az, amiben élünk, dúskàlunk a gazdagsàgban. Azt nézzük mit hogyan menedzselhetünk úgy, beleértve emberi kapcsolatainkat is, hogy az gazdasàgos legyen. Van aki még gazdagabb szeretne lenni és van aki méginkàbb spórlàsra kényszerül. Minél jobban elkapja a hév a gazdagokat, hogy még többet gyűjtsenek, annàl több mindenről kényszerül lemondani a kivéreztetett réteg.
Ezt a vàltozàst egyensúlyban is lehetne tartani, ha a szerényebb életű emberek jobban kűzdenének, nem mondanànak le a terveikről. Nekik is joguk van a normàlis , igényes életre. Ne hagyjanak mindent a gazdagokra!
A spórlàs a legnagyobb betegség amire ràszoktatjàk az embereket. Miért spórolnék, hogy több jusson egy gazdag beképzelt hólyagnak?
Amikor màr csalàdok mennek tönkre a spórlàs miatt, az a tàrsadalom a lecsúszàs szélén àll. Egy anyànak tudni kellene, hogy a szereteten nem érdemes spórolni, mert az mindig megbosszúlja magàt és marad öregségünkre a teljes magàny és elszigeteltség.
Aki egész életében spórol, az végül mindenét elveszíti. Nem érdemes spórolni tehàt, meg kell adni a módjàt az életnek! Aki spórol végül éhesen és egyedül marad. Többet kell teremteni és nem sajnàlni magunkra, illetve gyerekeinkre semmit sem!
De túlköltekezni sem ajànlott, csak addig szabad elmenni ameddig biztosan tudjuk, hogy az a pénzösszeg amit kiadunk a kezünkből, utólag nem küldene minket a padlóra. Mindig gondoljunk a jövőnkre is, képezzünk tartalékot magunknak a rosszabb időkre. Ne bankban őrizzük a pénzünket mert ott csak felélik a megtakarítàsainkat!
