Jó döntés volt Ceausescu kivégzése

Előbb vagy utóbb, de mind így jár minden jó érzést nélkülöző, mások szenvedései iránt közömbös, emberekbe lövető diktátor. Aki pedig nem alkalmas a politikai pályára, az csak zűrzavart képes okozni és széthúzást és még több kárt egy nemzetnek. Az, aki egész embercsoportokkal szemben gyűjt aláírást, mégis mit remél? A siker messze elkerüli, nem ér el semmit, soha többé nem lesz kormányon. Diplomás is lehet buta, csak ennyit bizonyított. Annyira örülök és boldog vagyok, hogy még időben kiszakadtam társaságokból, akik csak a mélybe húztak volna idővel. A bukás már nem várat soká magára. Megsúgták nekem az égiek. Lehet utazgatni messze a világba, de ha eljön az időnk, amikor szólítanak az égiek, mindegy éppen hol tartózkodunk, nincs menekülés. A távollét nem jelent megúszást. Én nem is szoktam menekülni soha semmi elől, mindig jöjjön az, aminek jönnie kell, ha kell majd megbirkózom azzal is.

A haza szeretet nem egyenlő pénz szeretettel, az más. A nemzet sem az, akinek mondja magát és senki sem az , akinek mutatja magát.

Egyet kérdeznék, ha valaki, aki elnyom minket még harminc évig itt lesz velünk, az élők sorában, akkor mi még harminc évig csak szenvedünk, vagy végre magunkhoz térünk inkább és tőle FÜGGETLENŰL, ATTÓL, HOGY MIT CSINÁL, elkezdjük élni a saját életünket, mert nem áldozhatjuk fel azt az egy rövidke életünket egy bármilyen önkényeskedő oltárán, nem igaz?

Annak ellenére, hogy zűrzavart keltenek, a gazdagok tovább gazdagodnak és nekünk többieknek egyre reménytelenebbnek tűnik az életünk, én nem csüggedek. Már nincs fizikai erőm semmire, de a lelkem fáradhatatlanul hisz abban, hogy most már közel minden problémánkra a megoldás. Egy csapásra fog csak egyszer minden megoldódni. Hogy egy fej lecsapása lesz az, azt még nem tudom, de hogy egy csapás lesz csak, az biztos. Akik most olyan büszkék magukra, nem lesznek majd azok, akiktől most elvárják a visszavonulást, a némaságot, hirtelen majd előtérbe kerülnek. Az életben maradásra csakis az életrevalók képesek, senki más, elfeledhető az a sok okoskodás a közösségi oldalakon is például, hogy nem az a legerősebb, meg a legokosabb, hanem az alkalmazkodó képesek, mert az sem úgy lesz.

Én nem vagyok összezavarodva, nem vagyok bizonytalan sem, tudom ki vagyok és csak ez számít. Mindenki legalább önmagát ismerje. A napokban véletlenül evés közben jól ráharaptam a nyelvemre, vérzett is, be is lilult és fel is dagadt. Mintha csak egy jel lett volna számomra, hogy még mindig nem érkezett el a beszéd ideje. Hadd beszéljenek mások, hadd töltsék ki a saját idejüket. Mindennek és mindenkinek meg van a maga ideje, úgy ahogy a magvetésnek, ugyan úgy az aratásnak is. Jelenleg csak az arathat, aki már vetett is, akinek még nem volt magja, amit elvessen, nem is arathat. Van, akinek még magja sincs, amit elvethetne. Minden úgy történik, ahogy történnie kell, senki nehogy azt gondolja, hogy ami még nem történt meg, az már nem is történhet meg a saját részére is! Senki, semmiről nem maradt még le, semmi sem késő és bármi lehetséges. Nincs lehetetlen senki számára sem. A vég közeleg, de nem mindenki számára, ami egyiknek a végét jelenti, az a másiknak csak a kezdet. Vannak átutazók is az életünkben. Van, akit még marasztalnánk, de mennie kell és van, akit örökre elzavarnánk, de velünk marad egy életre. Ilyen az élet, nem mi döntjük el. A mi dolgunk csak az, hogy ami rajtunk múlik és jobbra tudjuk fordítani, azt maximálisan megcselekedjük. Más nem fogja megtenni helyettünk, nincs segítségünk, még akkor sem, ha mi mindig segítünk, az nem jelenti azt, hogy mások is segítenek nekünk. Elsősorban csak saját magunkra számíthatunk, de ez nem zárja ki, hogy a későbbiekben ez még változhat és idővel csatlakoznak hozzánk és együtt erősebbek vagyunk. Még szerencse, hogy nagy a világ, sokan vagyunk és színesek, bőven találunk barátokat és ha kell, támogatókat, soha nem szabad feladnunk. A valóság mindig az, amit láthatunk, kivéve a misztikus dolgokat, amelyek szemmel nem láthatóak.

Szeretem a románokat, ők bátrak!👍