Idős nem jelent bölcset

csak azt , hogy eljárt felette az idő. Sok gyerekben, fiatalban fedeztem fel bölcsességet, sokkal több érettséget, mint öreg emberekben. Sokan csak azért várnak tiszteletet a fiatalabbaktól, mert ők idősek. Most konkrétan csak saját idős csalãdtagjaimra gondoltam, nem szeretném, hogy az idősek magukra vegyék sértő megjegyzésemet!Tipikus szokás társadalmunkban, hogy az intelligens, éleslátású egyént megbuktatják, iskolában, szakmai pályán,társadalomban lejáratják, a buta, önálló gondolkodásra képtelen, könnyen alkalmazkodó, mondhatni igénytelen, erősen kompromisszumképes személyt pedig kiemelik a tömegből és példának állítják. Így lett manapság egy nagyon menő szakma például a gázszerelői szakma. Átlagos, hétköznapi, bárki elsajátíthatja, viszont nagyon jó pénzhordozó. Pénz van benne, aranymező, nagy jövő. Bátor, aki erre a gáz pályára lép. Nagyon gáz lesz. Legfeljebb elszáll, mint a lufi.

Szeretném felhívni a mai fiatalok figyelmét, hogy helytelen az a tanítás, legyen az szülőtől, vagy iskolától eredő, mely szerint, legyünk elégedettek a kevéssel, mindegy mi, csak legyen munkád, az alacsony bérrel is be kell érned, Aki nem dolgozik, az ne is egyen, nem lehet mindenkiből valaki, mert már születésünkkor valakik vagyunk. Viszont az helyes, hogy minden körülmények között legyünk becsületesek, akkor is, ha nem lát éppen senki, ne hazudjunk, ne csaljunk, ne lopjunk. Ne arra törekedjünk, hogy függjünk valakitől, hanem arra, hogy önállóan is elláthassuk magunkat. Nem engedhetjük, hogy szegénységtudatra szoktassanak minket, mindenképp a szegénységet növeli, ha hitelre akarnak rávenni. Egy eladósodás egy életre szóló függést jelent, mindig csak futunk a pénzünk után és csak azért leszünk kénytelenek dolgozni, hogy a felvett összeget visszatörlesszük. Tulajdonképp nem a saját gyarapodásunkra dolgozunk, hanem a hitelezőnk gyarapodására. Nem mi gazdagszunk, hanem ő. Ez is helytelen, szomorú, nehéz, rossz minőségű életvitelhez vezet, tehát kerülni kell!

Bármit teszünk az életben, csak szívből érdemes, lélekből. Ha nem szeretünk egy foglalkozást, de azért tesszük csak, mert rákényszerülünk, mert a szüleink azt mondták, hogy kell, akkor máris elrontottuk az életünket.

A butaság megbocsátható, a lélektelenség, vagy léleknélküliség nem!

Életemben azoknak, akik akarva-akaratlanul ártottak nekem a butáknak megbocsátottam, a szívteleneknek nem! A lélektelen, érzéketlen embernek nálam nincs bocsánat!