Mert annyira méltatlan

Már kiforrtam magam, tehát van létjogosultságom. Mikor még kezdetleges valaki, mert még gyerek, vagy valami; mert még csak egy projekt és kétséges, hogy van-e jövője, akkor mindig azt mondják: nem kell aggódni, majd kiforrja magát. Én már kiforrtam magam és a fővároshoz, meg az országhoz hasonlóan ezért megszereztem a jogot a létezéshez. Nem kell állandóan igazolnom magam újra meg újra, hogy ki vagyok, honnan jövök, miért vagyok. Vagyok, mert létezem, kérdés nem férhet hozzá! Létjogosultságom van, amihez nem férhet kétség. Mint ilyen nem csak kötelezettségeim vannak, hanem a létezésemhez való jogosultságaim is!

De érthető, hogy a rendszer szeretné tudni és nyilvántartani a polgárait, ezért frissíti a lekérdezést: létezel még, az vagy aki voltál?, vagy változtál?, mert tudni szeretné, kivel számolhat és kivel nem. Kire számíthat és kire nem. Ez természetes és normális. De nekünk is jogunk van megkérdőjelezni nem is annyira a rendszer jogosultságát a nyilvántartásra és adók bevonására, mint inkább arra, hogy még mindig eléggé alkalmas a rendszer a saját fenntartására , kézben tartására és irányítására? Van-e még jogosultsága rá, vagy már rég jogtalanul és törvényen kívül tevékenykedve eljátszotta azokat a jogait?

Ezt kellene mindig először ellenőrizni, amikor nagyon a rendszer irányába billen a mérleg nyelve. Vagyis, amikor már mindig csak neki lehet igaza és mindig mindenben neki lehet meg mindene, mi, a másik oldal meg már csak a levegőért kapkodunk, hogy egyáltalán életben maradhassunk. Egy társadalomban, amit demokráciának neveznek, nem szabad léteznie egy áldozati szerepbe kényszerített társadalmi rétegnek sem, hanem mindenkinek egyenlő jogaik kell legyenek biztosítva a normális élethez.. A rendszerben, a jelenlegiben minden megvan, csak a szeretet hiányzik belőle. Mert éltetni lenne a feladata a társadalmat, etetni, ellátni minden földi jóval, ahogy megígérte és még a szent esküt is letette rá.!, – és nem elvonni! A szer az ami etet, de ha hiányzik a szer eleme, akkor nem tud mivel etetni. Neki, a jelenlegi kormánynak nevezett bűnbandának nincs meg igazán ez a szere,( talán éppen ezért tápszereznek annyian a tagok közül), így aztán elveszi tőlünk, hogy neki legyen. Mintha ezt csinálná most. Egyensúlyra van szükség és nem még nagyobb kibillenésre. Az igazság szájára lenne most szükség, maradjunk meg a szavak szintjén. Ne tegyünk mi sem semmit ezért a kormányért, maradjunk meg mi is csak a szavak szintjén, ahogy ő teszi, lássuk mire jutunk! Ne dolgozzunk mi sem, azért, hogy neki legyen adóbevétele, ne nyaljuk ki állandóan fényesre azt az undorító hátsóját, hogy aztán ne ismerje a hála nyelvét és elfeledje megköszönni nekünk, amit tettünk érte, hogy szolgáltuk őt és bandáját. Mert ez tapasztalható párkapcsolatokban is, meg családtagok között is: ha túlságosan áldozatkészek vagyunk, mindent megteszünk a másikért, egy idő után ezt természetesnek veszi, úgy gondolja, hogy ez jár neki és nem hogy hálásan megköszönné, de még elvárná a folytatást, sőt megsértődik és bosszút áll, ha nem nyalunk neki tovább. Ilyen sajnos az emberi természet, egy rohadt, férges, pokolba lehúzó természet. Ha nem állsz keményen a sarkadra és nem húzod meg a határaidat, hogy mit tehet meg veled a másik fél, akkor sajnos a kedvességed miatt képes élve felfalni, megemészteni majd kiköpni. Ezért van az, hogy egyes férfiakkal csak úgy szabad bánni mint egy kutyával, mert különben nem ért a szép szóból. Már első perctől kezdve rá kell mordulni és megmutatni neki, ki ott azon a helyen az alfahím. (Mi nők is lehetünk alfahímek, mint látható bizonyos közgyűléseken és ez nagyon dícséretes, ez így van rendjén!)) Nem harcosok szájára van szükség, hanem az igazság szájára, csak akkor juthatnánk valamire.

De nincs itt semmi olyan gond, vagy nehézség, vagy akadály, amit ne lehetne leküzdeni. A törököt ha végül ki tudtuk verni, mert befészkelte magát az otthonunkba 150 évre, akkor egy kisebb de nagyon falánk bűnbandát azért könnyebben ki tudunk tessékelni. A lényeg, hogy nem a lágyság az amire szükségük van, hanem az ugyanolyan stílusú bánásmód. Ha ugatnak, visszaugatunk, ha cirmos cicák, akkor mi is , ha át akarnak verni, mi verjük át őket, ha le akarnak uralni, azt pedig nagyon meg fogják bánni egy életre, de még az unokáik unokái is elsírják a nótájukat. Nem uralkodni jöttünk ide a földre egymás fölött, hanem azért, hogy igazán testvérként bánjunk egymással és ne gyilkoljuk egymást. Azért sem, hogy egymás hitét lebecsüljük, kigúnyoljuk. Tiszteletet érdemel minden élet, aki a világra jön, legyen az bármilyen, és nem az a dolgunk, hogy azok akik hátránnyal érkeznek, azokat még inkább elnyomjuk, gyenge láncszemnek tituláljuk és tőlük megszabaduljunk. Aki a gyengéket, időseket, magatehetetleneket, betegeket, testi-szellemi fogyatékosokat lenézi és lekezeli és emberszámba nem veszi, hanem mindent megtesz, hogy megszabaduljon tőlük, az nem ember és ugyanúgy nem érdemel szánalmat, amikor üt majd az órája.

Az igazság nincs sem a jobb sem a bal oldalon, sem egyik vallásban sem. Aki Jézusról beszél az pedig nem mondhatja, hogy ő nem vallásos és nem tartozik semmilyen valláshoz, vagy felekezethez, mert az a személy a zsidó vallás hűséges hívője, ne nézze már madárnak az embereket! Ha Buddháról áradozna bárki egyénileg, a vallást kihagyva, akkor ő meg buddhista lenne. Ez nem vitatkozás a részemről, csak helyreigazítás, nem szeretem, ha hülyének néznek és folyton megbuktatnak olyanok, akiknek gőzük sincs arról, amiről beszélnek. Nem tapasztalatból beszélnek, de szent meggyőződésük, hogy ők jobban tudják mi az igazság. Aki meg nem ért velük egyet és nem bólogat mint egy kiskutya a kocsi hátsó szélvédőjénél, ahogy volt régebb, akkor azt kikiáltják ellenségnek, hitetlennek, butának, kárhozottnak és nem tudom még minek. Legyen vége ennek a színjátéknak, nem kell a vérre menő vita, beszéljünk egymással mint normális egyenértékű emberek!

Most konkrétumot is mondok: a főváros főpolgármestere egyáltalán nem „béna kacsa”. Aki ezt mondta rá az egy nagyon aljas, szemtelen és buta személy lehet, telve gyűlölettel, rosszindulattal és bárki eltiprásának a szándékával. Tehát ez a vélemény nem jelent semmit, vagyis épp az ellenkezőjét kell érteni rajta, hogy bókot mondott a főpolgármesternek, borzasztóan irigy azért mert betöltheti ezt a fontos, történelmi posztot nem csak a főváros, hanem az egész ország életében. Mert most történelmi időket élünk, amikor óriási fordulópontokhoz érkeztünk és nem mindegy hogyan rajtolunk és kikkel a most kezdődő új életünkben, amely már megérett a tényleges demokráciára. Most már volt bőven 34 évünk, hogy kis csemetékből felnőve, mindent megtapasztaljunk és megtanuljunk a demokráciáról.. Kemény kiképzést kaptunk újkapitalistáktól, annak minden hátulütőjével együtt és most már tudjuk pontosan, hogy mit NEM akarunk a társadalmunkban és a mindennapi életünkben. És ha már tudjuk, hogy mit nem akarunk soha többé, akkor már konkrétan megfogalmazható elvárásaink, irányelveink vannak a saját jövőnkre nézve. A következő generációnak már nem kell ebben a posványban felnőnie és mindezt a poklot végigszenvednie. Ez akkor garantálható, ha mielőbb kormányváltás, meg egy kis rendszerváltás is lesz. Ha ez nem következik be egyhamar, bele sem merek gondolni mi történhet; végignézhetjük egy nemzet pusztulását. De ez nem történhet meg és nem is fog ha mindenki bátor, nem fél semmitől és kiáll a jogai mellett. Most már az ellenzékben levők is tapasztalhatják a saját bőrükön milyen az, amikor törvények által megkötözve tehetetlenül, megalázottan nehéz, szinte lehetetlen bármit is elérni és véghez vinni. Mikor gombóccal a torkunkban ébredünk minden reggel éveken, évtizedeken keresztül, hogy de mi vár ránk, mit találnak még ki a fejünk fölött hatalmaskodók. Hát ilyen és még cikiznek is meg röhögnek is , hogy te vagy a béna és miért nem szólalsz meg és miért nem csinálsz semmit. Kívánom ezeknek az embereknek, hogy megéljék ugyanezt amit mi és akkor meg tudják, hogy miért. Ha nem szólalok meg az csak azért van mert csak azt csinálom, amihez kedvem van és ami hozzám méltó. Mostantól, de inkább már egy jó ideje nem csinálok semmi olyant, ami nem méltó hozzám, csak azt amit én is akarok és azt ami nem értékemen aluli. Mindig is tudtam az értékem, más kérdés, hogy értékemen aluli helyzetbe kényszerítettek, mert megtehették. Ennek vége mostantól és mindenkinek ezt tudom javasolni, nem tanácsolni, mert nem vagyok életvezetési tanácsadó én sem. Ha azt akarod, hogy megbecsüljenek, (előbb becsüld te magadat!), ne ugorj az első utasításra, bárkitől is hallod, hanem emeld fel a fejed és előbb gondold végig, hogy eléri a te szintedet, neked is megéri, mert ha nem akkor szépen nemet mondasz és kalap kabát! Ezt kellett volna tennem nekem is már nagyon rég, de semmiről nem késtem le így sem, csak tapasztalatot nyertem. Jobb később mint soha. Nekem most jött el az a később ami késik az nem múlik.

Ne azzal foglalkozzon a fideszesek közül senki , hogy a Tisza pártos Kollár Kinga meg sem szólalt a fővárosi közgyűlésen. Jól tette, semmi értelme nem lett volna megszólalnia , mert rögtön támadták volna és kiforgatták volna a szavait, erre vannak betanítva és beüzemelve. Ahol egy kis lágy felületet érzékelnek az ellenfélen, (mert ők nem tartják magukat mindenkivel egynek, hanem ők külön felsőbb osztálynak képzelik magukat, mélységesen lenézik az őket ellenzőket), valamilyen gyenge láncszemnek, arra azonnal lecsapnak könyörtelenül, nem ismerve a kegyelmet. Csak a pusztításhoz értenek, meg a kifosztáshoz, de abból jelesre vizsgáznak minden alakalommal, ebben lekörözhetetlenek.

Ennyi mára, nem szaporítom a szót, megszólalni meg nem volt kedvem, nekem sem, majd ha érdemes lesz.

lenti kép : a Római vakáció c. filmből az igazság szájánál jelenet. Mennyire megnyúlik a kezünk, ha félünk, nem igaz?