Várhegy – Reinkarnáció???

Ma hajnalban volt egy álmom, ami valahogy mintha nem is álom volt, hanem egy konkrét emlék, mintha tényleg megtörtént volna velem az egész. A gond csak az, hogy nem napjainkban történt, hanem valamikor a középkorban. Kicsit utánanéztem és pontosan 1686. szeptember 2..-án történhetett, amikor kiüztük a törököket Budáról, a Budai várból és egyben Várhegyről is. Mert amit megélhettem az csak egy kis aprócska jelenet volt. Akkor is nő voltam, valaki fontos , vezér egyéniségnek a kedvese, pontosabban a felesége. Néztünk fel egy magaslatra, a Rózsadomb előhegyére, ami akkor még nagyon más volt mint most és párom, a férjem diadalittas hangon kérdezte, miközben lágyan átölelt, hogy:

Látod ezt? Jegyezd meg jól ezt a napot! Visszaszereztük. Várhegy ismét a miénk!! És én is nagyon boldog voltam és én meg örömittasan néztem fel a hegyoldalra, ahol akkor még nem voltak kikövezett utak, sem sokszínű házak, villák, hanem csak egyszerű házak, de stabilan megépítve, komoly nagy kövekkel az alapzatukon. Nem semmi látvány volt. Mai szemmel néztem az akkori képet és annyira más volt, de mégis annyira valósághű, hogy ezért volt egy olyan érzésem, hogy talán ezt nem is álmodtam, hanem tényleg meg is történt velem.

Bizonyítékok a reinkarnációra és arra, hogy nem vagyok bolond: Nem is tudtam, hogy van olyan helység bárhol a világon, hogy Várhegy. Erre megkerestem a Google-ban és hihetetlen dolog tárult elém a hideg is kirázott, kettő darab is van: az egyik itt Budapesten, az első kerületben, ahol utánanéztem, tényleg uralkodott a török és tényleg el lett üldözve magyar, osztrák, olasz, lengyel, erdélyi (Csáky László generális Doboka akkori fóispánja) és még sokan más idegen európai seregek segítségével. Hunyadi korában nem volt még itt a török, Hunyadi majdnem 200 évvel azelőtt, a törökök kitűzése előtt élt és halt meg Budán.

A másik Várhegy és most jól fogózkodjatok meg, pedig Maroson van, Maros megyében, ahol egyébként születtem. Marosszentannán , (ennek a falunak a szomszédságában éltem a nagyszüleimmel 7 éves koromig, amíg iskolába nem mentem a városba) egy faluban is van egy magasabb hegyes, dombos vídék, az Várhegy. De megnéztem mindkettőt, mindkettő képét és határozottan én a budapesti Várhegyet láttam álmomban, vagy jöttek elő az emlékeim egy előző életemből.

Egy másik érdekesség az Csáky László erdélyi generális személye. Ő is március 2.-án született , mint én . Nem tudom hogy ő szólt-e hozzám, vagy valaki más, de a hangja nagyon ismerős volt , olyan, mintha már hallottam volna valahol. Szóval nagyon furcsa volt az egész. Ebből az tűnik ki, hogy ha létezik előző élet, akkor én szintén itt éltem Budapesten , vagy környékén. A szívem mindig idehúz, valamiért, nagyon szeretem ezt a várost és úgy tűnik mindig éppen meg kell védeni. Most is van elüldözni valónk. Nem kerül 150 évbe, most egy kicsit gyorsabb lesz. Legkésőbb jövőre fellélegezhetünk ismét , mi is. Cidrizek, ez nagyon izgalmas. Nem véletlen, hogy itt tanyázom éppen.

kép: Jagelló Izabella, magyar királyné, akit aztán száműztek Magyarországról, végül Romániában halt meg Gyulafehérváron. (A latin nyelveknél az Erzsébetet Izabellának mondják). Én is Erzsébet vagyok, azaz Izabella, de nekem eszem ágában sincs szedni a sátorfámat, főleg azért nem mert nincs sátorom és nem folytatok vándor , nomád élet módot.