Mindennek következménye van

Minden kis és nagy cselekedetnek előbb vagy utóbb következményei lesznek. Ha jó dolgot teszünk, jó dolgok térnek vissza hozzánk, ha rosszat teszünk, akkor rossz dolgok. Ha kis mértékű, akkor kicsike, ha nagy mértékű, akkor ugyanolyan nagy lesz az öröm, vagy a bánat, sőt megsokszorozódik, amikor visszaköszön hozzánk. Akaratlanul is Szent István ötlött eszembe: ahhoz hogy államot alapítson fel kellett koncoltatnia Koppányt. Szó szerint oszd meg és uralkodj módszerrel kezdődött a magyar államalapítás, hát nem valami szerencsés kezdet. Mostanra láthatjuk, hogy mi lett belőle: egy széteső nemzetség, egy kifosztott ország, az összetartás hiánya, veszekedés, harc, irigység, széthúzás majd menekülés az országból, ki merre lát. Most kellene a leginkább összefogni és nem elmenekülni, mert mindannyiunk élete és jövője a tét! Nem haragszom az erdélyiekre, csak nehéz elmagyarázni nekik, hogy miért döntenek rosszul. Akik, mint én is, már legalább a kilencvenes évek elejétől itt vannak, ők tudják, mi a helyzet, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ahogy tudjuk, ahogy lehetőségünk van, világosítsuk fel őket egyenként, hogy ne forduljunk öntudatlanul is, akaratlanul is egymással szembe, hanem tartsunk egy irányba, csak úgy érdemes. Erre vonatkozólag feltettem egy kérdést a Ji Csingnek, megdöbbentő, hogy melyik kártyalap hullott ki!

A 37-es Az otthoniak című (Chia Jen)

Jelentését bemásolom ide:

Csia Zsen AZ EMBER CSALÁDJA
(Képjel: Az Ember jele – s az otthon idillikus képe: háztető alatt egy malac.)
A család a legkisebb Egység – és mindennek az alapja. A „család” az ősi Kínában oly mér-
tékben volt az egész emberi létezés mintája, hogy felfogásuk szerint még a halálon is túlmutatott: az
elköltözöttek szellemcsaládja a földi családdal szoros kapcsolatban maradt.
Ez a jósjel – jelképes értelemben – egy bensőséges és tartós közösség megteremtéséről szól:
ez most a sorsfeladat.
„Ha meg akarod javítani a világot – mondták -, először az államot kell megjavítani; ha az ál-
lamot akarod megjavítani, először a családot kell, s ahhoz, hogy a családodat megjavítsd, először
javítsd meg magadat!”
Ez ennek a jósjelnek az első tanácsa: lelked erői „családtagok”, élj egységben önmagaddal.
Aki önmagával rossz viszonyban él, az másokkal is rossz viszonyba kerül.
Mindent önmagunkon kell kezdeni.
Belülről kifelé: ez életünk és körülménycink megváltoztatásának egyetlen lehetséges iránya.
Ezért mondja a kép: „Az Igaz Ember szavai a lényeget mondják, lénye pedig a változás-
ban is hűséges és kitartó.”
A családban ez az „Apa” szerepe.
A jósjel neve azért nem csupán „család”, de az „Ember családja”, mert itt olyan közösségről
van szó, amelyet nem pusztán ösztönök, érdekek vagy öntudatlan érzések terelnek össze, hanem a
belátó Értelem is.
Csak az emberi Értelem képes felismerni, hogy „Ezekkel sorsom van!” Vagyis abban a
„család”-ban, amiről itt szó van, nem a vérségi és érzelmi kapcsolatok a döntők, hanem elsősorban
az „isteni rend”, amit csakis a tudatos Ember képes megteremteni.
Ebben a Mintában az apának, az anyának és a különböző nemű és korú gyermekeknek épp-
olyan helyük és minőségük van, mint a Naprendszerben a Napnak, a Holdnak és a bolygóknak.
Nemcsak a Csia Zsen, de minden jóslel vonalai az alsó egyestől a legfelső hatosig megfelel-
nek a családtagoknak; az ősi kommentárokban úgy is szerepelnek, mint „idősebb fivér és fiatalabb
nővér” stb. Én erről azért nem beszéltem, mert a mai olvasó már nem érzékeli, hogy a különféle
családi szerepek milyen társadalmi és spirituális erőkkel állnak analógiában.
A mai család oly mértékig zuhant széjjel, hogy még a legjobb esetben is csupán érzelmi
vagy érdek-közösség. A legújabb időkben inkább tragédiák, botrányok, válások és gyötrelmek szín-
helye, mintsem a kozmikus rendnek az az idillikus tükörképe, amit valaha jelentett, s ami természe-
tesen már csak „leesett” formában – a kínai családokban még ma is fellelhető.
Ezért fontos, hogy az Apa szavai a lényeget mondják. Az apának tudnia kell, mi a jó és mi a
rossz.
Ezt a tudást nem kívülről, a társadalmi mintákból kapta – mert azok éppenséggel lehetnek
romlottak, hazugok és alacsonyrendűek, ahogy ma azok is! -, hanem saját szívétől, önérzetétől és le-
szűrt élettapasztalatától.
„Anyám kezéből édes volt az étel / Apám szájából szép volt az igaz” – mondja a költő.
Erről van itt szó.
Ami pedig a kitartást illeti, az azt jelenti, hogy az igazi nevelés nem a szigorú büntetés és a
szerető engedékenység pofozó-simogató taktikáján múlik, hanem mindenekelőtt a példán! A

130 –
mintán! Gyermekünkre elsősorban lényünkkel hatunk! Azzal, akik vagyunk! Amit mondunk,
kevés. Egész lényünkkel nevelünk.
Az Apa adja a család rendjét. Az Anya pedig az összetartó erejét.
„Az asszonyi erény az üdvös!” – mondja a bölcs.
Minden családot az anyák tartanak össze – nélkülük széthullik az egész. A „család” minden
közösség alapja.
Lelkünk önmagában is „család”; ha behunyjuk szemünket, érezzük azokat az erőket és azo-
kat a tereket, melyek által önmagunk irányító „apja”, gondoskodó „anyja” vagyunk, és lelkünk gyü-
lekezetében azokat a vágyakat, érzéseket, célokat, amelyeket jó vagy rossz „gyermekként” föl kell
magunkban nevelnünk.
Egy harmonikus ember benső világa: „eszményi család”.
De hivatalban, boltban, gazdaságban, munkahelyen, műhelyben vagy bárhol, ahol még em-
berszabású élet van, megjelenik a „családdá” válás igénye, mert a minta az emberrel együtt szüle-
tett. (Az államélet vezetőjében még ma is ösztönösen „Papát” látunk – ez az, amivel a diktátorok
gyalázatosan visszaélnek.)
Minden olyan közösség, amely nem a család-mintára épül: embertelen. Ahogy embertelen
egy multinacionális vállalat – ezt érzi mindenki, aki ilyennél dolgozik, bármennyi pénzt keres is.
Kérdésedre a Csia Zsen a Család mintájával válaszol. Ez éppúgy lehet bensődre, mint
valóban a családodra vagy bármiféle sorshelyzetre vonatkozó kérdés, amelyben megjelenhet a
harmónia lehetősége éppúgy, mint a minta szétdúlása; egy idillikus emberi kapcsolat lehetősé-
geinek megvalósítása vagy felrúgása.
Megmutatja, mi a harmóniához vezető út stratégiája – és mik azok az erők, amelyek ezt a
harmóniát fenyegetik.
Gondolatok
Ha a világban sérelem ér, az egyetlen hely, ahová visszamenekülhetsz: az otthonod. A csalá-
dod megóvhat. A tieid között biztonság van. Ezt sehol másutt nem érezheted.
Gondold el: akárhány emberrel volt dolgod életedben, sírod körül rokonaid állnak majd –
mert ők tartoznak hozzád!
Ezért a családi diszharmónia a legnagyobb próbatétel: akinek otthonában is zűrzavar van,
nincs hol meghúzódnia – lényegében idegenek között él, számkivetésben.
A jó család titka: a Meghittség és a Rend.
A Meghittség azt jelenti, hogy érzed: ezekkel összetartozol, jóban-rosszban. Megoszthatod
velük a gondjaidat. Együtt éreznek veled. Érintésnyi közelségben vannak. „Hozzátartozók” – mond-
ja a magyar nyelv.
A rend azt jelenti, hogyha bárki átlépi a meghittség határait, a helyzet pokollá változik!
Ha ugyanis másvalaki túl közel, kerül hozzánk, legyen az bárki: apánk, férjünk, testvérünk
vagy akár az anyánk: elviselhetetlen. Elnyomnak, elfojtanak, illetéktelenül beleavatkoznak a sor-
sunkba. Ha sok emberrel élsz együtt kis helyen (ezalatt azt értem, hogy lelkileg túl közel, érzelmi és
egyéb rokon szálakkal összegabalyodva), óhatatlanul is megsérülhet benned az, aki csak Te vagy!
A vonzalomból erőszak lehet, a szeretetből önzés, az apából zsarnok. Az anyából érzelmi
fösvény, aki nem engedi felnőni magzatát, hogy örökké birtokolja; a gyerekből kitörhet a lázadó,
aki apát-anyát lerúg magáról, vagy éppenséggel elfelejt felnőni, és vénségére is önállótlan, támasz-
tékra szoruló lény marad.
Ami a Nagy Társadalomban gyógyíthatatlan daganat, az a családban – mint egy rákos sejt-
ben – már régen megjelent.
A Csia Zsen jósjelét akkor kapod, ha rendezned kell külső-benső erőidet. Rendezni, hogy
harmóniába kerülj magaddal, s azokkal, akikkel sorsod van.
Harcművészetben azt a stratégiai feladatot jelenti, amikor rendezned kell a soraidat.
Vagy azért, mert akcióra készülsz, vagy azért – és ez a gyakoribb -, mert olyan akció után
vagy, amely szétzilált. Ez az erőgyűjtés, az összeszedettség megteremtése.
Az „asszonyi erény” itt azért üdvös, mert belülről hat és elfogadó.
A nyugati világban alig van már harmonikus család.
131 –
A szerepek is szánalmasan összekeveredtek: anyák kénytelenek játszani férfiszerepeket,
apák viselkednek úgy, mint a gyermekek, és a gyermekeket hamar beledobják a beteg társadalom
karjaiba: nevelje tovább valami intézmény: óvoda, napközi, bölcsőde…
Az ideális minta megszűnt, s ezért, ha itt azt tanácsolja a Ji-king, hogy „az asszonyi erény
üdvös”, nem biztos, hogy ez manapság az anyában van, aki régóta rákényszerült, hogy az apa fel-
adatát lássa el a családban.
Jobb, ha itt a Jin-stratégiára gondolsz, amelynek főerénye az Elfogadás.
Elfogadom a másikat olyannak, amilyen.
Egyedül a tiszta Anyai Szeretet képes elfogadni valakit lényével, sorsával, jó és rossz
tulajdonságaival, gyengeségeivel együtt. Nem köti feltételekhez a szeretetét: ez az erőszakmen-
tes elfogadás az, ami a jó közösség feltétele, ahol sokféle sors és jellem él együtt, harmóniában.
Jó anyának, ha hat gyereke van, mindegyikkel másképp beszél, mert tudja, hogy mind-
egyik más ember – már a pólyában is más volt mind a hat.
A jó közösségnek feltétele a megértő szeretet.
Soha nem szorít magához annyira, hogy a szabadságodat elveszítsd. Ez a mintája az „embe-
ri” közösségnek. Az én és te, mi és ti kapcsolatának.
De az első lépés nem másokon – rajtam múlik!
Vonások

Szilárd kötés a családban. Eloszlik a bánat.
Amikor elkezdődik a közös élet – akár belekerülsz, akár beleszületsz, vagy éppenséggel te
magad alakítod ki, a legelején tudni kell, mi itt a Rend! Mi az a Minta, ami érvényes. Kezdetben ez
a tapasztalat belénk szervül, és később már magától működik. Ha azonban az alapok zavarosak, a
széthullás később elkerülhetetlen. Most tisztázz mindent, és nem lesz okod bánatra.
Ne távoli célokat kövess! Maradj a középpontban, táplálj s gondoskodj. Az állhata-
tosság üdvös, szerencsés.
Ez most nem a nagy ambíciók, hanem a kis szolgálatok ideje. Ez érlel szerencsés jövendőt.
Másokkal légy türelmes, megértő.
Ne akard őket „megváltani” – inkább gondoskodj róluk, érezzék a biztonságodat. Ismerd föl
az éppen előtted lévő „kis ügyek” nagy jelentőségét. Még gondolatban is maradj másokkal és ma-
gaddal is türelmes.
A családban csak szigor, szidás. Megbánás – és mégis üdvös! De ha asszony és gyer-
mek csak felelőtlenül kacag, a család széthullhat.
A túlságos szigor jobb, mint a túlságos engedékenység. Itt olyan heves pillanatokról, kitöré-
sekről, indulatokról van szó, amelyektől az sem mentes, aki a „család” rendjéért felelős. Ő is túllép
a korlátain: túl kemény, esetleg indulattal teremt rendet. Még mindig jobb, mintha könnyelmű len-
ne.
A túl engedékeny miliőben a közösségi élet megzápul, és benne mindenki saját szeszélyé-
nek, önzésének és szétszórtságának lesz az áldozata.
Ő a család gazdagsága! Nagy üdv!
Itt a Jin-erényről van szó, amely jólétet teremt. Bölcs anyák körül mindenki biztonságban
van. Nemcsak lelki, de földi értelemben is.
Királyként közeledik családjához. Ne félj! Jó szerencse.
Itt a Jang-erényről van szó. A bölcs apáról, aki „szívével” lát, és akinek nem kell szigor ah-
hoz, hogy tekintélye legyen.
Boldog az a közösség, amelynek ilyen feje van. (Ősi értelemben ez a vonás olyan férfit jelöl,
aki közösségét a kozmikus rendhez tudta igazítani. A jézusi „Házban” Péternek jutott ez a szerep.
Az ilyen „apa” nemcsak azt látja, hogy mi az, ami a családja tagjainak javára szolgál, hanem azt is,
hogy mi tetszik ebből az Istennek. Más szóval: úgy vezeti a családját, hogy abban mindenki teljesít-

132 –
hesse nemcsak a közösség, de saját élettervét is! Nem uniformizál, hanem megengedi a legváltoza-
tosabb sorsok megélését is – hiszen mindenki más.)

Az őszinteség, „Jou fu” másokra is benyomást gyakorol. Üdv és szerencse a vége.
Itt olyan emberről van szó, aki egységben van önmagával. Hiteles személy. Nemcsak mond-
ja, éli is a jót. Ez a jó vezető. Igazodni lehet hozzá. Az ilyen ember – bármiféle közös gond merül fel

először önvizsgálatot tart. Csak utána vizsgál másokat. S először önmagán változtat, és másokat
ezzel késztet változásra

Forrás Müller Péter : Jóskönyv