Volt tegnap éjjel egy álmom, ahogy Amerikában szokás mondani, „van egy álmom”. Például Martin Luther King elhíresült beszéde: Van egy álmom. Az egyenjogúságról, az emberi jogokról. De úgy tűnik, hogy Amerika megmarad az álmok szintjén, számomra is, semmi sem tud igazán megvalósulni, ha emberi erővel látnak hozzá. A sokat ígért békék sem Amerikából erednek, hiába a mozifilmekben az elhíresült kívánság mindig minden szépségkirálynőtől: Mit szeretnék? Hát világbékét! Igen, aztán jönnek a drónok, a rakéták, a magas vámtarifák, és minden ami lő!

Volt egy valódi éjszakai álmom, utólag rájöttem, hogy ez egy figyelmeztető, (vész-)jósló álom is egyben ezért megosztom a Facebookon is, mert egyelőre nincs más csatornám, amit működtetek.

Gyerekkoromban színésznő szerettem volna lenni, méghozzá világhírű, hollywoodi sztár. Ma már józanabb vagyok és eszembe sem jutna ilyesmi. Azt álmodtam tehát, hogy már elismert hollywoodi csillag vagyok és hivatalos vagyok egy nagy partira, ahol csak világsztárok lesznek jelen. A házigazdák Michael Douglas és felesége Catherine Zeta-Jones voltak. Emlékszem a pillanatra, ahogy beléptem a hatalmas penthouse-ukba, nagy fény, és pompa, rengeteg ember. Finom illatok, ruhák, ételek és italok. Ez volt a paradicsom egy olyan számára mint én, aki csak álmodott gyerekkorában erről. Én lakom jelenleg a 3.-kon, de ott lehettünk akár a 103-kon is nem tudom pontosan, lehet, hogy csak a 33.-kon voltunk, nem ez a lényeg, hanem az hogy nagyon magasan voltunk fenn a fellegek között. Ahogy beléptem, hirtelen elkezdett remegni a föld, minden megmozdult, mintha futóhomokon álltunk volna és éreztük kicsúszik lábunk alól a talaj.Az áram elment, a csillogás megszűnt és akkor éreztem, hogy mindennek vége. Összeomlott a toronyház és én éppen ott voltam és meghaltam. Mielőtt meghaltam már tudtam, hogy rosszul választottam, soha nem kellett volna egy ilyen álmot követni és egész életemben arra törekedni, hogy Amerikába jussak. Tudtam, hogy az életembe került ez a nagyszerű álom.

Mit tanított ez álom? Hogy máshol sem zöldebb a szomszéd fűje, és nem azok az igazi csillagok, akiket a média annak tüntet föl. Bárhol máshol a világon ahol élünk ér ugyanannyit a tehetségünk, a munkánk és mi is mint emberek. Sokat érünk, nem vagyunk semmivel sem kevesebbek az amerikaiaknál, nincs semmi okuk arra, hogy magukat a világ urainak képzeljék, sem arra a vallásos téveszmére, mely szerint ők a kiválasztott nép, isten népe, mert nem így van. Istennek nincs és soha nem is volt kiválasztott népe, ő minden népet egyformán szeret és véd. Nem véletlenül születünk oda ahová, nekünk ott van dolgunk és nem vándorolni a világban, mint a vándormadarak Itthon is tudunk teremteni magunknak aranyéletet, hollywoodot, wall street-et és hasonlókat, nincs szükségünk a máséra, sem arra, hogy másokat másoljunk. Megvan a magunk eredete, azt kell előhozni, éltetni és felvirágoztatni!

Ehhez előbb el kell távolítani azokat az ország éléről, akik nem hagynak minket élni, mindenbe beleszólnak és mindenben akadályoznak! Ez most a dolgunk.

Szép hétvégét mindenkinek!