Nem így ér véget
az élet, ahogy sokunknak most tűnne. El fog tűnni a régi életünk, mint a homokszemek az ujjaink között, elszivárog, de jön helyette egy új Élet. Új élet, új szót fog igényelni, készüljetek vele!
Nem vesztesként, betegként, öregként, kifosztottként hagyjuk el ezt az árnyékvilágot, ha egyáltalán elhagyjuk. Én legalábbis nem hagyok el semmit, ami az enyém és főleg élő, ugyanis nem holt dolgokba , tárgyakba fektettem rengeteget az életidőmből és életenergiámból, hanem élő dolgokba. Miközben csak néztem a mások álmait megvalósulni , én meg a halott dolgokért küszködtem, hogy legyen fedél a fejem felett, hogy autó a seggem alatt, hogy kifizetődő, hivatalos munka a kezem alatt, míg mások dőzsöltek a tőlem lopottból, nos addig nekem is volt időm álmodni egy nagyot. Nekem meg pont az kell, ami másnak nem lehet meg, mert más már megelőlegezte magának azt a sok mindent, ami nekem nem lehetett meg.
Ki mondta nektek , hogy az időnk véges? Ki mondta nektek, hogy egyáltalán van idő? Ki mondta nektek, hogy van betegség és ki mondta nektek, hogy meg kell halni? Miért készültök a halálra, miért siettek mindent hamar lezavarni, hogy elérjétek a semmit, a halált: Miért nem az élet felé szaladtok inkább még nagyobb LELKESEDÉSSEL? Mert mindent a testnek vettek alá, azt hiszitek ti a testetek vagytok. Nekem például nincs is testtudatom, most is hajtottam össze öntudatlanul a paplanom és nem érzékeltem a bal hüvelykujjam, hogy nincs behajlítva, erre szó szerint annyira belekaptam, meghajlítottam a másik kezemmel, hogy még mindig fáj. Mi nem a testünk vagyunk, hanem a bennük lakó lelkek, erre szeretnélek emlékeztetni.
Nem becsülöm semmire azokat , (néha, nagyon régen magamat sem becsültem semmire) akik halott dolgokért, mint pénz, buli, ház, kocsi, zsíros pozíció, eladják az egyetlen értéküket, ami nem csak itt a földön számít annak, hanem bárhol a túlvilágon is, a lelküket. Fektessetek inkább örökéletű dolgokba, mert azok az aranynál is többet érnek, mint: a szeretet, az álmok amelyek előre, meg felfelé visznek, a lelki dolgok ápolása, mert fiatalon és épen tartanak. Le a maszkokkal, mert anélkül, hogy tudnátok, nem is ti öregedtek meg, csak a maszkotok amit viseltek a külvilág felé. A testetek egy nagy maszkká válik, amitől aztán meg kell válni előbb utóbb. De ha csupaszon maradtok, maszk nélkül, nincs test, amit le kellene tenni, maradtok a csupasz valóságotokban , akik vagytok és meg sem kell halni. Erre ébredtem ma. Ez nem örömhír? (evangélium, vagy mi a szösz)
