Nem pogány a magyar nép

hanem több mint ezer éve keresztény. Mi vár ránk mostantól kérdésre az igazságos király látomása a válasz ( a bibliából): személyesen isten fogja irányítani az országot, elmúlnak a betegségek és minden szép lesz és jó.

„

Ézsaiás könyvének 33. és 34. fejezete Isten igazságos ítéletéről és a szabadításról szól, de két teljesen eltérő nézőpontból és történelmi-prófétai távlatból mutatja be azt. Míg a 33. fejezet egy konkrét történelmi szabadulást és egy igazságos király eljövetelét ígéri, addig a 34. fejezet egy kozmikus méretű, végidőbeli ítéletet vetít előre. [1, 2, 3, 4]

Az alábbiakban fejezetekre bontva látható a részletes tartalom:

Ézsaiás 33: Csodálatos szabadulás az asszír veszélyből és a dicsőséges Király

Ez a fejezet zárja le az úgynevezett „jajok sorozatát”. Közvetlen történelmi háttere a Jeruzsálemet fenyegető Asszír Birodalom ostroma. [1, 2, 3]

• A pusztító bűnhődése: A fejezet egy jajkiáltással indul a „pusztító” (Asszíria) ellen, aki hitszegő módon felrúgta a békeszerződéseket. Isten kijelenti: aki rabolt, azt végül magát is ki fogják rabolni. [1, 2, 3]
• A hívők imája: Jeruzsálem lakói Istenhez fohászkodnak kegyelemért és erőért. Isten válaszul „felkel”, dörgő hangjára szétszélednek a népek, az ellenség hátrahagyott zsákmányát pedig úgy hordják szét a zsidók, mint a sáskák. [1, 2, 3]
• A megemésztő tűz és az igazak biztonsága: Isten szentsége jelenik meg, ami megrémíti a bűnösöket („Ki lakhat közülünk megemésztő tűz mellett?”). Az igazak viszont – akik tisztességesen élnek és elutasítják a vesztegetést – teljes biztonságban, bőséges élelem- és vízforrás mellett fognak élni. [1, 2, 3, 4]
• A dicsőséges Király látomása: A fejezet csúcspontja a messiási jövendölés: „Saját szemeddel nézheted a király szépségét…”. Megígéri, hogy Jeruzsálem békés, megingathatatlan sátor (város) lesz. Isten maga lesz a bíró, a törvényadó és a király, aki megszabadítja népét, eltörli a betegségeket és megbocsátja a bűnöket. [1, 2, 3]

Ézsaiás 34: Isten haragja és ítélete a pogány nemzetek (Edóm) felett

Ez a fejezet elszakad a közvetlen asszír kortól, és egy univerzális, világméretű végítéletet ír le, amely Isten ellenségeire vár. [1, 2]

• Egyetemes ítélet: A próféta felszólítja az egész földet és minden nemzetet, hogy figyeljenek. Isten haragja fellángol az összes pogány nemzet ellen. A leírás kozmikus méretű katasztrófát ábrázol: az ég seregei elenyésznek, és az égbolt összecsavarodik, mint egy könyvtekercs. [1, 2, 3]
• Edóm mint jelkép: A fejezet fókuszába Edóm nemzete (és fővárosa, Bocrá) kerül. Edóm (Ézsau leszármazottai) Izráel testvérnépe volt, de folyamatosan gyűlölte és támadta őket. Itt Edóm a mindenkori istentelen, Isten népét üldöző világbirodalmak jelképévé válik. [1, 2, 3, 4, 5]
• A „Bosszúállás Napja”: Isten kardja ítéletet hajt végre, a terület mészárszékké, majd égő, kénköves, szurokkal folyó pusztasággá válik, amelynek füstje örökké felszáll. [1, 2]
• Az örök kietlenség: A valaha büszke paloták helyén senki sem lakhat többé. A terület a sakálok, baglyok, keselyűk és vadállatok tanyájává válik. A próféta hangsúlyozza, hogy Isten könyvében ez meg van írva, és mindez hajszálpontosan be fog teljesedni. [1, 2, 3]

A két fejezet összefüggése

A két rész szorosan összetartozik: megmutatja, hogy Isten nem hagyja büntetlenül a gonoszságot. Miközben a büszke, Istennel szembeforduló világbirodalmakra pusztulás vár (34. fejezet), Isten a benne bízó és igazságban élő népének teljes védelmet, bocsánatot és dicsőséges jövőt ígér (33. fejezet). Ez a kontraszt készíti elő a 35. fejezetet, amely a megváltottak ujjongó hazatéréséről szól. [1, 2, 3, 4, 5]”

Még nem tudni ki az igazságos király, mert még sokan nem tapasztaljuk a saját bőrünkön is, hogy igazság történne.Még mindig a legszegényebbek vannak a leginkább gyötörve, még mindig nincs számukra feloldozás a fölösleges adók alól. (Ezek már az én szavaim.)