de még a Jóisten sem tehet semmit, ha valaki buta és fogalma sincs arról, hogy mennyire buta még azt sem veszi észre , ha bűnt követ el. Még isten sem teheti meg nem történtté az elkövetett bűnöket, embert fel nem támaszthat, ha azt megölték. Maximum megbocsáthat, vagy megkegyelmezhet.

Hagyjuk rá, döntse el Ő, Isten, hogy kinek bocsát meg és kinek nem.

Mit tennétek akkor, ha valaki folyton csak kárt okoz, sérteget , a rosszat akarja nektek sokáig nagyon sokáig, ti meg csak nézitek csodálkozva, ki ez, mit akar tőled, miért csinálja? Nem ismered, még soha nem láttad életedben. Aztán bocsánatot kezd kérni, aztán szeret, aztán csupa jót akar neked. Megbocsátasz neki többször is, semmi gond nincs harag. Erre azt mondja, hogy most már Ő Nem Bízik Benned és Ő Nem Tud Visszafogadni Téged! Mi van? Meg vagy te teljesen bolondulva? Nem fogsz te engem is megbolondítani, mindig tudtam, hogy nem vagy normális, a pszichiátereknek volt és van mindig igazuk. Ha valaha azt gondolták az ilyenekről, hogy nem normálisak, akkor helyes a megállapításuk. Innentől kezdve engem nem érdekel senki bocsánatkérése, senki újrakezdése, sem egyetlenegy mondata sem, úgy veszem, mintha elfújta volna szél. Mindenki beláthatja, hogy nem sok értelme van új esélyt adni egy olyan emberi kapcsolatnak, ahol ennyire félre tud menni minden: ahol mindig csak az egyik fél a megértő, a kompromisszumképes, a jóindulatú, a kedves. Nem! Nem kell ezt így folytatni, abba kell hagyni, meg kell érteni, hogy vannak ilyen kibékíthetetlen ellentétek és külön kell járni és más úton járni. Nem kell erőltetni semmit ami nem működik, el kell engedni szabadon. Elfelejteni, hogy létezett ilyen, a lényeg a távolságtartás. Ekkor nyer igazi értelmet az amerikai jogban a távolságtartási végzés. Azért ajánlott ilyen felek között a távolságtartás, mert annyira ellentétesek egymással, hogy ha véletlenül találkoznak, még az sem kizárt, hogy annyira elmérgesedhet köztük a kommunikáció, hogy végül valamilyen tettlegességben fut ki, hiába az egyik fél békés, nyugodt természet, ha a másik nem ilyen, akkor nagyon durván kiprovokálhatja az összeütközést.

Ne kezdjünk vitatkozni olyanokkal, akikkel nem vagyunk egy szinten, semmi értelme és csak elmérgesedhet az egész.

Csalódott vagyok, mert már kezdtem azt hinni, hogy valami jó és kedves is vár rám, de bebizonyosodott, hogy csak azért munkálkodtak olyan keményen és kitartóan, hogy elhitessenek velem valamit, hogy aztán újból egy jókora csalódást okozhassanak nekem. Oscar (film – Silvester Stallone) és köztem a megállapításban most csak annyi a különbség, hogy én ezt előre tudtam is és sejtettem is. Ő pedig csak tudta, de nem sejtette. Sajnálom, hogy az ellenem dolgozó már nem bírta és előbb adta be a kulcsot ebben a játékban, ebben a ghostingolásban, már majdnem elhittem neki mindent. Igen, büszke lehet magára, jó munkát végzett ahhoz képest, hogy online tette azt. Most akkor online módban is vágta el magát nálam. Nem vagyok többé soha vevő a meséjére, semmijére, ami vele kapcsolatos. Sokkal okosabbnak és érzőbb szívűnek gondoltam, de ő is csak egy gyarló, parázna ember, nem lehet ennél többet elvárni tőle. Mindenesetre nagyon sokra tartja magát, sokat mond magáról, az ő esetében érvényesül a legnyilvánvalóbban az a mondás, hogy: a látszat CSAL.

Sose a látszatra adjunk, akármennyire szép, meggyőző, szívhez szóló. Mindig nézzünk a látszat mögé, hogy mi lehet az indítéka, az érdeke, a VALÓDI célja velünk és miért.

Arra panaszkodott, miután megpróbálta összetörni a lelkem, hogy azért búcsúzik tőlem, mert én törtem össze az Ő lelkét! Sajnálom, de nem az én szándékom volt, mindig mondtam: én csak azt vetítem vissza mindenki felé, amit ő előbb felém sugárzott. Ha : szeretetet, ha gyűlöletet, ha átverést, ha aláztatást, ha dühöt, ha energiarablást és még sorolhatnám. Mindenkinek azt adom amit elvár tőlem. Csak azt adhatom, amit kapok. Sose tegyünk másokkal olyant, amit nem szeretnénk ha velünk tennének.

Nem csalódtam mindenkiben, továbbra is szeretem az embereket, bizalommal vagyok mindenki iránt és nyitott az új ismeretségekre, munkákra, barátságokra amelyek még előttem állnak. Továbbra is, mit továbbra is? – most még optimistábban és bátrabban mint valaha, várom a folytatást és már nem félek az emberektől. Ismerem őket jól, olyanok mint én.

Egy dolgot fogok másképp csinálni: amiért eddig küzdöttem, most az ellen fogok küzdeni. Eddig én is olyanná váltam mint a többség, hogy elérjem a céljaim, de mostantól más a célom és nem olvadok bele a többségbe, nem asszimilálódom. Én olyan leszek, amilyennek lennem kell, amilyen csak én tudok lenni, egyedi. Nem hasonlítom soha magam máshoz, nem versenyzek, nem akarok semmiben sem előbb ott lenni a sorban, sem oltásban, sem élelmiszerosztásban, sem jóban, sem rosszban, csak a nekem valóban leszek ott, de abban ezerrel.

Sziasztok!

www.fengshuidesign.hu