Nem vagyok senki szolgája

Nagyon félreértenek, mikor teszek egy-két kedves gesztust, a megbékélés érdekében. Én is hajlandó vagyok sértő dolgokat visszavonni, de ha azt látom, hogy ez annyira tetszik, hogy ezek után már úgy gondolja az illető, hogy na megfogott mint egy madarat és most már végre a markában tart, azt tehet velem, amit csak akar, akkor olyankor hirtelen kijózanodom és rögtön megbánom nemes gesztusomat. Vissza is csinálom a dolgokat úgy, ahogy eredetileg voltak, ahogy akkor gondoltam, amikor a számon kiejtettem őket. Mert azért az mégsem járja, hogy nyilvánosan csak az egyik félnek szabad bármit mondani a másikról, a másiknak meg nem! Én is csak azt írtam le, ami nyomta a lelkemet, sem többet sem kevesebbet. Ha néha módosítok egy-egy bejegyzésemen, ahhoz is fenntartom a jogomat, a copyrightomat, rendben? Én sem próbálom sem kritizálni sem meghatározni senki más emberfiának a tevékenységét, meg a módszerét, hogyan csinálja azt, mert nem is érdekel, meg semmi közöm hozzá. Mindenki úgy fejezi ki magát, ahogy tudja, ahogy neki adatik. Azt hiszem elmagyaráztam mindent, amivel még tartóztam, nincs több regélni valóm.