Péter elárulja Jézust
Ez mit jelent most nekünk? Hogy azokat mindig elárulják, akik másokért valamit szeretnének tenni, most manapság sincs ez másképp. A szenvedéstörténet megismétlése helyett senki ne akarja saját magát feláldozni másokért, azt már megtette Jézus! Mindenki egyet tehet, vagy eldönti , hogy tesz valamit a hazájáért a közösségért egyenként, egyénenként és nem a másik embertől várja, hogy tegyen valamit. vagyis mindenki tegye a maga dolgát és ne a másikat kritizálja! Vagy ha nem tetszik, cserben is hagyhatja hazáját, honfitársait vagy átáll a pusztítókhoz vagy elvándorol és még azt is elfelejti, hogy valaha magyarnak született. Ezt üzeni ez a bibliai rész, de egyáltalán nem azt, hogy Jézus újból eljön értünk és ismét meghal értünk a keresztfán, biztos, hogy nem így lesz!
„A János evangéliuma 12. és 13. fejezetei a bibliai történet sorsdöntő fordulópontját mutatják be: Jézus nyilvános szolgálata véget ér, és megkezdődik a szenvedéstörténet, a húsvéti események közvetlen előkészítése. A 12. fejezet még a nyilvánosság előtt zajlik, míg a 13. fejezetben Jézus már visszavonul a tanítványaival az utolsó vacsorára.
A két fejezet részletes tartalma és főbb témái:
12. fejezet: A dicsőséges bevonulás és a nyilvános fellépés lezárása
Ez a fejezet összeköti Jézus csodatetteit (különösen Lázár feltámasztását) a ráváró kereszthalállal.
- Jézus megkenése Betániában: Lázár testvére, Mária drága nárdusolajjal keni meg Jézus lábát. Júdás ezt pazarlásnak tartja, Jézus azonban megvédi Máriát, jelezve, hogy ez a megkenés már a temetésére előre mutató szimbolikus tett.
- A dicsőséges bevonulás Jeruzsálembe (Virágvasárnap): A tömeg pálmaágakkal és „Hozsanna!” kiáltásokkal fogadja Jézust, aki szamárcsikón ülve vonul be, beteljesítve a messiási próféciákat. A vallási vezetők tehetetlenül nézik, hogy „az egész világ őt követi”.
- A búzaszem hasonlata: Amikor néhány görög (pogány) is látni akarja Jézust, ő kijelenti, hogy eljött az óra, amikor megdicsőül. Elmondja a híres hasonlatot: a búzaszemnek el kell esnie és meg kell halnia a földben, hogy sok termést hozzon – ezzel saját halálának szükségességére és gyümölcsére utal.
- A zsidók hitetlensége és a nyilvános szolgálat vége: A fejezet végén a szerző összefoglalja, hogy a sok csoda ellenére a nép többsége miért nem hitt benne (Ézsaiás próféciáira hivatkozva). Jézus utoljára még egyszer nyilvánosan kiáltja oda a tömegnek, hogy aki őt látja, az Atyát látja, és aki benne hisz, az nem marad a sötétségben.
13. fejezet: Az utolsó vacsora, a lábmosás és az új parancs
Ezzel a fejezettel kezdődik a János-evangélium úgynevezett „búcsúbeszédeinek” sorozata, amelyben Jézus már csak a legszűkebb körével, a tanítványaival van együtt.
Péter tagadásának megjövendölése: Amikor Péter magabiztosan kijelenti, hogy az életét is adná Jézusért, Jézus lehűti a lelkesedését, és megjósolja, hogy mielőtt a kakas megszólal, Péter háromszor le fogja tagadni, hogy ismeri őt.
A lábmosás: A vacsora közben Jézus felkel, rabszolgai munkát vállalva megmossa a tanítványai lábát. Amikor Péter tiltakozik, Jézus elmagyarázza, hogy ez a megtisztulás jele, és követendő példa: ahogy ő, a Mester szolgált nekik, úgy kell nekik is szolgálniuk egymást.
Az árulás megjövendölése: Jézus nyíltan kijelenti, hogy egyikőjük el fogja árulni őt. A mártott falatot Júdásnak adja, akibe ekkor belép a Sátán, és kimegy az éjszakába, hogy végrehajtsa a tettét.
Az új parancsolat: Júdás távozása után Jézus megfogalmazza a keresztény etika alapját: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” Erről a szeretetről kell majd megismernie a világnak a tanítványokat.”
