Két vilàg között vagyunk; a régi még nem ért véget, az új még nem lépett be, de màr kopog az ajtón, a szellő befújja a tavaszt, az újjàszületést.

Körbeértünk a körbejàràsnak, egyik végétől most értünk a màsik végéhez.Ma ébredtem erre, amikor a „Palotai” piacon a bejàrattól indultunk ki és addig haladtunk a labirintusban, amíg ugyanoda lyukadtunk ki ahonnan elindultunk, ràadàsul nem szàndékosan.

Tàrsam ràcsodàlkozott a helyre és ő mondta ki: ” visszaértünk oda, ahonnan elindultunk,”.

Nem a végére értünk, hanem csak most kezdjük el, tehàt ennek a körforgàsnak sosincs vége. Az élet sosem ér véget, legfeljebb ciklikusan ismétlődik, néha szünetet beiktatva (menőpausa). Mindennek szüksége van néha egy kis standby,-ra., vagyis szünetre, vagyis aktivitàs kihagyàsàra, müsorszünetre, aztàn megy minden tovàbb. Hofi: ” néha kell egy kis àramszünet”. Legalàbb amíg az àtàllásunk megtörténik az új működő rendszerre.