Szavak nélkül is

Minek szavak, ha azok nélkül is értjük egymást? Nem kellenek oda szavak, ahol mély egyetértés van, ahol meg nincs oda fölösleges, hogy bántsuk egymást.

A magyar egy olyan összefogásra képtelen nép, amelyik önmagát semmisíti meg. Könnyebb mindig másra fogni, hogy mindig külső körülmények az oka, de nem így van. A magyar imád szenvedni. Én inkább kihagyom, lehet mert nem is vagyok magyar? Ahelyett, hogy azon vitatkoznátok a Facebookon, hogy legyen a határontúliaknak szavazati joguk vagy sem, ahelyett meg kellene értetni velük, hogy a pusztulatba vezet minket a jelenlegi adminisztráció. Bizzuk rájuk a döntést, felnőtt emberek, nem taknyos gyerekek, adjuk meg a jogot, hogy dönthessenek. Talán csak felmérik, van annyi eszük, és intelligenciájuk, hogy nem csak magukért felelősek, hanem az egész nemzetért, határon innen is, meg túl is.

Csak remélni tudom, hogy senki határon túli nem rólam mondta azt, hogy jellemtelen vagyok. Előbb nézzen tükörbe és vállalja fel magát, ha mégis. Nem fogok folyamatosan alázkodni, lehasalni, bocsánatot kérni olyanért, amit el sem követtem. Én itthon vagyok és elképzelni sem tudom, hogy máshol éljek, tehát nekem fontos, hogy itthon , a hazámban minden rendben menjen, mert nem akarok elmenekülni, gyáván. A menekülés az önző és gyáva emberek szokása. Tini koromban még éretlen voltam és tudatlan, akkor nem volt senki aki vissza tartson, ezért elmenekültem , Marosvásárhelyről. De nem menekülhetünk folyton, egész életünkben! Egyszer csak le kell táborozni valahol és mindenért felelősséget vállalni, nem mindig másoktól várni a könyöradományt, mint a vándorcirkuszos. Csak olyan ember szavazzon, aki vállalja is a döntésének a következményeit és utána viseli is a kötelezettségeket, nem csak a jogokat élvezi, aztán, ha szorul a helyzet, elegánsan, angolosan lelép. Ebben is nagyon jó tud lenni a magyar.

Semmi jónak nem vagyok az elrontója, a rossz meg önmagát is képes elrontani.

Hallottam egy videóban valami őrt állókról, sajnos nem tudom kik azok, de nálunk Magyarországon tényleg nem találkoztam még velük, csak haza árulókkal. Jó lenne , ha nálunk is felbukkannának a haza igazi őrei, de azok nem azok, akik beállnak a seregbe, mert azok csak zsoldosok és öngyilkosok és nem a saját hazájukat lesznek elküldve megvédeni, hanem más , idegen országokét, remélem ezt tudják!

Attila, a hun például nem csak őrt álló volt, de hódító is. Mi most nem hódítani szeretnénk, ahhoz túl félénkek és kevesen vagyunk, hanem méltósággal megmaradni és magyarként élni, semmi mást nem akarunk…. Ehhez előbb elfelejteni a különbözőségeinket, tehát nem összekülönbözni kellene, mint Menczer Tamás, meg Magyar Péter, hanem ugyanazt a nótát fújni(Börtön ablaka…) és új országot építeni, amíg nem túl késő!