A fáraó lánya

Hideglelős álmom volt, az álmaim sosem manipuláltak, teljesen biztos, hogy istentől kapom őket, semmi sem bizonyítja jobban annál, mint amit ma hajnalban láttam és átéltem.

„Mózes anyja, hogy elkerülje a fia kivégzését, az újszülött gyermeket egy kosárban a Nílus vizére tette. Mózest a fáraó leánya találta meg és nevelte föl …”

Ezúttal nem én voltam Mózes, hanem a fáraó lánya, aki megmenti a kisded Mózest, akit egy mózeskosárban talált a Nílus folyón.

Az álom végére emlékszem csak: nagyon sokan voltak egy hajón, a vízben egy csecsemő valamilyen kosárban, de nem süllyedt el. A baj csak az volt, hogy körülötte nagy és veszélyes halak úsztak nagy gyorsasággal, bármikor veszélybe kerülhetett a kicsi élete. Mindenki csak tanakodott, hogy kockáztasson érte, megéri kimenteni, vagy hagyják odaveszni. Aztán ha kimentik elég kockázatos örökbe fogadni, mert a fáraó vérdíjat tűzött ki rá és annak is pusztulnia kell aki a védelmébe veszi a kicsit. Végül én nem bírtam ezt tovább nézni, hogy hagyják odaveszni és odaeveztem az embereimmel, akik kiemelték a vízből és én magamhoz vettem. Később tudtam meg hogy kit vettem magamhoz, ő volt Mózes, akit az apám keresett életre-halálra. Ez azért is érdekes, mert az egyik nagyimat Mózesnek hívták, ez volt a családi neve.

Nincs már ilyen veszély, hogy ettől kellene tartania bárkinek, aki bármilyen kapcsolatban áll a zsidósággal. Soha többé nem fog megtörténni ami a második V. H.-ban történt. Ezt az üzenetet kaptam és most megosztom.

Az álom végén azt éreztem, hogy az az árva gyermek a folyó közepén én vagyok. Ha megértjük, hogy akár mi is lehetünk a másik ember helyében, akkor mi is megmentjük az árvákat, nekünk is jól esne, ha megmentene valaki. Mindegy kik vagyunk, a fáraó lánya, vagy Mózes, a helyzetünktől függetlenül ugyanúgy isten gyermekei vagyunk és isten figyel ránk, nem hagy minket elveszni. Mondom ezt most úgy, hogy nem vagyok egy biblia olvasó. Ezért is annyira meglepő ez az álom, amit kaptam. Boldog vagyok, hogy egy ilyent is megoszthatok mindenkivel és nem szégyellem, hanem büszke vagyok származásomra. Nincs miért szégyenkeznem semmiért.