Tegyünk rendet a fejekben

előbb, mert ott van a legnagyobb zűrzavar. Nem a szívekben, mert ott egyszerű a dolog, vagy éreznek vagy nem, vagy szeretnek vagy nem, de amikor a fejes, vagy fejedelem elkezd gondolkozni és még hangot is ad neki, hát olyankor utána mindig jön az összeomlás. Hogy ne rántsanak a hangoskodók magukkal mindenki mást csak esetleg egyedül saját magukat, nem árt ha megvilágítjuk kik ők és mit művelnek anélkül, hogy tudnának róla. Először is ők még a régi iskola, tanítványai vagy régi vágású emberei, a régi jól bevált módszerek szerint működnek és akarnak maguknak figyelmet kiharcolni. Ők fontosak akarnak lenni a világ számára és nyomot szeretnének hagyni, mindegy milyen nyomot, csak a nevük megmaradjon a történelemben. Semmi nem számít ezeknek az embereknek, csak, hogy hangosak legyenek és feltűnőek, mert azt minden ember észre veszi az egyszerű, primitív , de a tanult, okos és művelt is felfigyel rájuk. Rettegnek az újtól, mert az az ő világuk végét jelentené. Nem a politikusaink irányítják a világot erkölcsi, szellemi vagy vallási szempontból, ők csak gazdasági szempontból irányítják és odajutva a hatalomba, vagy parlamentbe döntik el a nép sorsát törvényekkel, hogy kinek mennyi jut. Nekik mindig sokkal több, mint az őket eltartó, érdemi munkát végző egyszerűnek tartott civil lakosság. Nem szeretik az újakat, a kívülről jövőket, mert leleplezik a trükkjeiket és így nehezebben megy a játék a politikában maradásért. Ha csak nem egy könnyen idomítható személyiség, akit jól pórázon lehet tartani, addig be sem fogadják belső köreikbe az újoncokat. Ezt most a facebookon levő zárt körű csoportok miatt mondom. Értem már miért jöttek létre. Nekem sosem volt szerencsém velük, sosem fogadtak be, vagy ha befogadtak, nekem nem segítettek, sem amikor „devizás” voltam, sem semmilyen esetben. Én mindig ki voltam szorítva, figyelmen kívül hagyva, nem odatartozva, akármennyire is igyekeztem. Az én esetemben minden kis hibát megtoroltak, rögtön kizártak, nem bíztak meg bennem, de ha közülük bárki hibázott, az megbocsátható volt és minden ment tovább mintha semmi sem történt volna. Ez sok mindent megmagyaráz velem kapcsolatban, ezért lettem ennyire érzékeny és különc. Megtanultam a magam útját járni és győzni. Akik még csoportokban vannak, el kell mondani, hogy még mindig vergődnek a csapdában és szenvednek., de makacsok , másokra nem hallgatnak.

Az igazságba vetett erős hitem a titkom, elárulom. Nem kell semmi más csak ez a harchoz és a győzelemhez. Nem vagyok sem túl okos, sem túl képzett, mert diplomám sincs csak felsőfokú Feng Shui végzettségem, ami azért egy magasfokú képzettség még akkor is, ha itt „nyugaton” nem is értik mi ez, mire jó és nem értékelik, csak ha valaki régi, ismert személy műveli. Én nem fogom magam további küzdelmekbe vetni azért, hogy elismertessem magam, mert eddig küzdöttem épp eleget az életben maradásért, nem szeretném ha az életem továbbra is küzdelem lenne. Ez is régi és téves tananyag, hogy az élet az kemény meg nehéz és állandóan lentről, meg elölről kell kezdened, ha nem vagy kőgazdag. Azért mondják, hogy megtarthassák a saját pozíciójukat. Azt tudják mondani, hogy az idő mindenkinek egyformán rövid és véges, de úgy gondolják nekik több mindent szabad, nekik több joguk van csak azért mert van bőven amit a tejbe aprítaniuk. Erről szól az egész: a gazdagságról, mindenkit csak annyira értékelnek, amennyije van. De ha az egyszerű ember is próbálna gyarapodni, mert mindenkinek joga van normális körülmények között élni, azt már megakadályozzák. Életem során már sok akadállyal találkoztam, sok minden miatt kellett kevesebbnek érezzem magam más embereknél, mindegyiken túljutottam, ezen is túljutok majd és ezt is le fogom győzni. Egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek attól az embertől, akinek sokkal több pénze van, mint nekem. Mindenkinek más az életútja, másak a körülményei és gazdag emberek között is sok fajta van: van aki örökli generációk óta a vagyont, van aki lopja és van aki saját kútfőből és munkából tudott meggazdagodni. Fontos, hogy gazdagok legyünk, mert pénz nélkül nem tudunk érvényesülni! De Magyarországon nem lehet becsületes módon bőségben élni, de még megélni sem lehet, Ezt tudomásul kell venni mindenkinek. Itt több az idegen bank, a szolgáltató meg a politikusok fizetése, mint a termelő lakosság száma és így próbálnak országot irányítani,és vezetni. Ők nem irányítanak, hanem csak gazdálkodnak a miénkből és még lopnak hozzá, hogy nekik legyen. Értem én ami ott abban a rádióban péntekenként folyik, hogy elhangzik, hogy megszerezzük az uniós pénzeket, csak azt nem teszik hozzá, hogy magunknak, nem az országnak. Ahol pénz van, ott nagy a tolongás, ahol felelősség van és elszámoltathatóság, ott ha körülnéztünk, hát ott nincs senki!

Nincs már több mondanivalóm sem megbeszélnivalóm olyanokkal, akikkel azt hiszem már mindent tisztáztunk egymás között az évek folyamán, még ha nem is direkt módon, szemtől szemben. Én csakis a szemtől szemben, egyenes beszédet részesítem előnyben, nem érdekel, ha a másik fél ezt figyelmen kívül hagyva, ő csak úgy volt hajlandó kommunikálni velem, ahogy neki megfelelt. Titokban, átvitt értelemben, vagyis közvetítőkön keresztül. Megismertem már annyira, hogy nem kívánom jobban megismerni és nem vagyok alacsonyabbrendű ahhoz, hogy elfogadjam ezt a fajta hozzámállást. Megértem, ha valaki nem hajlandó együttműködni, mert nem akar sem barátságot sem ellenségeskedést. Maradjunk semlegesek, meg nem támadók egymással szemben, bár ez a fajta viszony a legutálatosabb számomra és megvetem, mert valakit vagy nyíltan utálunk, vagy nyíltan szeretünk, nálam nem létezik középút. Részemről nyíltan utálom az ilyen partnereket, de maradhatunk semlegesek, nem oszt nem szoroz alapon.

Nem akarom megvédeni a most elhunyt pápát, mert kifejtettem már előzőleg, hogy nekem sem volt túl jó véleményem róla. Egy kiszolgáló személyzet volt csupán a gonosz világuralom kezében, aki az élete vége felé elpuhult és semmit sem saját akaratából tett, hanem amit hátulról irányítva súgtak neki, hogy mondjon. Egy báb volt. Egy ilyen szerencsétlen személyre azt mondani, hogy rosszul tette, hogy mindenkivel barátságban akart lenni és nem tett bizonyságot Hollywood ellen, hogy az helytelen és erkölcstelen amit ott tesznek, azt mondom, hogy minimum igazságtalan megállapítás szegény elhunyt pápa ellen. Semmit nem tehetett saját akaratából, ha megtette volna, már előbb meghalt volna, -remélem érti mindenki. Az hogy mindenkivel barátságosak akarunk lenni az a minimum követelmény, nem hiszem , hogy az a legjobb, ha mindenkire rárontunk , letiporjuk, szétverjük az addigi életét és utána még elvárjuk, hogy csodáljon is minket, hogy milyen nagyfiúk vagyunk, mennyire erősek, bunkók és érzéketlenek. Ez nem így működik, bebizonyosodott. Kedves szóval sokkal többet el lehet érni embertársainknál, mintha folyamatosan vérig sértjük és kritizáljuk őket. Miért, az jobb, amit O.V. tesz? – mindenki ellenség, mindenkivel harcban állunk, még a szövetségeseinkkel is , mindenkit le kell győzni, csak saját hülyeségünket nem? Elegem van az olyanokból akikkel sem így sem úgy nem lehet kijönni, de mindig meg akarják mondani, hogy mit kell tenni és onnan a távolból noszogatnak. Nem itt élnek, nem ismernek minket és a körülményeinket, de kritizálni tudnak. Cseréljünk helyet, (bár én nem kell cseréljek helyet, mert én már voltam a te helyedben is és mégsem osztottam az észt), jöjj ide, élj itt legalább tíz évet az itteni körülmények között és akkor beleszólhatsz a dolgainkba! Most nem ellenséges voltam veled, csak igazságos. Nem tanításra van szükségük a magyaroknak, hanem igazságra! Nem kritikára , mocskolódásra és lehúzásra, hanem arra, hogy végre úgy bánjanak velük, ahogy megérdemlik, tisztelettel és egyenrangúan, mert nem utolsó senkik, bűnözők, és nem csicskái a gonosznak, hanem a végigszenvedői, akik szenvedtek már eleget és már eljött a szenvedésnek a vége, senkinek a világon nincs joga tovább büntetni őket, mert még a náluk rosszabbak bűneit is rég levezekelték. Ideje abbahagyni a magyarok ostorozását!. Miért nem a németeket bántjuk inkább?, – mert ők erősebbek, anyagilag is jobban állnak? Könnyebb mindig a leggyengébbet és a legkisebbet kikezdeni. De kicsit se szomorkodjunk, mert mindig a magból lesz a hajtás, mindig az utolsóból első és a kicsiből nagy. Amennyit szenvedtünk eddig, annyi jó dolog vár mostantól ránk. Erről teszek bizonyságot.