Tévedésben tartva

Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy nekünk meg kell küzdenünk az életben maradásért, a jogainkért és ezért még egymással versenyeznünk is kellene méghozzá vérremenőkig. Mindenki már valaki, amikor a világra jön és nem kell semmit sem tennie, hogy valakivé váljon. Másrészről velünk született jogaink vannak az életre, és mind egyenlők vagyunk isten szemében. Elidegeníthetetlen jogaink ezek és isten adta kiváltságaink, nem számít mivel fertőznek a sötét lelküek. Ők azok, akik nem hagyják hogy boldogan éljünk és nem azért mert nem létezik mennyek országa.

Szomorú volt látni, hogy egy olyan focilegenda is távozott közülünk, aki ugyan olyan halandó mint bárki más közülünk. Szörnyű volt látnia és tudnia, hogy betegsége miatt ő is ugyanúgy végzi. Ő is ugyanúgy végezte.

Ennek ellenére én mégis hiszem, hogy elég csak hinni Istenben és ő képes még ezt a halálos betegséget is megváltoztatni. Azt mondta, hogy csak hinnünk kell, az pedig nem annyira nehéz.

Mindegy mit vagy kit választunk, úgyis minden út Rómába vezet, vagyis ugyanaz történik, ami meg van írva nekünk, ha jó akkor jó, ha rossz, akkor rossz, de nekünk JÓ SORS van megírva.

Téved az ember, ha azt gondolja a sorsát ő maga írja és saját kézben tartja. Az ember a sorsát csak megélni tudja és végrehajtani a küldetésêt. Nem önfejűsködni, önállóskodni, vagy függetlenként a saját lábunkon megállni jöttunk ide a földre! Áá!🙏

Istent szolgálni jöttünk és tőle függünk.Persze vannak árulók akik itt is átállnak a másik csapatba és nem istent szolgálják.

Nekem mindegy mit választok, mert így is meg úgy is jòl járok. Nem választok, hagyom magam sodródni, isten úgyis irányít mindig, csak rá hallgatok, ahogy eddig is tettem mindig. A jó úton járok, arról nem térek le.