Visszatérve a nagy Magyar Valóságba (nem a Kék Lagúnába)

Szívesebben térnék vissza a kék lagúnába, ott szabadság van meg szerelem és pont ez a kettő kell nekem.

A nagy magyar valóságot már mindenki ismeri, mintha csak egy ilyen volt és egy ilyen lett képet látnánk valakiről, vagy valamiről. A szomorú csak az ismét, hogy nem egy olyan látleletről van szó, amikor ilyen kicsi és ronda volt, majd nagy lett és szép, hanem pont fordítva zajlik minden. Én voltam kicsi és ronda, de finom, most meg lettem nagyobb és valamivel szebb, de durva, az élet megkeményített. Szeretném, ha finomabban tudnék bánni az emberekkel, megértőbben és szeretettel. Már jó úton járok efelé, már tanulok és gyakorolok. A kommunikációmra fektetem a hangsúlyt, meg a vonzás törvényére, nem arra a vonzás törvényre gondoltam, amit a könyvből lehet olvasni, hanem egy egészen más vonzásra gondoltam, amit csak istentől kaphatunk és csak ő biztosíthat nekünk, ha Ő, isten is úgy akarja.

Ma értem haza Rómából, ahol pár napot töltöttünk, ahol még ki is raboltak a metrón valószínűsíthető. Van úgy, amikor nem érdemes panaszt tenni, ha nem bizonyítható, mi sem panaszkodtunk, bár azért egy órán keresztül legalább azt éreztük, hogy talán már haza sem érünk élve. akkor csak azt kívántuk, bár csak itthon lehetnénk, kell a francnak ez az egész nagy utazás! Aztán kisírtuk magunkat és megnyugodtunk, majd kezdtük elölről az életünket, ott Rómában. Onnan most hoztam haza egy kis vitalitást, amit már hiányoltam magamban is meg másokban is, hoztam még óriási bátorságot, megújulást, erőt, életkedvet, harci szellemet és sok-sok szeretetet, mert ezekre van szüksége itt, az embereknek. Ha mindezek megvannak, ezekkel kiharcolhatjuk a szabadságunkat is a terror alól, és végre élhetünk szabadon, minden kötöttség nélkül. A szegénységtudat az nem egy személyfüggő dolog, nem , hanem annak van szegénységtudata, aki nem szabad, lélekben., aki nem a lelkére hallgat, hanem mindig csak a korlátolt eszére. Mert a lélek szabad és végtelen, az eszünk pedig határos és véges, fogoly a kalitkában, ami a koponyánk, oda van bezárva és csak addig működik, amíg a lelkünk is velünk van, ha az elszáll, az eszünk sem tud működni, meg minek is, csak, hogy a testünket éltesse? Lélek nélkül nincs értelme a testnek sem élni. Aki csak a testének él, azt felvilágosítom, már most halott, már most csak egy üres gép. Remélem nem alakul át a föld a gépek bolygójává, már volt a majmok bolygója, most meg készítik a gépek bolygóját nekünk. Sok helyet megnéztünk, Colosseum, Bruce Lee miatt, ott forgatta A Sárkány útja című utolsó filmjét. Nagy rajongója vagyok még most is a harcművésznek, ezért természetesen ki nem hagytam volna a helyszínt. Aztán még a szokásos helyeket is kutyafuttában, mondhatni lejártuk csonkig a lábainkat: Pantheon, Vatikán, de onnan elmenekültünk, nem hallgattuk meg a pápát, inkább mondtunk neki pápát! Múzeumokat is mondhatnám, meg jó pár éttermet.

Egyik étteremben kiderült, hogy már nem tudom megenni a báránybordát, nem bírok húst enni, nagyon ciki volt, hogy ott hagytam, remélem nem okoztam kellemetlenséget a szakácsnak!

Tehát lelki dolgokat hoztam haza a magyaroknak, amiket megosztani szándékozok minél többször, minél inkább, mert itt nálunk kihalófélben van minden, ami jó. Mintha meghalt volna a város és benne mindenki, ideje, hogy feltámasszuk egymást!

Lehet nem is Rómából hozom a szeretetet, a bátorságot, a forradalmat, a kiállást a megtámadottak mellett, a szelíd lelket, a galamb lelket, ami a békét jelenti. Ha mindezek megvannak, akkor meglesz a szabadságunk is. A lényeg, hogy ne féljünk senkitől és semmitől, Isten mindig velünk van. Rájöttem, hogy mindezeket nem Rómából hozom haza, Magyarországra, hanem otthonról, ahonnan jöttem, nem is Marosvásárhelyről, hanem a Mennyek Országából, mert mind onnan jövünk ide, amikor megszületünk, csak nem mindannyian megyünk ugyanoda vissza, ha egyszer innen eltávozunk.

Ahogy megérkeztem és ismét beültem az itthoni, M3-as metróba , rögtön tudtam, mi a legnagyobb baj a magyar emberekkel, miért annyira nyomorultak és szerencsétlenek: mert nem azt nézik mennyi és mekkora lehetőségeik vannak az életben, hanem mindig csak az akadályokat nézik és hogy mi minden lehetetlen a számukra. A mondatot mindig a „DE” szócskával kezdik, de ezt azért nem lehet, de azt amiatt nem lehet, vagy ‘HA” így lett volna, vagy amúgy lett volna. Mint a mesében. Ez a hozzáállás, vagyis mentalitás bizonyítja leginkább azt, hogy mindig az eszére hallgat valaki, ami korlátolt és csak korlátozott mértékű eredményekre képes, és nem a LELKÉRE, mert aki a lelkére hallgat, csak az válhat igazán szabaddá, minden lehetségesben hívővé és ezáltal teljessé, isteni erővé, legyőzhetetlenné, amikor már minden elérhető és minden rossz legyőzhető, minden megvalósítható. Amikor nincs lehetetlen, csak ténylegesen tehetetlen.

Nem én fogom átvenni ezt a lehangoló hangulatot, hanem én próbálom átadni az én szárnyaló jó kedvemet mindenkinek.

• van egy dal, amely így kezdődik: „szállj el kismadár….”, ha jól emlékszem Erdei Zsolt boxoló ringbelépő dala volt sokáig, nagyon sokáig.