A múlt bűnei megismétlődnek,

rajtunk áll, hogy nyitva tartjuk-e a szemeinket és meg akarjuk-e akadályozni azt.

Ennek a bejegyzésemnek még adhattam volna az „Attila találkozása a Szent Tehénnel” is. A napokban bizonyos események hatására kezdem azt hinni, hogy a karma, még ha nem is tetszik a szó, attól még létezik és működik. Nem csak ismétlődik és körbejár, nem csak büntet, hanem ajándékoz is. Például ha valakit megöltek, mielőtt feladatát el tudta volna végezni itt a földön, akkor kivételesen, az a személy újra megszülethet , esélyt kapva a feladat teljesítésére.Nagyon fontos, hogy szembe tudjunk nézni a hibáinkkal, elismerni azt, hogy másodszor már ne hibázzunk, ne ronthassuk el. Itt van például Indira Gandhi , egy nő , India korábbi miniszterelnőke, akit 1984 október 31,-.én gyilkoltak meg Új-Delhiben, Indiában. Vagy ott van még példának Kennedy, John Lennon, vagy Martin Luther King amerikai baptista lelkész, akit 1929.január 15-én öltek meg.

Attila a mi szempontunkból fontos személyiség ebben a történetben. a hunok vad vezére. A szent tehén pedig bosszút állt rajta, amiért nem tisztelte ősi hagyományos vallását, melynek alapja a szent tehén, így a szent tehénnek adatott meg a büntetés lehetősége, amiért megtagadta ősi hitvallását. A világ meghódítása sokkal fontosabb volt neki, mint kapcsolatának megőrzése istennel. Inkább választott mindenféle hiedelmet (a hiedelem nem valódi hit, hanem tévhit , de még erősebben hisznek benne) az eredendő, ősi hitvallás helyett, mint amibe beleszületett. Gyerekkorától kezdve semmivel sem törődött, csak a bosszúval, így nem csoda , hogy végül ő maga is bosszú áldozatává vált. Második felesége, aki hasonlított az elsőre megölte a nászéjszakán. Mikor láttam a filmet első alkalommal, nagyon dühös voltam Ildikóra és szívből meggyászoltam Attilát. Ma is vannak Attiláink, akik sajnos azóta sem változtak, sőt lehet hogy rosszabbak lettek. Erőszakot, hűtlenséget, kapzsiságot, érdeket és még sorolhatnám, mi minden mást illetően. Ezt látva, ma már azt mondanám, hogy inkább Ildikót sajnálom jobban, hogy emiatt a végzetes tette miatt neki is pusztulnia kellett, szinte azonnal levágták, mint egy állatot, egy tehenet.

Egy szent tehenet nem vághatunk le! A karma ezt nem bocsátja meg. A tehén a teremtés forrása, azt ha megöljük, megöljük vele együtt a jövőnket is. A tehén nő tud lenni csak, nem férfi, a férfi a bika ebben a viszonylatban, de ő is szent állat, mint ilyen. Ő biztosítja a folytonosságot. Mai Attillák azért vannak jelenleg itt velünk, hogy megtanulják nem elárulni hitüket, nem megalázni a szent tehenet. Nem a bika a felsőbbrendű, hanem ha már mindenképp azt keressük ki a kiinduló pont a teremtés történetében, akkor az a tehén. Nagyon régről úgy vagyunk tanítva és szoktatva, hogy a bika az erős , így neki kell vezetni a csordát, a tehén az csak követi, ha életben akar maradni. Tőle elvesznek minden jogot és erőt, pénzforrást, hogy ne is legyen képes önállóan gondoskodni a sorsáról. Nem szeretnék belemenni abba, ahogyan a gyerekek világra jövetelét is meg kell élnie egy nőnek, alárendelve a férfinak. A férfi megmondja azt is nőnek, aki terheket viseli, hogyan , miként szülhet egyáltalán! Lásd Geréb Ágnes asszony perét ebben a témában. Ahogy a vonatok ki tudnak siklani váratlanul, ugyanolyan váratlanul meg tud történni az is, hogy hiba csúszik be az otthonszűlésbe. Bevallom őszintén voltak anyagi okai is annak, hogy nem hoztam gyereket világra, de az a kisebbik, mellékes ok volt, a valódi komolyabb ok az a férfi fennsőbbsége, meg a kórházi jelenlét kötelezősége volt, az, hogy nyilvánosan, közszemlére kerülve kellett volna szülnöm. Én nem vagyok olyan mint más, nekem igenis nagyon zavaró körülmény a kórházi szülés. Megőrülök szinte, mikor filmekben szülést kell látnom, egyáltalán nem elfogadható számomra . Általában az intim pillanatokat, hiszen benne a van a nevükben, intim, szeretem magán körülmények között, nem a nyilvánosság előtt megélni, ilyen a szeretkezés, a szülés például, hogy mást ne említsek, mert az már volt említve bőven a férfiak által. Lehet hogy a mai Attilláknak be kellene látniuk, hogy a nők nem másodrendűek, nem lekezelendőek, nem cselédnek valók, kicsi bérekkel, hanem igazi hercegnők, akikkel csak tisztelettel és alázattal lehet bánni. Ezenkívül nem öljük le sem a teheneket, sem a bikákat, egyáltalán nem ölünk! Ne ölj, szól a parancsolat, nem igaz?

Azért vagyunk most itt, ebben az inkarnációnkban, hogy amit elrontottunk az előző életünkben azt most kijavíthassuk, addig nem mehetünk el innen a másvilágra, én ebben olyan biztos vagyok, mint a halál.

Még annyit, hogy maradtunk volna az idők kezdetén azok, akiknek isten teremtett minket , abban az angyali , nemtelen állapotban, se nem férfi, se nem nő, vagyis inkább voltunk nő is meg férfi is egy testben, szexelnünk sem kellett, mert nem voltak külön nemi szerveink sem, nem vágytunk az egyesülésre, mert eredendően egynek voltunk teremtve isten által. De nem, nekünk ez nem volt elég, kellettek az izgalmak, a bonyodalmak, az unalom helyett a változatosság, a kipróbálni mindent és mindenkit, hogy vele vajon milyen lehet, aztán így végeztük, haladó halandóként, ráadásul meg is ünnepelve a halálunkat, ami a Hallowen napja. Akik ilyen sötétek, meg is érdemlik ezt a sorsot én csak ennyit mondhatok.

Pedig ilyenek is lehettünk volna egész végtelen életünkben, szépek, fiatalok, egészségesek, lelki békében és egységben, halhatatlanul. A választás az mindig a miénk, sosem késő boldogan élni és meg nem halni. De ezt csak gyilkolás nélkül lehet. A gyilkolás az még mindig folyik éppúgy a frontokon, mint a vágóhidakon és amíg ez tart esélyünk sincs kimenekülni ebből a földi pokolból. Akik erőltetik a gyilkosságokat óriási felelősséggel tartoznak már nem csak felénk, emberek felé, hanem a teremtő iránt is. Félő, hogy a pusztításukhoz mérten kapják majd istentől a méltó büntetésüket is. A szomorú csak az, hogy minket, többieket ez nem vigasztal, és nem ment meg a haláltól, sem a pokoltól, attól, hogy mindannyian ott végezzük. Gondolkozzunk el ezen nagyon alaposan, hátha van még remény a megmenekülésre, én nagyon szeretném!! Így legyen, ámen!