Porból lettél és porrá leszel

A porszem mondja ezt a mondatot mindig. Csak egy porszem képes ilyeneket mondani. Figyelj, ha porszemnek érzed magad, légy porszem. De arra, aki csillagporból van, ne merd mondani, hogy csak egy porszem.

Én meg tudom különböztetni a csillagport a porszemtől és az a helyzet, hogy aki élete utolsó percében is képes harcolni az igazságért, az emberi méltóságért, amiben neki sincs része, pozitívan képes még akkor is gondolkozni, mikor már mindenétől megfosztották, és nem isten, hanem emberek elvették tőle a járművét is (a testét), na ő biztos, hogy csillagból való. Nem egy egyszerű porszem, egy lesepernivaló, értéktelen semmi, hanem egy igazi csillag.

Nem szeretem azokat az embereket, akik pesszimisták és elvárják, hogy mások is azokká váljanak.Ha valaki idősnek érzi magát, akkor viselkedjen is úgy! De ne akarja megmondani senkinek, hogy az hogyan ÉREZZE MAGÁT!

Nem mind ugyanazokat a jeleket kapjuk és nem mindannyiunknak jött el a végidő! Van akinek a vég az csak egy új kezdet és van, akinek már végleg befellegzett.

Én például most is élem a hosszú forró nyarakat és a a hosszú hideg teleket, nap mint nap és egyáltalán nem érzem magam börtönben, élvezem az életem minden egyes napját. Nem vagyok halott sem lélekben , sem testben. Fanta-sztikus érzés, ilyent sokan csak kábítószer, vagy pia hatására képesek érezni és sajnálom őket emiatt, hogy csak ilyen módon sikerül. Ilyen típusú emberek is vannak, ilyenek, nem tudnak boldogok és elégedettek lenni, történjen bármi jó velük, egyszerűen nem megy, mindig több kell nekik. Megkapják a pénzt, a szórakozást, a jó dugást, a hírnevet, az érzést, hogy ő is valaki, de nem ez nem elég jó, nem elég kielégítő számukra. Szerintetek az ilyenek tényleg ismerik istent? Fingjuk sincs ilyesmiről, csak tátognak üresjáratban. Akció semmi. Áll a járművük , miközben járatják a motort üresben, jár a szájuk üresben, ennyi! Nem kell rájuk hangolódni, mert magukkal ragadnak a mélybe, ugyanabba a lelkiállapotba, ahonnan aztán sose lehet kijönni!

Nem tudom, de engem sosem érdekeltek ilyen témák, hogy jön a világ vége, meg mit mondott isten, főleg nem úgy, ahogy egy másik ember megfogalmazza. Honnan tudhatja? Ember istennél jobban úgysem tudhatja, hogy mi következik. Lesz, ami lesz, akkor, amikor annak eljön az ideje, de nem lehet úgy élni egészségesen, hogy állandóan rettegünk, hogy most ez van, na most az lesz. Nem lehet gyáván élni, csak bátran, magyarul. Minden ember egyforma érték isten szemében és mindegy, hogy a hierarchia melyik lépcsőfokán helyezkedik el , isten szemében óriási bűnt követ el, ha hatalmaskodni kezd más emberek felett és azok emberi jogait sárba tiporva, ő maga próbál dönteni életfontosságú dolgokról. az ember élete istentől van, és mint ilyen törékeny, egyedi, egy másik ember nem szólhat bele az életünkbe, hogy mit tegyünk vele, ehhez nincs joga!

Van úgy, hogy azt gondoljuk ismerünk valakit, ezért elvárásunk van, felé, de aztán mégis csalódunk benne. Ne hozzunk soha elhamarkodott véleményt senkiről, utána meg elhamarkodott döntést senkiről, mert sosem tudhatjuk, hogy nem-e valamilyen végzetes hibát követünk el, amit már soha nem tudunk később jóvá tenni és lehet, hogy pont mi fogjuk a leginkább megbánni hevességünket. Nem kell másnak mutatkoznunk embertársaink előtt, mint amilyenek valójában vagyunk, csak hogy megfeleljünk a magunkról kialakított énképünknek, (image-ünknek). Vagyis a felvett szerepünk, a personánk ne égjen rá teljesen a személyiségünkre ne váljunk merevvé és rugalmatlanná, képtelenekké a változásra, a tervek módosítására, mert az is végzetes lehet és nem csak ránk nézve, hanem másokra nézve is, főleg, ha valamilyen vezetői, tanítói pozíciót töltünk be.

Lehet, hogy még sem vagyunk egyformák, mégsem látjuk hasonlóképpen a dolgokat a szépség meg a szörnyeteg és barátság sem tud kialakulni köztünk, mert teljesen más utak várnak ránk, külön.külön más irányba és tényleg az egész csak egy mese.

Isten nem teremt hiábavalóságot, ezt nekem senki ne mondja, de ilyent nem is mondott isten. Hiába senki nem jön a világra, mindenki valamilyen konkrét céllal jön, csak az a baj, hogy sokan célt tévesztenek. Sokan ideérkezve, látva az itteni állapotokat, elfeledkeznek mi volt a céljuk és teljesen más célokat tűznek ki maguknak. Ezért van ekkora káosz a világban, mert kevesen foglalják el a helyüket, ami nekik lett fenntartva. Mindenki inkább a VIP páholyok felé törtet, ugye értitek, mire gondolok?

Most már késő van, majd csak holnap írok még a mikrohullámú sütőkről, a a nagy sugárzású relékről a háztetőkön, az elektromos cigikről és elektromos autókról. Most csak annyit róluk, hogy egyik sem jó nekünk, ha egy mód van rá mellőzzük őket. Szép álmokat jó éjszakát mindenkinek!