és a belga magyar, bocsánat, a balga magyar elhiszi, hogy számít valamit is ha kivonul az utcára. Egészségügyi sétának mindenképp jó volt, gyakrabban kellene ezt megtenni. Inkább sétálni, lemozogni a feszültséget, mint otthon ülni egy sarokban a fotelban és pufogni, az nem egészséges.

Nem az a cél, hogy régen ti voltatok a főnökök és ti csesztetek ki velünk, ahol csak bírtatok, most meg mi vagyunk nyeregben, így most rajtunk a sor (-os), hogy megmutassuk ki az úr a háznál, mert ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni, most! Egy gyerek soha nem adhatja el az anyukáját, csak esetleg fordítva, de ha nem világos nem baj, mert megismételhetem többször is, ha szükséges, ugyanis az ismétlés a tudás anyja. (azt szokták mondani legalábbis , de én nem tudom ki lehet a tudás anyja). Most inkább mellőzőm az anyázást, főleg, hogy anyák napja környékén járunk, nehogy még félreértsen engem bárki is.

Még mindig nem a közös ügy felé húzunk, hanem széthúzunk. Nem kell szidni senkit, ebben az országban senki nem ellensége a másiknak, mindent meg tudunk egymással beszélni indulatok nélkül is. Egyedül a jelen regnáló hatalomnak érdeke a feszültség szítása, mert amíg mi egymást marjuk, addig sem őrá figyelünk, és ő kimarad a szórásból, pedig már rég jól meg kellett volna a szórni őket egy két Mokkos levéllel. Ehelyett még mindig én kapom az ilyen leveleket, meggyanúsítva, hogy még mindig nem fizettem be a semmiért a pénzt. Ugyanis egy közjegyző, ha legépel pár soros levelet nekünk hagyaték címen az több mint húszezer HUF- ba kerül nekünk az ő ujjacskáinak a fáradozása. Én pedig, hiába érnek többet az ujjacskáim, vagy talán pont ezért még többet kell áldozzak az ügyért, vagy fizessek jó magas díjakat. Lehet, hogy a toll is, meg a tinta is aranyból volt, ki tudja?

A lényeg, hogy tartsd magas lángon az ellenállás fáklyáját és ne hajts fejet többé szolga módra! És bárki, aki a Pride-on valamilyen büntetést, vagy szankciót gyűjtött be magának, mi többiek álljunk ki érte és ne hagyjuk ott az út szélén, ahogy engem is szokás néha-néha, mikor a legnagyobb szükségem lenne igazi támaszra! Na, de mindegy, nem panaszkodom, mert én mindig is nagy harcos voltam , aki minden furcsa helyzetben kivágta magát a gubancból. Most az országnak kell összefogni és együttesen kihúznia magát a csávából. Összefogás nélkül ez sosem sikerülhet. Mi nem állunk sem jobb sem bal oldalon, sem a külföldi háborúzók egyik oldalán sem, egy biztos: mi csak egy oldalon állhatunk és ott is állunk, a békés túlélők oldalán. Lehet nevetni ezen, de ezt nem én mondom, hanem nálam valaki magasabb , erőseb és hatalmasabb. Nem baj, ha mi nem vesszük észre, ő attól még szemmel tart minket, és vigyáz ránk.

Szomorúan konstatáltam ma is, ha egy betelefonálós műsor kezdene végre érdekessé válni, akkor éppen lejár az idő, pedig szívesen hallgattam volna Norbit, aki nagyon izgalmas szemszögből vizsgálta a szeretet megnyilvánulásának összes variációját. Mert igaza van, annyiféle szerelem létezik, ahányan csak vagyunk a Földön és egyik sem vethető össze a másikkal, mert az igazságtalanság lenne. Hogy ki szeret jobban, meg kevésbé, hát ez nagyon sértő, mert mindenki úgy érzi, hogy ő az igazi szerető és így is van! Én mindenkit szeretek, de nem testi kontaktus szintjén, hanem csak úgy szívből. Persze néha haragszom is mindenkire, mikor balgaságokat követnek el csoportosan, ráadásul, de sebaj, mert én sem vagyok tökéletes és rám is mindig haragszik éppen valaki, főleg, ha megmondom a véleményem a szemébe. Azt általában senki sem viseli jól, hisz emberek vagyunk és gyarlók, ahogy a zsidók mondják. A magyarok pedig úgy, hogy : „te balf@sz”.

De mi is még csak tanuljuk ezt az új életet , még nincs semmi veszve és nem is lesz! Így legyen, áldásod legyen rajtunk, Ámen!