Csak egy megoldás van, győzni kell, vagy elvesztūnk. Felvilágositani a teljes körű magyarságot, hogy miért fontos egyet akarni és nem gyűlölködni, nem hiányzik itthon is egy háború! Most mindegyikünk bizonyíthatja, hogy magyar. A 21.szãzadban vagyunk , nem egymásnak kell nekiesnünk, hanem a sunyi, korrupt politikusokat elzavarni. Ne érdekelnek minket a választási közvélemény kutatások, csak az céljuk, hogy megtévesszenek minket és befolyásoljanak. Nem akarják kiadni a kezükből a hatalmat a népnek, ez egyértelmű a kimutatások alapján. Nem kell választásokkal foglalkozni, higgyétek el, ha nem menne el senki sem szavazni, akkor is lenne választottjuk, – a saját körükből. Nagyon nehéz ezt a rafinált gondolkodásmódot nekünk, egyszerű embereknek megérteni amiben nekik már nagyon régről nagyon nagy gyakorlatuk van. Egy a lényeg, nem kell szavazni, rájuk kell hagyni, mert ha csalással nem sikerülne nekik, akkor mindig jön az erőszak. Legyen meg az ő akaratuk inkább, mint hogy nekünk bántódásunk essen. Legegészségesebb lenne, ha nem is foglalkoznánk napi szinten politikával, minek, úgy sem a mi kezünkben a döntés? Nem engednék meg, hogy válasszunk ha tényleg mi dönthetnénk az egészről, csak színjáték az egész, legjobb kimaradni az egészből! Mindenki csak élje a saját kis életét úgy ahogy szeretné, hiszen még mindig azt állítják ez egy szabad ország! Akkor hajrá, csak szabadon, nincs gáz!

.kép: Bécs Belvedere kastély bejáratánál levő egyik nagy szobor

Az egyoldalú kapcsolatoknak, meg az alá-fölé rendeltségnek!

Vége a fordított világnak, a fejünk nem lóg lefelé , hanem megfordulunk és felegyenesedünk, az akasztott embert a tarot kártyában ideje megfordítani. Nem vagyunk tehetetlenek, sem függők, csak ezt akarják elhitetni velünk. Vége az alvásnak, ideje az álmokat valóra váltani! Van saját akaratunk és szabadságunk, meg erőnk, hogy bármit megtegyünk, amit akarunk. Bármit is akarnánk én semmi akadályt nem látok előtte. Minden sikerülni fog, csak el kell kezdeni végre.

Tegnap az eredménytől függetlenül láttam, hogy a válogatott focicsapat végre magára talált és csak ez számít. Végre saját magukért fociztak, ha összejönnek és az jó, mert az olyan, mintha értünk fociznának. Jó lesz így mostantól, mert érezhetően elkapták a fonalat, jó útra tértek. Végre!

Tedd mostantól mindig azt, amiről tudod, hogy az ellenséged utálja. Például az enyém utálja azt a fényképemet, amit most tettem ki a Facebook-ra, ezért azt tettem ki, hadd utálja még jobban! Minél jobban utál valaki minket, annál inkább sikerülnek a dolgaink, lásd O. V..t !

Ne azt nézd mit akar az ellenfél, hanem azt mit akarsz te és azt valósítsd meg!

Ne zavarjon, ha sértő szavakat vágnak hozzád, mert látják, hogy valamit jól csinálsz és ezért akarnak meggyengíteni. Minél inkább sértegetnek, annál inkább folytasd, amit elkezdtél, annál biztosabb a sikered! A kritika legyen a doppingszered! Ha kinevetnek, nevess vissza rájuk jókedvvel.

Aki most nem akar összefogni veled, hidd el soha nem fog, később sem. Vagy most, vagy soha. A hazaárulásra, honfitársaink és gyerekeik elárulására nincs és nem is lesz magyarázatra lehetőség, mert megbocsáthatatlan. Mindenki honfitársunk, aki velünk együtt szenved, még azok is akik be lettek csapva. Róluk sem mondunk le, mert még a legvisszataszítóbb buta, közönséges ogréból is lehet még daliás királyfit faragni. Tudjátok ki az az ogré? Remélen néha néztek tv.-t és rajzfilmet! Csak a szektások nem szoktak. Ne tartozz egyetlen vallási szektához sem, legyen meg a saját hited, amiről senkinek nem kötelességed beszámolni! Legyen magánterületed és magánügyeid, amelyek csak rád tartoznak! Légy mostantól bátor, hogy legyen hazád, mert csak a bátraké a szerencse!

Az Arany Lótusz kártya az egyik legszerencsésebb lap. Jelentése, hogy minden cél nagyon sikeres lesz. A kérdező bármibe is fog, keze között minden arannyá válik.

!Nem vagyok kíváncsi a tanításokra és nekem sem dolgom a tanítás. Az embereket nem nézem le azzal, hogy elkezdem tanítani nekik az életet. Mindenkinek meg kell hagyni, hogy megélje a saját tapasztalatait.

Vannak, akik az emberi tudásban hisznek és vannak, akik egy felsőbb hatalomban, mindkettőnek van igaza de én nem szállok be a harcba, hogy melyiknek, mert nem számít kinek van igaza.

Arra nem gondoltatok kedves guruk, életmód tanácsadók, próféták és mágusok, hogy ha tényleg van már 5G is tervbe véve, hiába emelitek az emberiség tudat szintjét, az még mindig nem lesz elég a túlerő, a fejlett technikával szemben? Ti nem tudtok elérni semmit, csak legfeljebb ismertté váltok. Hagyjátok békén az embereket, mert megvan a magukhoz való eszük, nincs szükségük még a ti fejtágító bölcsességeitekre is, még ti is hülyének nézitek őket! Nekem legalábbis ne adjatok tanácsot, mert még a saját életeteket sem vagytok képesek rendbe rakni!🙏 Tőletek még semmi praktikusat nem hallottam, ami rajtam segített volna, úgy hogy pofa be, jó?💯👍

Egy szép napon felébredsz és rájössz, addig játszottál egy szerepet, amíg teljesen eggyé nem váltál vele, de te messze nem az vagy, akit el kellett játszanod a világ kedvéért. Egyáltalán érdemes élni a világ kedvéért, vagy inkább a saját kedvedért? Mert megtörténhet hogy egy szép napon felébredsz és messze nem az vagy, aki mindig is akartál lenni, nem ott vagy, (mondjuk ott vagyok) , ahol akartál lenni, és nem azt csinálod, amit mindig is akartál csinálni? Hogyan tud egy élet ennyire kifordulni? Érdemes újrakezdeni, vagy inkább hagyni az egészet a francba? Ha még élsz, azt jelenti, hogy bármikor újra kezdheted, még nincs vége. Újrakezdeni nem jelent egyben nehézséget, fáradtságot, lehet könnyedén is, feszültség nélkül is, mert most már tudod mi az, amit jobb elkerülni. Most már csak újra kezded azt, amit nem jól csináltál, ezúttal jól fogod csinálni. Nincs teljesen elrontott élet, sem halott, mindent fel lehet támasztani és újra indítani. Tanulni a hibákból, a leckékből és most ezúttal másképp csinálni, úgy, hogy jó legyen a végeredmény. Edison is ezt tette, addig próbálgatta, amíg égett végre a villanykörte, kigyulladt a fény. Na, mos nálam is kigyulladt a fény végre, mit nem csináltam jól és miért, mit hogyan kellene másképp csinálni, hogy működjön az élet, az igazság, meg a szeretet.

Álmom volt éjjel: nem működött az életem, pedig én szorgalmas voltam és lelkiismeretes, mindig mindent beleadtam a dolgaimba. Volt valami a nyakamban, amire nem is figyeltem soha, észre se vettem, azt gondoltam természetes, hogy ott van. Ez egy ókori egyiptomi nyakláncra hasonlított, csak abban különbözött, hogy nem valami szilárd anyagból készült, hanem mintha valami gyúrt tésztából készült volna kis giliszták lettek volna, egymás mellé sorakoztatva. Valaki hirtelen rám kiáltott, hogy vegyem le a nyakláncot, mert átkot, vagy rontást hoz rám. Nem tudtam levenni, sem kikapcsolni, sem letépni. Hirtelen megrémültem, hogy mivel éltem le az életem teljesen észrevétlen és még csak megszabadulni sem tudok tőle. Körülnéztem, hogy mások is viselnek-e ilyen nyakláncot, azt gondoltam addig, hogy ez természetes viselet, mindenki ilyent hord. Hát nem! , – másoknak nem volt semmi a nyakukban, csak nekem. Erre valaki odaért hozzám és egy mozdulattal letépte a nyakamból a nyakéket majd ledobta a földre. Megkönnyebbültem. Amikor a földre került a tészta gyurma nyakláncom egy kutya futott oda, hogy megegye. Egy inkább olyan kis testalkatú kutya volt, világosbarna, aranyos kis pökhendi szőrpamacs. Érdekes az volt amikor felkapta a szájába a láncot, és az már nem az a nyaklánc volt, a többsoros egyiptomi fűzér, hanem egy székely eredetű kürtős kalács. Ebből az jött le nekem, hogy az a kéz, amelyik megszabadított a nyakamba akasztott átoktól, valamilyen székely mágus lehetett.

Érdekesség, hogy az álmok sokszor valóságot tükröznek az, hogy ma az álom után ültünk a párommal a parkban egy padon, napoztunk, amikor hirtelen megjelent az álombeli kutya. Pont olyan volt a kicsike, ahogy fentebb leírtam. Egy fiatal párhoz tartozott, akik a bolt előtti automatához érkeztek pénzt kivenni. Hát nem csodálatos, ahogy minden mindennel összefügg és nem mese, hanem valóság?

Anélkül, hogy bosszút állnál, de mégis ki legyen egyenlítve az a számla a fogat fogért , meg a szemet szemért dologban?

Hosszú folyamat, sok fázisa van, de túl lehet jutni rajta, mert nekem sikerült. Nehéz, mert bárhogy törőd a fejed, hogyan csináld, mindig minden ötleted ütközik valamilyen törvénnyel, elsősorban nem ölheted meg azt, aki megbántott, nem igaz? Ott van a tízparancsolatban is, hogy: ne ölj!

Éget belülről a düh amiatt, hogy hogyan mert téged a másik ember így megsérteni, lealázni, mikor ő semmivel sem több, vagy különb mint te és nem tehetsz semmit ellene, már megtörtént . Nem lehet visszafordítani sem az idő kerekét, semmit nem lehet tenni, tehetetlen vagy. Ez a legrosszabb az egészben. Annyira rég voltam ebben a fázisban, hogy már nem is tudom mit tettem ekkor. Lehet párszor elküldtem a francba, magamban, beismerem. Gyűlöltem tiszta szívemből, de ezt nem is titkoltam sem magam sem mások, sem isten előtt. Ha valamit csinálok, azt mindig nyíltan és őszintén csinálom. Nem álltam szóba vele többet, levegőnek néztem és imádkoztam , hogy jöjjön el az a pillanat az életében, amikor rájön, hogy milyen kegyetlen és szemét volt velem és érezze ő is ugyanazt a szenvedést, amit én. Utána meg mindennap másra tereltem a figyelmem, hogy elfeledjem az egészet. Ez végül sikerült. A legrosszabb az volt az egészben, hogy érdekelt, hogy mások hogyan látnak ebben a helyzetben és biztos sajnálnak engem meg ilyesmi. Erre aztán egyszerűen azt a megoldást alkalmaztam, hogy talán én gondolom rosszul, hogy sajnálnak engem, lehet nem is foglalkoznak velem, csak én nagyítom fel az egészet magam előtt és eldöntöttem, hogy nem foglalkozom azzal mások mit gondolnak rólam, mert az nem az én dolgom. Az én dolgom az , hogy én mit gondolok magamról és az egész helyzetről, függetlenül másoktól. Nekem legyen egy tartásom. Nincs vége az életnek, ha megbántanak, biztosan magával volt problémája, aztán engem talált meg, hogy kitöltse rajtam a bosszúját. Az, hogy bántott nem jelenti azt, hogy velem van valami baj, hanem azt, hogy vele. Nekem meg nem kell egy életen át szenvednem az ő problémája miatt, oldja meg!, – ahogyan én is megoldom a magamét. Én inkább segítek másokon, nem bántok másokat, ezért nem érdemlek rossz bánásmódot. Ha valaki mégis megbánt, akkor megkérem, hogy ne tegye többé. Nyilván nem vagyunk kompatibilisek és nem leszünk barátok sem az életben. Mindenki nem kedvelhet minket, ahogy mi sem kedvelünk mindenkit, mert nem vagyunk egyformák. De így is lehet békében élni, egymás mellett, egymás meggyilkolása nélkül is megoldhatók a nézeteltérések és ez a lényeg: a lelki békénk megőrzése, semmi más nem fontos. Ha a lelkünk nyugodt, tiszta és békében van, elégedett, akkor mi is rendben vagyunk, a testünk is egészséges tud maradni.

Remélem ezzel kicsit tudtam segíteni pár kérdésben azoknak, akik éppen forró tűzben égnek emiatt.

Ilyen a szeretet, ha már nem gondolunk nap mint nap valakire, egyszer csak arra ébredünk, ez is elmúlt. A sebekkel ugyanez a helyzet, minél kevesebbet nyalogatjuk. vagy ápoljuk, kezeljük, annál gyorsabban múlnak el. Igaz ez sajnos a hazaszeretetre is. Ha elmegyünk és nem törődünk azokkal, akiket hátrahagyunk egy idő után el is feledjük őket, számunkra megszűnnek létezni. A hazát, vagy egy hazát, nem feltétlen a miénkről van szó azok tartják életben, akik benne élnek. Aki benne él, olyanná válik a haza. Amilyen nemzetiség van benne több, olyanná válik, olyan nemzetiségűvé.

Én Itt heverek parlagon, ideje értékesítenem magam, ezen filózok éppen.

Egy fiatal színművésznő története ugrott be hirtelen, nem rég olvastam. 2020-ban végzett a budapesti színművészeti főiskolán, de nem találván neki való munkát, kiment Nagy-Brittanniába. Ott mosogatott, amit itthon is ugyanúgy megtehetett volna. Közben valami magyar színdarabot lefordított angolra, előadta és nagy sikerei voltak vele. Most már úgy jön haza, Budapestre, mint egy idegen helyre, nem érzi itt jól magát, a szíve visszahúz, külföldre. Ő már nem magyar. Nem is marad itthon. Így történik a haza nem elárulása, hanem kiüresítése. Majd jó lesz másnak, aki megtalálja itt a számításait. Ugyanis soha sehol nem volt kötelező a hazaszeretet. Mindenki szabadon választhat hazát, munkát, szerelmet. Ha ennyire szabadok vagyunk mire panaszkodunk? Ki a hibás? Ezért is a kormány? Nekem sosem volt O.V. a kedvencem, sőt, de nem gondoljátok, hogy csak azt teszi, amit elvárunk tőle? Ha mi lenézzük a saját hazánkat és népünket, ő ezt csak tovább tükrözi a külvilág felé, nem is értem miért rá haragszunk és nem magunkra? Ezen kellene egy picit elgondolkozni – és nem! , még nem bolondultam meg teljesen.

ha írok, főleg igazat. Annyiszor megesküdtem, hogy nem írok, mert nem nekem való.Vannak tehetségeim, amelyeket inkább visszaadok istennek, nekem nincs szükségem rájuk, nyugodtan visszaveheti őket. Ha a szeretetet nem is, de az együttérzést, a jóságot, a segítőkészséget mindig ki kell iktatnom az életemből, meg a mély , őszinte érzéseket. Jobb a felszínen maradni , a vízen járni, mind a vízre nézni és elmélyülni. Aki elmélyül,besüllyed a víz mélyére, bele is fullad, soha nem jön ki élve a felszínre. Maradjunk felszínesek továbbra is, csak ezt tudom tanácsolni, saját tapasztalatból. Igazság és szeretet ezeket megtartom, de nem kaptam azt a képességet, hogy lelkeket gyógyítsak, nem vagyok gyógyító, ahányszor megpróbálkozom mindig kudarc a vége. Talán, mert ismét abba a csapdába kerültem, hogy olyanokat feltételeznek rólam, amelyek nem a sajátosságaim és olyanokat várnak el tőlem, amikre nem vagyok képes, mert nem az én életfeladatom.

Nem vagyok értékelve kis dolgokban sem, hogyan vállalkoznék nagyobb dolgokra, mikor hiányzik a motiváció? Ki az aki csak úgy a semmire él bele a világba és nem vár semmilyen visszajelzést? Még ilyennel nem találkoztam és én sem vagyok ilyen, balek.

Úgyhogy nem kell a természet visszavegye tálentumaimat én magam adom vissza neki azokat, amelyekkel nem tudok itt mit kezdeni, mert nincs rájuk igény. Utazó vagyok én is , mint mindenki más, és ha túl sok és nehéz a csomag, akkor időnként leteszek a batyúból úton-útfélen.

Mindenki vissza akar térni a régi életébe, a régi jól megszokott kerékvágásba, még a próféták is hanyatt-homlok menekülnek mostanság. Nem érkezett meg, akit oly nagyon vártak, most meg félnek, hogy elveszítik azt is amijük eddig is megvolt. Ennyit a hitükről, meg a meggyőző erejükről, még saját magukat is becsapták. Tennék hozzá még egy-két jelzőt, de nem akarok kifejezetten arrogáns lenni, nem szeretnék senkit sem bántani. Engem viszont nyugodtan lehet bántani, sértegetni, a nyelvet rajtam köszörülni, a sérelmeket rajtam leverni, boxzsáknak még jó vagyok, meg alkalmi mosogatónak. Nem baj, most is mint mindig úriasszony módjára továbblépek, elegánsan, nem állok bosszút senkin sem. Remélem hallgatásommal sikerült legalább egy kis gyógyírt adnom a szenvedőknek, a lelki szenvedőknek, és nem tetézem a bajaikat visszavágással, mert megtehetném. De nekem nem okoz örömöt, ha valakinek fájdalmat okozok. Csendben, némán odébbállok. Isten majd mindent és mindenkit rendbe tesz, ez sem az én dolgom. Én mostantól csak a magam dolgával foglalkozom.Elérem azokat a dolgokat, amelyek eddig még nem voltak meg nekem, nagyon izgalmas út áll előttem. Már indulok is, nekem mindig vannak céljaim, nem keseredek el, ha ezt vagy azt a játékot kikapják játszótársaim a kezemből. Nem baj, mindig kapok egy sokkal jobbat !

Jó éjt kép egy kelet-ázsiai nagyvárosból, azt hiszem Hong Kong

Épp mosogattam, amikor rápillantottam az előttem álló elektronikus órára, épp 11:11-et mutatott. Az égiek velünk vannak és vigyáznak ránk. Ne foglalkozzunk se kötelező dolgokkal, amiket ránk akarnak kényszeríteni, se földrengéssel, más nemzeteket is riogatnak folyton mindenfélével, hogy így meg úgy le lesznek törölve a föld felszínéről. Ez csak a sátán műve és játszmája, elmúlik hamarosan, ha nem Félünk tőle. Egy dolgunk van csak, amivel legyőzhetjük, hogy nem félünk tőle, hogy szembe merünk szállni vele. Csak egyszer kell elzavarni, de akkor örökre. Ne egymást marjuk, hanem fogjunk össze a közös ellenségünk ellen, különben mind belepusztulunk. Aki ezt nem érti meg, nem lehet rá mást mondani , csak azt, hogy talán meg is érdemli a szerencsétlen sorsát.

kép: fekete tulipánok a budai vár előtti parkban

Nem tudom más országokban, más nemzeteknél mi a szokás, de nálunk, ha nő vagy teljesen mindegy mi a neved és te sem számítasz.

Ma voltunk a párommal a templomban, vagyis a templom temető részében nem tudom miért de most valamiért szembetűnő volt nekem édesanyja neve. Nem a saját neve volt ráírva az urna sír márványlapjára, hanem a férje neve és hozzátéve a „né”. Mintha ő soha nem is létezett volna mint személy, csak a férje!

Nem megyek soha többé férjhez, vagy ha mégis, nem veszem fel a férjem nevét. Önálló személy vagyok, nem valakinek az árnyéka! Érek annyit mint egy férfi, sőt! Ideje, hogy úgy viselkedjek meg úgy is éljek mint egy férfi: szabadon, teljes joggal, bármit megtehetek az élet minden területén. Sport, üzlet, vallás, lehet hogy mégis főpapnő is vagyok és ha úgy tartja kedvem egyszerre több férfi barátom is lehet, mert megengedem magamnak! A lázadó előtört belőlem. És unom már, hogy mindent csak azoknak lehet, akik ellopták a pénzt tőlünk, akiknek ezért most nincs, nekik meg van és még ők néznek le minket!

Teljesen nyugodtan hallgattam bele ma valamilyen Palavér vagy micsoda műsorba, hát egy pasi oltári nagy hülyeséget hordott ott össze-vissza. Hogy milyen buták azok, akik Orbán-fóbiások, mindenért őt hibáztatják, a saját elszúrt életük miatt is. A műsorvezető még azt találta mondani a panaszkodó nyugdíjasoknak, hogy miért nem azt teszik, amit Náray Tamás divattervező, aki annyira megalázóan alacsonynak tartja a magyar nyugdíjat, hogy át sem veszi. A magyar nyugdíjas általában nincs ahonnan máshonnan vegye át a nyugdíját, csak a magyart, ez elég szemtelen és érzéketlen megjegyzés volt., mintha a műsor vezetőnek nem lennének nyugdíjas szülei? Ami egy kicsit meg is nevettetett az az volt, amikor a betelefonáló az Orbánt szidók ÉLETÖSZTÖNÉRE célzott. Hogy ha lenne egy kis életösztönük, akkor nem szidnák, hanem inkább dicsérnék és alkalmazkodnának hozzá, mert hát ő itt a minden, az erő meg a hatalom. Ellene nem lehet és nem is érdemes kiállni, szembeszállni- Hát jót nevettem ezen, én aki sok mindent túléltem pontosan az életösztönöm miatt! Csak tudom kihez meg mihez érdemes csatlakozni! Ahhoz nem csatlakozom aki csak átvert, hazudott, kifosztott és Victor Hugo: „Nyomorultak” című művét valósította meg hazámban! Jó az életösztönöm, de hülye azért nem vagyok!

Európához tartozónak érzem magam, szabadnak és egyenlőnek minden európai néppel. Ugyanolyan értékűnek, nem rabszolgának, nem ingyen dolgozónak, de nem is ingyenélőnek. Mi magyarok letettünk az asztalra mindig, sosem kértünk semmit, mindig csak adtunk és segítettünk, elvárhatjuk, hogy el legyünk fogadva és be legyünk fogadva Európába. Mi nem tehetünk arról, hogy ilyen vezetőket ültettek a nyakunkba, ők nem minket képviselnek, a magyar népet, hanem csakis saját magukat, meg a családjukat, meg a hirtelen meggazdagodott holdudvarukat. Ezt szeretnénk, ha Európa is megtudná rólunk, magyarokról, hogy mi nem Orbán Viktor vagyunk. A többség itt nem őt választotta a látszat ellenére sem, mert a látszat néha csal, van úgy, hogy háromszor is, de egyszer mindenképpen! De mint ahogy a jó népmesékben is, az igazság előbb-utóbb kiderül és győzni fog a Jó! A Ludas Matyi, vagy a legkisebb királyfi, vagy a Hamupipőke, vagy a Hófehérke. A végén a harcnak mindig győz a jó szereplő, ha még nem győzött, akkor még nincs vége a harcnak.

a kép: Van Gogh: Café Terace