Nem tudom, csak azt tudom, hogy mindig azokkal történnek rossz dolgok, akik nem érdemlik meg

Senki sem ér kevesebbet akkor ha nem hisz egy felsőbb hatalomban. Én is csak kényszerűségből kezdtem el hinni, mert nem maradt más választásom. Ha minden ember cserben hagy nem marad senki más csak Isten. Ha az emberek cserben hagyják egymást nem azért van, mert nem értékelik azt, akit cserben hagynak, hanem mert a félelmeik erősebbek és a társadalom olyan téves sztereotípiákat nevel belénk már korai gyerekként, amit vakon követünk, mert jók akarunk lenni és jól akarjuk csinálni a dolgokat , ezzel éppen hogy mindig rosszul döntünk. Vannak akiknek nincs akihez fordulniuk segítségért, nincs ott éppen senki, se családtag, se szakember, se igazi barát. Annak az embernek ott van isten, utolsósorban. Nagyon bántó lehet ez istennek, nem csoda, ha néha megharagszik ránk. Nem érdekes hogy miben vagy kiben hiszünk ez csak ránk tartozik. Egy államnak nincs joga beavatkozni az emberek kényes, titkos magánügyeibe!🙏👍❣️

Előbb vagy utóbb, de mind így jár minden jó érzést nélkülöző, mások szenvedései iránt közömbös, emberekbe lövető diktátor. Aki pedig nem alkalmas a politikai pályára, az csak zűrzavart képes okozni és széthúzást és még több kárt egy nemzetnek. Az, aki egész embercsoportokkal szemben gyűjt aláírást, mégis mit remél? A siker messze elkerüli, nem ér el semmit, soha többé nem lesz kormányon. Diplomás is lehet buta, csak ennyit bizonyított. Annyira örülök és boldog vagyok, hogy még időben kiszakadtam társaságokból, akik csak a mélybe húztak volna idővel. A bukás már nem várat soká magára. Megsúgták nekem az égiek. Lehet utazgatni messze a világba, de ha eljön az időnk, amikor szólítanak az égiek, mindegy éppen hol tartózkodunk, nincs menekülés. A távollét nem jelent megúszást. Én nem is szoktam menekülni soha semmi elől, mindig jöjjön az, aminek jönnie kell, ha kell majd megbirkózom azzal is.

A haza szeretet nem egyenlő pénz szeretettel, az más. A nemzet sem az, akinek mondja magát és senki sem az , akinek mutatja magát.

Egyet kérdeznék, ha valaki, aki elnyom minket még harminc évig itt lesz velünk, az élők sorában, akkor mi még harminc évig csak szenvedünk, vagy végre magunkhoz térünk inkább és tőle FÜGGETLENŰL, ATTÓL, HOGY MIT CSINÁL, elkezdjük élni a saját életünket, mert nem áldozhatjuk fel azt az egy rövidke életünket egy bármilyen önkényeskedő oltárán, nem igaz?

Annak ellenére, hogy zűrzavart keltenek, a gazdagok tovább gazdagodnak és nekünk többieknek egyre reménytelenebbnek tűnik az életünk, én nem csüggedek. Már nincs fizikai erőm semmire, de a lelkem fáradhatatlanul hisz abban, hogy most már közel minden problémánkra a megoldás. Egy csapásra fog csak egyszer minden megoldódni. Hogy egy fej lecsapása lesz az, azt még nem tudom, de hogy egy csapás lesz csak, az biztos. Akik most olyan büszkék magukra, nem lesznek majd azok, akiktől most elvárják a visszavonulást, a némaságot, hirtelen majd előtérbe kerülnek. Az életben maradásra csakis az életrevalók képesek, senki más, elfeledhető az a sok okoskodás a közösségi oldalakon is például, hogy nem az a legerősebb, meg a legokosabb, hanem az alkalmazkodó képesek, mert az sem úgy lesz.

Én nem vagyok összezavarodva, nem vagyok bizonytalan sem, tudom ki vagyok és csak ez számít. Mindenki legalább önmagát ismerje. A napokban véletlenül evés közben jól ráharaptam a nyelvemre, vérzett is, be is lilult és fel is dagadt. Mintha csak egy jel lett volna számomra, hogy még mindig nem érkezett el a beszéd ideje. Hadd beszéljenek mások, hadd töltsék ki a saját idejüket. Mindennek és mindenkinek meg van a maga ideje, úgy ahogy a magvetésnek, ugyan úgy az aratásnak is. Jelenleg csak az arathat, aki már vetett is, akinek még nem volt magja, amit elvessen, nem is arathat. Van, akinek még magja sincs, amit elvethetne. Minden úgy történik, ahogy történnie kell, senki nehogy azt gondolja, hogy ami még nem történt meg, az már nem is történhet meg a saját részére is! Senki, semmiről nem maradt még le, semmi sem késő és bármi lehetséges. Nincs lehetetlen senki számára sem. A vég közeleg, de nem mindenki számára, ami egyiknek a végét jelenti, az a másiknak csak a kezdet. Vannak átutazók is az életünkben. Van, akit még marasztalnánk, de mennie kell és van, akit örökre elzavarnánk, de velünk marad egy életre. Ilyen az élet, nem mi döntjük el. A mi dolgunk csak az, hogy ami rajtunk múlik és jobbra tudjuk fordítani, azt maximálisan megcselekedjük. Más nem fogja megtenni helyettünk, nincs segítségünk, még akkor sem, ha mi mindig segítünk, az nem jelenti azt, hogy mások is segítenek nekünk. Elsősorban csak saját magunkra számíthatunk, de ez nem zárja ki, hogy a későbbiekben ez még változhat és idővel csatlakoznak hozzánk és együtt erősebbek vagyunk. Még szerencse, hogy nagy a világ, sokan vagyunk és színesek, bőven találunk barátokat és ha kell, támogatókat, soha nem szabad feladnunk. A valóság mindig az, amit láthatunk, kivéve a misztikus dolgokat, amelyek szemmel nem láthatóak.

Szeretem a románokat, ők bátrak!👍

csak azt , hogy eljárt felette az idő. Sok gyerekben, fiatalban fedeztem fel bölcsességet, sokkal több érettséget, mint öreg emberekben. Sokan csak azért várnak tiszteletet a fiatalabbaktól, mert ők idősek. Most konkrétan csak saját idős csalãdtagjaimra gondoltam, nem szeretném, hogy az idősek magukra vegyék sértő megjegyzésemet!Tipikus szokás társadalmunkban, hogy az intelligens, éleslátású egyént megbuktatják, iskolában, szakmai pályán,társadalomban lejáratják, a buta, önálló gondolkodásra képtelen, könnyen alkalmazkodó, mondhatni igénytelen, erősen kompromisszumképes személyt pedig kiemelik a tömegből és példának állítják. Így lett manapság egy nagyon menő szakma például a gázszerelői szakma. Átlagos, hétköznapi, bárki elsajátíthatja, viszont nagyon jó pénzhordozó. Pénz van benne, aranymező, nagy jövő. Bátor, aki erre a gáz pályára lép. Nagyon gáz lesz. Legfeljebb elszáll, mint a lufi.

Szeretném felhívni a mai fiatalok figyelmét, hogy helytelen az a tanítás, legyen az szülőtől, vagy iskolától eredő, mely szerint, legyünk elégedettek a kevéssel, mindegy mi, csak legyen munkád, az alacsony bérrel is be kell érned, Aki nem dolgozik, az ne is egyen, nem lehet mindenkiből valaki, mert már születésünkkor valakik vagyunk. Viszont az helyes, hogy minden körülmények között legyünk becsületesek, akkor is, ha nem lát éppen senki, ne hazudjunk, ne csaljunk, ne lopjunk. Ne arra törekedjünk, hogy függjünk valakitől, hanem arra, hogy önállóan is elláthassuk magunkat. Nem engedhetjük, hogy szegénységtudatra szoktassanak minket, mindenképp a szegénységet növeli, ha hitelre akarnak rávenni. Egy eladósodás egy életre szóló függést jelent, mindig csak futunk a pénzünk után és csak azért leszünk kénytelenek dolgozni, hogy a felvett összeget visszatörlesszük. Tulajdonképp nem a saját gyarapodásunkra dolgozunk, hanem a hitelezőnk gyarapodására. Nem mi gazdagszunk, hanem ő. Ez is helytelen, szomorú, nehéz, rossz minőségű életvitelhez vezet, tehát kerülni kell!

Bármit teszünk az életben, csak szívből érdemes, lélekből. Ha nem szeretünk egy foglalkozást, de azért tesszük csak, mert rákényszerülünk, mert a szüleink azt mondták, hogy kell, akkor máris elrontottuk az életünket.

A butaság megbocsátható, a lélektelenség, vagy léleknélküliség nem!

Életemben azoknak, akik akarva-akaratlanul ártottak nekem a butáknak megbocsátottam, a szívteleneknek nem! A lélektelen, érzéketlen embernek nálam nincs bocsánat!

emberek! Egyszerű, de annál beszédesebb álmom volt ma hajnalban. Az érzések mutatták az utat, amit meg kell ismernem és bejárnom.

Röviden csak annyit láttam, hogy egy házban vagyok, egy nagy családi házban. Van ott minden és mindenki, teljes a család létszáma, nagymamák és nagypapák, testvérek, anyukák és apukák, sokan vagyunk , jól érezzük magunkat. Tényleg minden szép és jó, elmondható, megvan mindenünk, ami a boldogsághoz kell. Erre azt mondja nekem valaki a rokonságból, talán a nagynéni, mert ő annyira birtokló típus, meg irányításmániás, hogy: Jól nézz meg mindent, mert egy szép napon te fogod örökölni mindezt. Körülnéztem és elképzeltem azt a házat üresen, emberek nélkül, csak én egyedül. Egy lélek sincs benne, lélek nélkül. A helyszín is, ahol felépült az sem volt a kedvenc helyem és arra gondoltam, te édes jó Isten! Én ezt nem is akarom, nekem ez nem kell! Mit kezdjek vele? Engem a birtoklás nem boldogít.

Nincs joga senkinek elvenni a másét, mert az lopás, és nincs joga senkinek a másik ember halálát meggyorsítani, vagy életét elvenni egy ilyen alkotmányért, egy házért, mert az gyilkosság. Máris két parancsolat megszegve!

Tudom azt is, hogy sokan a családomból csak jót akartak nekem, egyházat akartak nekem, de nem tudták, hogy milyen az az egy ház, ami nekem való, ezért tönkretettek mindent és mindenkit a családból. Mert buták voltak, nagyon buták. Én nem azt a házat szeretem, amit ők, az én alkotmányom teljesen más, nem kell érte meghaljon senki, szabadon és ingyen van, ámen

Nekem fontosabbak, mint a nagy teljesítmények, az elismerések, a díjak. Én az apró örömöket helyezem előtérbe a hírnév, a partiarcosság ellenében. Nem szeretem, ha elvárások vannak felém, addig, amíg nekem súlyos, szinte teljesíthetetlennek tűnő feltételeknek kell megfelelnem. Ha megfelelek, akkor meg csak azt kapom: teljesítetted? Nagy ügy! és akkor most mi van? Semmi, nincs semmi, nyugodj meg. Megtanultam azt is, ha azt akarod, hogy észrevegyenek, meg kell mutatnod magad. Jelen pillanatban nem tudom, hogy akarom-e, hogy észre vegyenek. Sok itt a jelentkező, mindenki valaki, mindenki észre van véve, a mindent látó kamerák által is. Szükségtelen még külön szerepelni is.

A wikipédiámról is inkább lemondok, ha nem egyeznek a születési számadatok, vagy inkább írjuk azt, hogy születési hely, időpont ismeretlen. Szent Istvánnál, és Jézusnál sem tud senki semmi pontosat, csak találgatnak, vajon miért, mi lehet az oka? Jaj, bocsánat, most látom csak kikhez mertem hasonlítani magam!

Innen jut eszembe az előző bejegyzésemhez még csak annyit szerettem volna hozzáfűzni, hogy: Nem az egészség kell szolgálja a minőséget, hanem a minőség az egészséget!

Páran próbáltak engem megfejteni, beazonosítani, lélekboncolni élve vagy halva, kifektetni, megismerni és megszexelni, igaz nem pont ebben a sorrendben, de nem hagytam magam.

Némely akcióra még én is igent mondtam volna, ha csak egyszerűen szépen megkértek volna rá. De mivel nem egyenesen, szemtől szembe, korrekt módon indult el velem szemben az inzultus erős szó, inkább mondanám offenzíva, ezért elmondhatom, hogy nem nyertek meg a céljaikhoz sem az együttműködéshez. Minden egyes kérdésetekre egy nagy NEM a válaszom, sajnálom. Nem engedélyezek semmit, nem utazom sehova, nem megyek férjhez, nem békülök ki, nem költözöm el és stb. nem sorolnám tovább mert ahhoz képest, hogy semmi jó ajánlat nincs a számomra, tőlem azért elég nagy elvárások lennének. Nem.

Nem értem a szimbólum szavakat sem a vallást, ha egyházon belül használják őket vagy azon kívül, akkor sem és a prédikáló papokat sem, akik nem veszik észre magukat, ha teljesen fölöslegesek egy társadalomban, sőt egyenesen károsak. Már többszöri jelzést is kaptak erre vonatkozólag, de hát ha a hatalom egyszer felkarolja, nincs az az erkölcsi, vagy elvi, esztétikai gátlás, ami visszafogná őket, hogy ráadásul a sértetteknek papoljon még egy kicsit. Hiába, ezek a lelkészek nem veszik észre magukat, nem lehet tudni hol tartják a lelküket, hát még a lelkiismeretüket!

Nem szeretet az, amelyik az elvek mentén hat, amelyik a hit nemes harcát vívja. A szeretet nem harcol sem nemesként, sem igehirdetőként, sehogy sem harcol önmaga ellen. A szeretet nem akar sem saját magának, sem senki másnak rosszat. A szeretetért nem kell versenyezni, az van. A hit nemes harca dolog érthetetlen, értelmezhetetlen számomra, a szeretet számára. A hitért sem kell harcolni, sem legyőzni azt, aki hisz, esetleg valami másban, mint mi. A hit maga a szeretet, nem büntethetünk senkit azért, mert hisz valamiben, vagy szeret valamit. Aki szeretetben, vagy hitben van, az SZABAD., nem lehet korlátozni semmivel. Sem törvényekkel, sem megfélemlítéssel, sem élelmiszer elvonással, sem megaláztatással, sem szabadságelvonással, mert aki hisz saját magában, az legyőzhetetlen. Csak az legyőzhetetlen, aki szabad, nem függ senki véleményétől, utasításától, és az legyőzhetetlen, aki hisz benne. Mindenki a saját igazában hisz, de csak egy igazság van és az győzedelmeskedik a végén, ha már itt tartunk.

Ennyi, úgy érzem semmi nem maradt bennem, amit még ki kellene adnom, semmi komolyabb vagy említésre méltó. Nem vagyok egy kocsikat, motorokat kedvelő típus, azt meghagyom a férfinemnek, úgyis ők annyira szeretnek vezetni, lehet a tiétek. Semmilyen egyházhoz nem érkeztem meg, se nem álltam meg előtte, de még be sem mentem. Nem vagyok papnő, nem érdekel semmilyen vallás sem. Ha meg is érkeztem egy házhoz és be is mentem abba, az csak a saját házam lehet, amit senki nem vehet el tőlem. Ami az enyém az az enyém, senkinek oda nem adom! Megbecsülöm és szeretem, mert vannak sokan, akik a házukért meg is haltak, az életüket áldozták érte, még sem lehetett az övék, még sem kaphatták meg, hogy békében élhessenek benne a családjukkal, a gyermekeikkel. Ez miféle igazság? Ezt nevezzük igazságnak? Az ítélethirdetés még várat magára, de ez nem jelenti azt , hogy el is marad!

Nem nagyon értem az elme vitákat, olyan dolgokról folynak viták, amelyeknek nincs semmi értelmük. Akkor van bármilyen vitának értelme, ha visz valamerre, ha javulást, vagy valamilyen eredményt tudunk elérni vele az életünkben. De csak azért vitázni, hogy megcsillogtassuk mennyire műveltek és okosak vagyunk az nem más, mint fölösleges időpazarlás, önmagunk fényezése.

Az egészség nem csak egy testi-lelki állapotra utal, hogy nem vagyunk betegek, az többet jelent. Egésznek vagy egészségesnek lenni, annyi mint kerek egésznek lenni, megvan mindenünk, minden egyes tagunk, nem vagyunk megcsonkítva, nem hiányzik egy részünk sem, sem testi sem lelki szempontból, így vagyunk egészek. Megvan kezünk-lábunk, szívünk-lelkünk, nem vagyunk betegek, sem szegények, megvan minden családtagunk és mind egyet akarunk és egy irányba haladunk, ez az egészség. Az egészségtől nem elkülöníthető, külön egység a MINŐSÉG. A minőség is része az egészségnek, nélküle nem jöhet létre egészség. A minőség nem lehet ellentéte az egészségnek, és nem lehet fontosabb sem az egészségnél. A minőség fontos az egészség szempontjából, nélkülözhetetlen, de nem szerves része,nélküle is tud létezni az egészség . A minőség elkülőnülhet az egésztől és külön életet élhet, de tudnia kell, hogy soha nem lesz az egész része, hanem csak egy külön kis falat az élet számára. Nem a minőség a fő, nem ő a vezéregyéniség, hanem az egészség, mindig mondjuk is azt, hogy Fő az egészség. Fontos, hogy legyen minőség, de mindig fő az egészség! A Fő az Egészségben van tehát és nem minőségben, ha ez lenne a vita tárgya. Ha nincs egészség, nincs semmi lehetőség az életre, ennek érdekében sajnos néha kénytelenek vagyunk lemondani a minőségről. A legjobb ha olyan szerencsés a csillagok együttállása, hogy megvalósul a minőség együttállása egészséggel és gyarapítja azt. A minőség egyébként semmit sem ér, ha nem az egészet vagy egészséget szolgálja, – akkor semmi haszna. Szomorú, de igaz. Vita ezzel lezárva.

Elvesztetted az állásod épp most, amikor kezdődik a suli és van két iskoláskorú gyermeked, ja és az asszony is épp most lépett le a ház gondnokával, naná, hogy vitték a tartalék pénzt is. Van ilyen az életben. Ne félj, ne sírj, ha épp abba az osztályba kerülsz holnaptól, ahová a szomszéd gyerek is jár, aki utál téged és mindig összever, ahányszor összefuttok. Ne sírj, ha nem kaptad meg a középvezetői pozíciót, mert a Gizi jobban bejön a főnöknek. Ne félj attól, hogy idén töltötted be azt az életkort, amikortól már nőknek nem sok esélye van bármire az életben, gyerekre, férfira, főleg egy jó állásra. Ilyenkor mind nekikeseredünk, úgy érezzük, itt a világ vége nekünk. Nincs tovább, a szív megszakad. Sírhatunk kicsit amíg bírunk, amíg a könnyeink el nem folynak, ezután megnyugszunk. Ezután mindig jön a megoldás, kidolgozzuk a tervet hogyan tovább, nincs lehetetlen.

Különben is én vagyok az egyik élő példa arra vonatkozólag, hogy nem baj, ha kidobnak a rendszerből, akár hosszabb időre is. Mert, ha a fent említett esetekkel találkozol, azok mind a rendszer hibáit mutatják, nem veled van a baj, értsd meg, hanem a rendszer hibás és selejtes! Sz@rul van létrehozva és megszerkesztve és mikor homokszem kerül a gépezetébe, annak mindig mi isszuk meg a levét. Mindig azt gondoljuk, hogy velünk van a baj, mi nem vagyunk elég jók, nem tudunk megfelelni az elvárásoknak stb.! De ez nem így van, nincs veled semmi baj! Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, egyedi vagy és nagyszerű ember, megismételhetetlen! Belőled már nem lesz több a földön, ezt ne feledd! Értékeld magad, akkor is, ha épp nincs munkád, ha épp utál a főnököd, vagy a szomszéd gyerek, vagy ha kiskorú vagy, nincs hová menned lakni és kidob az anyád a lakásból, mert új pasija lett. Ne azt keresd, hogy mivel tompítsd magad, meg a fájdalmad, ital, kábítószer, hanem készíts egy jó tervet magadnak, ami, ha megvalósul, megmutathatod vele a világnak, mennyit is érsz és beinthetsz a rendszernek, hogy veled nem tudott kiszúrni bármennyire is kiszámította, hát most elszámította magát! Veled nem számolt, mert nem illettél bele a rendszerbe, te átlagon felüli vagy, vagy kívüli vagy, azokat nem tudja beszippantani a rendszer. Neked tulajdonképpen örülnöd kellene, mert te szabad és független vagy és így többet érhetsz el, mint azok akik a rendszeren belül szorultak. A Rend Szer ahogy a neve is érzékelteti, eléggé behatárolt , beskatulyázott és mindig csak ismétli önmagát. Csak azokat a dolgokat teheted benne, amiket ő meghatároz és megenged neked, ráadásul eléggé szűk keretek között, kis köröket tehetsz csak meg újra meg újra, ciklikusan. Ha nem azt teszed, amit ő akar, nagyon gyorsan kidob magából.

Most mondok egy konkrétabb példát erre az egészre, amit elmondtam fentebb. Nézzünk meg példaként egy miniszterelnököt, ő is a rendszer embere, sőt egyik nagyon erőteljes fenntartója. Ő abból él, a rendszerből, sőt vissza is él a rendszertől kapott hatalmával. Maximálisan kihasználja az előnyeit, a kötelességeit meg nyugodtan elfeledheti, mert neki megengedett, szabad kezet kapott a hierarchia magasabb fokán állóktól, annyira jól végzi a dolgát. Mi is az ő dolga? Nem engedi, hogy a rendszert bárki is bomlassza, aki mégis megkísérli, máris intézkedik, ellehetetleníti, megtöri, betöri, mint egy kancát, ha ez sem elég, akkor valamilyen módon eltávolítja a társadalomból, ennek is több változata van, amit csak ők tudnak, mi egyszerű emberek, nem. Ha ránézünk, mit látunk? Öregszik,? – igen, egyre öregebb, és kövérebb, a bőre olyan furcsa színt kapott, mint a dohánylevél, amikor elkezd kiszáradni. Ilyen az, amikor nincs belül lélek, ami az élet nedűjét kifelé pumpálná a testbe. Egyébként is ő ragaszkodik a rendszerhez, ő akar benne maradni, hiszen egyre tovább szeretné kitolni magának az uralkodást, a hatalomgyakorlást más emberek felett, neki ez az örömforrás. Aztán nézzünk meg olyanokat mint én is példának okáért, akik nem először buknak ki a rendszerből, vagy a rendszertől, – én a testvérem halálától fogva, gyakorlatilag 17 éve inkább rendszeren kívül élem az életem mint azon belül. Nem én akartam, hogy így legyen és mindig próbáltam visszakerülni oda, de mindig közbejött valami és nem engedett teljesen beolvadni a rendszerbe. Ezt a tényt én ma már elfogadom és nem is próbálok tenni ellene. Elképzelhető, hogy nem véletlen az, ha valakinek így alakul az élete, más szempontokból kell szemlélje az életet. Nem lentről, ahonnan egy miniszterelnök, hanem fentről, magasabb szemszögből. Isten szemével. Ha nem vagy rendszerbeli, akkor csak egy lehetsz: rendszeren kívüli, Isten embere, vagy teremtménye, vagy gyermeke. Ha az lennél, akkor nyugodhatsz meg csak igazán, mert sokkal jobb kezekbe kerültél, mintha közeli kapcsolatban lennél mondjuk a Fidesz valamelyik emberével. Csak egy példa volt. Biztonságban vagy, ez az első, ha a mennyeiekhez kerültél, fiatalos vagy, vagy az leszel, jól érzed magad, mert EGÉSZSÉGED lesz, semmi nem hiányzik majd a boldogságodhoz. Megtalálod az utad a sikerhez és a boldoguláshoz, ráadásul nem kell mocskos, alantas eszközökhöz folyamodnod és szemét, zsaroló embereknek eladnod magad és a becsületed. Isten nem zsarol, csak elvárja, hogy betartsd a parancsait, amelyeket, ha jobban megnézünk nem is olyan nehéz betartani, ha többnyire inkább jó vagy, mint rossz. Tehát ne veszítsd el a reményt, nincs vége a világnak, még csak most kezded el az új, boldog életed, kitartás, minden rendben lesz, ne add fel! Holnap pedig, minek előre görcsölni, izgulni, minden könnyen fog menni és sikerülni fog, szép napod lesz! Nincs mitől félni, nincs miért sírni, csak azoknak, akik ezt nem hiszik el. Mindent lehet, csak akarni kell, úgy állni hozzá, hogy csakis a siker következhessen be semmi más forgatókönyv nem elfogadott. Minden jó lesz, meglátod majd!

Minden kis és nagy cselekedetnek előbb vagy utóbb következményei lesznek. Ha jó dolgot teszünk, jó dolgok térnek vissza hozzánk, ha rosszat teszünk, akkor rossz dolgok. Ha kis mértékű, akkor kicsike, ha nagy mértékű, akkor ugyanolyan nagy lesz az öröm, vagy a bánat, sőt megsokszorozódik, amikor visszaköszön hozzánk. Akaratlanul is Szent István ötlött eszembe: ahhoz hogy államot alapítson fel kellett koncoltatnia Koppányt. Szó szerint oszd meg és uralkodj módszerrel kezdődött a magyar államalapítás, hát nem valami szerencsés kezdet. Mostanra láthatjuk, hogy mi lett belőle: egy széteső nemzetség, egy kifosztott ország, az összetartás hiánya, veszekedés, harc, irigység, széthúzás majd menekülés az országból, ki merre lát. Most kellene a leginkább összefogni és nem elmenekülni, mert mindannyiunk élete és jövője a tét! Nem haragszom az erdélyiekre, csak nehéz elmagyarázni nekik, hogy miért döntenek rosszul. Akik, mint én is, már legalább a kilencvenes évek elejétől itt vannak, ők tudják, mi a helyzet, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ahogy tudjuk, ahogy lehetőségünk van, világosítsuk fel őket egyenként, hogy ne forduljunk öntudatlanul is, akaratlanul is egymással szembe, hanem tartsunk egy irányba, csak úgy érdemes. Erre vonatkozólag feltettem egy kérdést a Ji Csingnek, megdöbbentő, hogy melyik kártyalap hullott ki!

A 37-es Az otthoniak című (Chia Jen)

Jelentését bemásolom ide:

37. Csia Zsen AZ EMBER CSALÁDJA
    (Képjel: Az Ember jele – s az otthon idillikus képe: háztető alatt egy malac.)
    A család a legkisebb Egység – és mindennek az alapja. A „család” az ősi Kínában oly mér-
    tékben volt az egész emberi létezés mintája, hogy felfogásuk szerint még a halálon is túlmutatott: az
    elköltözöttek szellemcsaládja a földi családdal szoros kapcsolatban maradt.
    Ez a jósjel – jelképes értelemben – egy bensőséges és tartós közösség megteremtéséről szól:
    ez most a sorsfeladat.
    „Ha meg akarod javítani a világot – mondták -, először az államot kell megjavítani; ha az ál-
    lamot akarod megjavítani, először a családot kell, s ahhoz, hogy a családodat megjavítsd, először
    javítsd meg magadat!”
    Ez ennek a jósjelnek az első tanácsa: lelked erői „családtagok”, élj egységben önmagaddal.
    Aki önmagával rossz viszonyban él, az másokkal is rossz viszonyba kerül.
    Mindent önmagunkon kell kezdeni.
    Belülről kifelé: ez életünk és körülménycink megváltoztatásának egyetlen lehetséges iránya.
    Ezért mondja a kép: „Az Igaz Ember szavai a lényeget mondják, lénye pedig a változás-
    ban is hűséges és kitartó.”
    A családban ez az „Apa” szerepe.
    A jósjel neve azért nem csupán „család”, de az „Ember családja”, mert itt olyan közösségről
    van szó, amelyet nem pusztán ösztönök, érdekek vagy öntudatlan érzések terelnek össze, hanem a
    belátó Értelem is.
    Csak az emberi Értelem képes felismerni, hogy „Ezekkel sorsom van!” Vagyis abban a
    „család”-ban, amiről itt szó van, nem a vérségi és érzelmi kapcsolatok a döntők, hanem elsősorban
    az „isteni rend”, amit csakis a tudatos Ember képes megteremteni.
    Ebben a Mintában az apának, az anyának és a különböző nemű és korú gyermekeknek épp-
    olyan helyük és minőségük van, mint a Naprendszerben a Napnak, a Holdnak és a bolygóknak.
    Nemcsak a Csia Zsen, de minden jóslel vonalai az alsó egyestől a legfelső hatosig megfelel-
    nek a családtagoknak; az ősi kommentárokban úgy is szerepelnek, mint „idősebb fivér és fiatalabb
    nővér” stb. Én erről azért nem beszéltem, mert a mai olvasó már nem érzékeli, hogy a különféle
    családi szerepek milyen társadalmi és spirituális erőkkel állnak analógiában.
    A mai család oly mértékig zuhant széjjel, hogy még a legjobb esetben is csupán érzelmi
    vagy érdek-közösség. A legújabb időkben inkább tragédiák, botrányok, válások és gyötrelmek szín-
    helye, mintsem a kozmikus rendnek az az idillikus tükörképe, amit valaha jelentett, s ami természe-
    tesen már csak „leesett” formában – a kínai családokban még ma is fellelhető.
    Ezért fontos, hogy az Apa szavai a lényeget mondják. Az apának tudnia kell, mi a jó és mi a
    rossz.
    Ezt a tudást nem kívülről, a társadalmi mintákból kapta – mert azok éppenséggel lehetnek
    romlottak, hazugok és alacsonyrendűek, ahogy ma azok is! -, hanem saját szívétől, önérzetétől és le-
    szűrt élettapasztalatától.
    „Anyám kezéből édes volt az étel / Apám szájából szép volt az igaz” – mondja a költő.
    Erről van itt szó.
    Ami pedig a kitartást illeti, az azt jelenti, hogy az igazi nevelés nem a szigorú büntetés és a
    szerető engedékenység pofozó-simogató taktikáján múlik, hanem mindenekelőtt a példán! A

• 130 –
  mintán! Gyermekünkre elsősorban lényünkkel hatunk! Azzal, akik vagyunk! Amit mondunk,
  kevés. Egész lényünkkel nevelünk.
  Az Apa adja a család rendjét. Az Anya pedig az összetartó erejét.
  „Az asszonyi erény az üdvös!” – mondja a bölcs.
  Minden családot az anyák tartanak össze – nélkülük széthullik az egész. A „család” minden
  közösség alapja.
  Lelkünk önmagában is „család”; ha behunyjuk szemünket, érezzük azokat az erőket és azo-
  kat a tereket, melyek által önmagunk irányító „apja”, gondoskodó „anyja” vagyunk, és lelkünk gyü-
  lekezetében azokat a vágyakat, érzéseket, célokat, amelyeket jó vagy rossz „gyermekként” föl kell
  magunkban nevelnünk.
  Egy harmonikus ember benső világa: „eszményi család”.
  De hivatalban, boltban, gazdaságban, munkahelyen, műhelyben vagy bárhol, ahol még em-
  berszabású élet van, megjelenik a „családdá” válás igénye, mert a minta az emberrel együtt szüle-
  tett. (Az államélet vezetőjében még ma is ösztönösen „Papát” látunk – ez az, amivel a diktátorok
  gyalázatosan visszaélnek.)
  Minden olyan közösség, amely nem a család-mintára épül: embertelen. Ahogy embertelen
  egy multinacionális vállalat – ezt érzi mindenki, aki ilyennél dolgozik, bármennyi pénzt keres is.
  Kérdésedre a Csia Zsen a Család mintájával válaszol. Ez éppúgy lehet bensődre, mint
  valóban a családodra vagy bármiféle sorshelyzetre vonatkozó kérdés, amelyben megjelenhet a
  harmónia lehetősége éppúgy, mint a minta szétdúlása; egy idillikus emberi kapcsolat lehetősé-
  geinek megvalósítása vagy felrúgása.
  Megmutatja, mi a harmóniához vezető út stratégiája – és mik azok az erők, amelyek ezt a
  harmóniát fenyegetik.
  Gondolatok
  Ha a világban sérelem ér, az egyetlen hely, ahová visszamenekülhetsz: az otthonod. A csalá-
  dod megóvhat. A tieid között biztonság van. Ezt sehol másutt nem érezheted.
  Gondold el: akárhány emberrel volt dolgod életedben, sírod körül rokonaid állnak majd –
  mert ők tartoznak hozzád!
  Ezért a családi diszharmónia a legnagyobb próbatétel: akinek otthonában is zűrzavar van,
  nincs hol meghúzódnia – lényegében idegenek között él, számkivetésben.
  A jó család titka: a Meghittség és a Rend.
  A Meghittség azt jelenti, hogy érzed: ezekkel összetartozol, jóban-rosszban. Megoszthatod
  velük a gondjaidat. Együtt éreznek veled. Érintésnyi közelségben vannak. „Hozzátartozók” – mond-
  ja a magyar nyelv.
  A rend azt jelenti, hogyha bárki átlépi a meghittség határait, a helyzet pokollá változik!
  Ha ugyanis másvalaki túl közel, kerül hozzánk, legyen az bárki: apánk, férjünk, testvérünk
  vagy akár az anyánk: elviselhetetlen. Elnyomnak, elfojtanak, illetéktelenül beleavatkoznak a sor-
  sunkba. Ha sok emberrel élsz együtt kis helyen (ezalatt azt értem, hogy lelkileg túl közel, érzelmi és
  egyéb rokon szálakkal összegabalyodva), óhatatlanul is megsérülhet benned az, aki csak Te vagy!
  A vonzalomból erőszak lehet, a szeretetből önzés, az apából zsarnok. Az anyából érzelmi
  fösvény, aki nem engedi felnőni magzatát, hogy örökké birtokolja; a gyerekből kitörhet a lázadó,
  aki apát-anyát lerúg magáról, vagy éppenséggel elfelejt felnőni, és vénségére is önállótlan, támasz-
  tékra szoruló lény marad.
  Ami a Nagy Társadalomban gyógyíthatatlan daganat, az a családban – mint egy rákos sejt-
  ben – már régen megjelent.
  A Csia Zsen jósjelét akkor kapod, ha rendezned kell külső-benső erőidet. Rendezni, hogy
  harmóniába kerülj magaddal, s azokkal, akikkel sorsod van.
  Harcművészetben azt a stratégiai feladatot jelenti, amikor rendezned kell a soraidat.
  Vagy azért, mert akcióra készülsz, vagy azért – és ez a gyakoribb -, mert olyan akció után
  vagy, amely szétzilált. Ez az erőgyűjtés, az összeszedettség megteremtése.
  Az „asszonyi erény” itt azért üdvös, mert belülről hat és elfogadó.
  A nyugati világban alig van már harmonikus család.
• 131 –
  A szerepek is szánalmasan összekeveredtek: anyák kénytelenek játszani férfiszerepeket,
  apák viselkednek úgy, mint a gyermekek, és a gyermekeket hamar beledobják a beteg társadalom
  karjaiba: nevelje tovább valami intézmény: óvoda, napközi, bölcsőde…
  Az ideális minta megszűnt, s ezért, ha itt azt tanácsolja a Ji-king, hogy „az asszonyi erény
  üdvös”, nem biztos, hogy ez manapság az anyában van, aki régóta rákényszerült, hogy az apa fel-
  adatát lássa el a családban.
  Jobb, ha itt a Jin-stratégiára gondolsz, amelynek főerénye az Elfogadás.
  Elfogadom a másikat olyannak, amilyen.
  Egyedül a tiszta Anyai Szeretet képes elfogadni valakit lényével, sorsával, jó és rossz
  tulajdonságaival, gyengeségeivel együtt. Nem köti feltételekhez a szeretetét: ez az erőszakmen-
  tes elfogadás az, ami a jó közösség feltétele, ahol sokféle sors és jellem él együtt, harmóniában.
  Jó anyának, ha hat gyereke van, mindegyikkel másképp beszél, mert tudja, hogy mind-
  egyik más ember – már a pólyában is más volt mind a hat.
  A jó közösségnek feltétele a megértő szeretet.
  Soha nem szorít magához annyira, hogy a szabadságodat elveszítsd. Ez a mintája az „embe-
  ri” közösségnek. Az én és te, mi és ti kapcsolatának.
  De az első lépés nem másokon – rajtam múlik!
  Vonások

37. Szilárd kötés a családban. Eloszlik a bánat.
    Amikor elkezdődik a közös élet – akár belekerülsz, akár beleszületsz, vagy éppenséggel te
    magad alakítod ki, a legelején tudni kell, mi itt a Rend! Mi az a Minta, ami érvényes. Kezdetben ez
    a tapasztalat belénk szervül, és később már magától működik. Ha azonban az alapok zavarosak, a
    széthullás később elkerülhetetlen. Most tisztázz mindent, és nem lesz okod bánatra.
38. Ne távoli célokat kövess! Maradj a középpontban, táplálj s gondoskodj. Az állhata-
    tosság üdvös, szerencsés.
    Ez most nem a nagy ambíciók, hanem a kis szolgálatok ideje. Ez érlel szerencsés jövendőt.
    Másokkal légy türelmes, megértő.
    Ne akard őket „megváltani” – inkább gondoskodj róluk, érezzék a biztonságodat. Ismerd föl
    az éppen előtted lévő „kis ügyek” nagy jelentőségét. Még gondolatban is maradj másokkal és ma-
    gaddal is türelmes.
39. A családban csak szigor, szidás. Megbánás – és mégis üdvös! De ha asszony és gyer-
    mek csak felelőtlenül kacag, a család széthullhat.
    A túlságos szigor jobb, mint a túlságos engedékenység. Itt olyan heves pillanatokról, kitöré-
    sekről, indulatokról van szó, amelyektől az sem mentes, aki a „család” rendjéért felelős. Ő is túllép
    a korlátain: túl kemény, esetleg indulattal teremt rendet. Még mindig jobb, mintha könnyelmű len-
    ne.
    A túl engedékeny miliőben a közösségi élet megzápul, és benne mindenki saját szeszélyé-
    nek, önzésének és szétszórtságának lesz az áldozata.
40. Ő a család gazdagsága! Nagy üdv!
    Itt a Jin-erényről van szó, amely jólétet teremt. Bölcs anyák körül mindenki biztonságban
    van. Nemcsak lelki, de földi értelemben is.
41. Királyként közeledik családjához. Ne félj! Jó szerencse.
    Itt a Jang-erényről van szó. A bölcs apáról, aki „szívével” lát, és akinek nem kell szigor ah-
    hoz, hogy tekintélye legyen.
    Boldog az a közösség, amelynek ilyen feje van. (Ősi értelemben ez a vonás olyan férfit jelöl,
    aki közösségét a kozmikus rendhez tudta igazítani. A jézusi „Házban” Péternek jutott ez a szerep.
    Az ilyen „apa” nemcsak azt látja, hogy mi az, ami a családja tagjainak javára szolgál, hanem azt is,
    hogy mi tetszik ebből az Istennek. Más szóval: úgy vezeti a családját, hogy abban mindenki teljesít-

• 132 –
  hesse nemcsak a közösség, de saját élettervét is! Nem uniformizál, hanem megengedi a legváltoza-
  tosabb sorsok megélését is – hiszen mindenki más.)

37. Az őszinteség, „Jou fu” másokra is benyomást gyakorol. Üdv és szerencse a vége.
    Itt olyan emberről van szó, aki egységben van önmagával. Hiteles személy. Nemcsak mond-
    ja, éli is a jót. Ez a jó vezető. Igazodni lehet hozzá. Az ilyen ember – bármiféle közös gond merül fel

• először önvizsgálatot tart. Csak utána vizsgál másokat. S először önmagán változtat, és másokat
  ezzel késztet változásra

Forrás Müller Péter : Jóskönyv

mennyire jó és közeli a kapcsolatom az anya természettel, és ennélfogva mennyire könnyű és gyors a kommunikáció közöttünk. Kaptam egy tippet arra vonatkozólag, hogy gyerek, gyerekvállalás akár az én esetemben is, ami nem lenne túl megszokott, így aztán kíváncsi természet lévén megkérdeztem kártyán keresztül a Mindentudó Mindenhatót, hogy mi lenne ha….?

Nem tesz jót senkinek, ha nyilvánosság előtt tárja fel milyen válasz érkezett, azért mert ez egyben óriási terhet, nyomást is gyakorolhat a vállalkozó felekre, most nem személyesen rólam van szó, hanem azokra, akik nem bánnák azt sem, ha gyerek lenne a gyümölcse intim együttlétüknek.

Annyit elárul hatok, hogy egy ilyen vállalkozáshoz, ami egy átlagos, egyszerű, normális ember esetében természetes dolog, az én esetemben nem biztos, hogy az!, a lényeg, hogy az én akaratomra is szükség van hozzá. Megkérdeztem magam, hogy akarnám egy új kis jövevény megérkezését hozzám, rajtam keresztül, hát megdöbbenésemre az jött nekem, hogy nem lenne ellenemre. Ha nem foglalkoznék az ésszerű dolgokkal, az utána bekövetkező bármilyen gyakorlati kérdésekkel, akkor igen, konkrétan szeretnék legalább egy egészséges ép kisbabát magamnak!🙂🤫🧚🙏🌹🙏🔥🌷🌜🍄💛🌛🌝💯🎉❤ A kártya visszaigazolt mindebben, abban is, hogy bármit szeretnék az életben, megkaphatnám. Hálás is vagyok mindezért, köszönöm édesistenem, ámen ❤🙏👍

Mindig újra és újra bebizonyosodik, hogy ezek a régi tanítások, hiedelmek, hagyományok, tudományok nem igazak, nem fedik a valóságot, csak gúzsba kötik az embert. Itt van ez a név dolog is, hogy nevedben a jósjel, hogy a név maga az ember, nevedben a sorsod. Egy nagy marhaság az egész, ahogy a csillagjegyek jellemzése is, hagyjuk is!

Eldobtam a nevem annak reményében, hogy van neki jelentősége, nagy hiba volt. Ezen kívül bebizonyosodott, hogy ha valakit valamilyen nagy király nevével illettek a szülei, attól még messze nem biztos, hogy ugyanolyan tulajdonságokkal fog bírni, mint az első, eredeti név viselője. Nagyon alul marad, nagyon jelentéktelen és hatástalan még akkor is, ha igazi professzionális kiképzést kap az emberek hülyítésére.

Ma reggel megütötte a fülem pár bárgyúság olyanoktól, akikről nem feltételeztem volna, hogy a hatalom rajongói. De mire is számítottam, amikor azt mondta közülük az egyik nekem, hogy 2010.-ben meglásd a Fidesz nyer választást, és legalább 10 évig uralkodni fog. Honnan tud valaki ilyen információt, hacsak nincs szoros kapcsolatban a hatalommal? De nem félek tőlük, mert isten erősebb és hatalmasabb az ilyen pitiáner, szarrágó alakoknál.

Javasolnám a Mózes könyve és a Biblia elővétele helyett a BTK fellapozását, ott megtalálható szinte az összes paragrafus, amit a jelenlegi kormány meghágott és már rég rég a hűvösön kellene nekik meg a sötétben ücsörögniük legalább ezer évig bezárva! Ha ez még nem történt meg, hamarosan meg fog történni, mert ami késik, az nem múlik. Addig nem hagyja el ezt a világot az, aki még nem fizetett meg a bűneiért, isten ezt garantálja. Ez nincs esetleg a Mózes kőtábláin, vagy a mindentudó kisokos Bibliában?

A kettős állampolgárok jogairól pedig csak annyit, hogy egy bármilyen állampolgárnak a világon nem csak jogai vannak, hanem kötelezettségei is, mint például 27%-os áfa megfizetése is, a TB mellett, minden egyes termék illetve mozdulat után, amit megtesz, még a kórházi WC-.ülőkéről való felállás után is, hiába nincs lefertőtlenítve! Nem csak élvezet vagy élvezkedés van uraim, hanem fizetés is, hol marad a fizetés? Előre kérjük ezentúl a fizetést, azután jön csak a szolgáltatás, világos?

Tehát nem csak jogok vannak, hanem kötelezettségek is, akik nem viselik a kötelezettségüket is, azok automatikusan elveszítik a jogaikat is, punktum!