mennyire türelmes isten velünk, hány esélyt ad, de még mindig a homokba dugjuk inkább a fejünket és tovább hazudunk. Könnyebb hazudni magunknak és másoknak, hogy minden rendben van, mi tudjuk jobban hogyan kell élni és elvárjuk, hogy más is kövessen minket. Én soha nem vártam el, hogy bárki is kövessen és csinálja utánam amit én, nem is tudná senki. Egyszerűen örülni kell, hogy életben vagyunk, az élet a legnagyobb ajándék. Se hírnévvel, sem gazdagsággal nem lehet pótolni az életkedvet. Hiába van meg mindened, ha depressziós vagy, mert halott a lelked. Ha csak az okoz örömöt, ha más ember életkedvét elszívod addig, amíg megölöd. Ezek az élősködők, nincs saját kapcsolatuk istennel, ezért aztán attól próbálják ellopni az energiát, akinek van. Olyanokra egyáltalán nem kell hallgatni, akik csak elvesznek másoktól és még ők vannak megsértődve, ha lopással vádoljuk.

Az igazi szándék mindig kiderül. Sokszor a legszentebbről is kiderül, hogy csak megjátssza magát. Azt nem szereti, ha őt nem tartják tiszteletben, de ő bántalmazhat és sértegethet másokat, mert ő különbnek képzeli magát. Mindenki előbb saját magáért tanuljon meg felelősséget vállalni meg a családjáért, aztán osztogassa az észt mindenki másnak, mert senki nem jogosította fel arra, hogy dirigáljon, nincs semmi alapja rá. Lehet oktatni persze, mint egy szent, de nem kötelező meghallgatni, nem mérvadó. Mindenki csak saját magáért felelős, nem kötelező meghajolni senki akaratának.

Ha valamit nem lehet nyíltan és egyenesen végezni, akkor azt nem is érdemes titokban sem. Kiderült, hogy a kormány nem szereti a valóságot. Ha hibákról, bűncselekményekről értesül, nem hogy orvosolná azokat, hanem rögtön eltussolja. Nem lehet bízni abban, hogy segít, ha baj van. Ő csak elvesz, de nem ad vissza cserébe semmit, mindig csak elvesz.

De nekem nem is igazán a kormánnyal van bajom, mert igaza van, miért ne használná ki az emberek jóhiszeműségét. Hanem az emberek jóhiszeműségével van bajom. Továbbra is megbíznak egy olyan rendszerben, amelyik csak tönkreteszi őket.

A szeretet nem akar bosszút állni, csak a gyűlölet. Van valakink, akiben csak a gyűlölet munkálkodik és a bosszúvágy. Sérelmek mentén kormányoz, a saját sérelmei mentén. Imádja, ha össze úszít szó szerint nemzeteket egymással és egy nemzetet semmisít meg.

Annak, aki azt írta a csíkra, hogy annyira szégyelli, hogy magyar, hogy külföldre menve inkább románnak vallja magát, csak annyit, hogy akkor te az vagy, aminek vallod magad, nem vagy magyar. Magyarnak lenni nem szégyen, hanem büszkeség, csak elfelejtettünk méltónak lenni rá. Annyira megtörtek, megaláztak minket, hogy inkább lemondunk a magyarságunkról csak ne kelljen tovább szenvedni. Teszik ezt velünk nem jó szándékú emberek, akik szívesebben látnának minket szenvedni, vagy meghalni, mert nem szeretnek minket. De minket nem kell hogy érdekeljen ki szeret vagy ki nem, nekünk élnünk kell tovább. Nem ártottunk senkinek, csak a maradék életünket próbáltuk védeni, hiába haragszanak ránk némely külhoni magyarok. Úgy tűnik ők sem szeretnek minket, csak bosszút állni jöttek, megmutatni ki az igazi magyar. Szomorú, hogy egy beteg lélek képes egy egész nemzetet mérgezni a gyűlölettel és azt megsemmisíteni. A nemzet kezében a döntés, hogy hagyja magát elpusztítani, vagy feláll végre és megvédi magát.

ha a többség nem akar az lenni. Egy fecske meg nem csinál nyarat.

A napokban szó esett arról, hogy az emberek többsége, az egyszerű , dolgozó emberek többsége még azt sem engedheti meg magának, hogy elmenjen a gyerekeivel pár napra a Balatonra kicsit kikapcsolódni, mint ahogy a régebbi rendszerben megtehette. Erre valaki pökhendien megjegyzi, hogy miről beszélünk, nincs szegény ember az országban, mert ö járt ott a Balatonon a napokban, de annyi a vendég, hogy egyenesen tömegnyomor van, miről beszélünk?

Rendben van , de azok nem magyarok, vagy nem azok, akiket O. V. az út szélén hagyott, hanem nyilván azok, akiket felkarolt. Az ő környezetéből valók, meg akik általában rászavaznak, ha kapnak egy kis pénzbeli vagy másfajta apanázst. Ezért van tömegnyomor a Balatonon. Jó lenne, ha tisztán látnánk a valódi helyzetet, amiben vagyunk.

A tanárokat sem lehet érteni, most csendben vannak, mint valami a fűben, de ahogy megkezdődik a suli, csak akkor kezdenek el panaszkodni. Most hol vannak éppen, tán csak nem ők is nyaralnak, talán éppen a Balatonon? Ki érti az embereket, mert én biztos, hogy nem?!

Isten csak azokon tud segíteni, akik hozzáfordulnak segítségért, mély alázattal. De ez a szó, hogy alázat, nem mindenkinek ismert és nehezen is elsajátítható. Még egy mester is alázatos tud maradni, miután már mindent elért, ami elérhető, mégis istennel szemben alázatos. Mert még mindig nem tud annyit, amennyit isten tud.

Ha emberi erőben és összefogásban reménykedünk, kihagyva istent ebből még mindig nem tanultunk alázatot, sem jóindulatot. Nem tudunk elismerni, sem kérni azoktól, akik megérdemlik. Mi jobbnak tartjuk magunkat másoknál és előbbre valóbbnak. A másikat szidjuk, átkozzuk, már mindenki meghalt körülöttünk a szitkaink miatt, mégis folytatjuk azt, ami évtizedek óta nem vitt sehova csak a pusztulásba, a nyomorba, a pokolba. Én , bocsánat, de nem tartok azokkal, akik nem hisznek istenben és a vele szembeni alázatban. Én vagyok valaki, értékes vagyok, de ez nem az emberek elismeréséből született ez a valaki, hanem mert isten így alkotott meg engem, ilyenné tett. Méltónak talált erre. Nem elég, ha igazad van, meg is kell tudnod védeni az igazad. Kérj segítséget, ha egyedül nem megy. De nem úgy, hogy hangosan szidod az ellenfelet, hogy alázod embertársadat, hogy te vagy a főnök, a hangadó, a véleményvezér és más szóhoz sem juthat. Mindig elfeledjük, itt és mindenhol csak egy főnök lehet, és az nem ember. Ha így állnánk hozzá a bajainkhoz, már nagyon rég túl lennénk rajtuk. Már rég mindenki a saját kis földjén termesztene, saját kis állatait tenyésztené, saját kenyerét enné, gyümölcseit, zöldségeit, nem a szomszéd moslékát hordanák ide. Saját kenyerünket ennénk, ez azt is jelenti, hogy nem függnénk külföldi forrásoktól, mert meglennének a saját forrásaink. Lehet úgy is jó szomszédságban élni másokkal, hogy megtartjuk azt, ami a miénk, nem adunk el mindent és a magunk urai maradunk. Ők is ezt teszik, ha kicsit megállunk, a nagy hőbörgésben és csendben figyelünk. De a legkönnyebb a másikat lenézni, nos, amíg lenézünk másokat, addig épp elhúznak előttünk és jobban megy nekik a szekér mint nekünk. Mi hol tartunk? A szekerünk beragadva egy kátyúba már évtizedek óta, és nem tudunk kijönni onnan. A szekeret, az országot elhagyni a legkönnyebb választás, ahelyett, hogy közös erővel, vállvetve végre kimozdítanánk onnan. Egy pillanatba kerülne csak az egész. Már rég nem itt tartanánk….

Bár ő sem kapott szeretet édesanyukájától, aki mindig túlságosan elfoglalt volt, nem mondom mivel, mégis neki nem kellett megtanítani a szeretetet, mert azzal érkezett a szívében és azzal is ment el. Egy igazi lélekember volt.

Bevillant hirtelen, hogy még az is elhangzott abban kis videóban, hogy miként vélekedik a szeretettel kapcsolatban. A riporter megkérdezte tőle, igaz az a hír, miszerint férfiakkal is volt szerelmi viszonya ? Erre csak könnyedén elmosolyodott, minden szégyenkezés nélkül és azt válaszolta, a szeretet a lényeg, teljesen mindegy kivel osztod meg. A riporter itt elhallgatott, beléfagyott a szó. Az ilyen rebellis, bátor kiállásáért például mindig nagyon tudtam szeretni őt. Több ilyen Alain Delonra lenne itt szükség, azt hiszem. Kár lett volna, ha nem jön a világra. Nagyon örülök, hogy itt volt közöttünk. Le a Borsalinoval előtte!

Nem baj az, ha múlik az idő és már nem tehetjük azokat a dolgokat, amiket addig tettünk, mert mindig vannak más új dolgok, amiket megtehetünk. Az sem baj, ha eltűnnek mellőlünk emberek, akikben addig hittünk, mert mindig jönnek más emberek, sosem leszünk egyedül.

Végre itthon vagyok, szabadon! Senki nekem nem parancsol! Nagyon jó érzés, kívánom mindenkinek ezt a boldogító érzést. Jó egy kicsit egyedül, magammal és magamban. Senkire nem hallgatva, most már csak dalra fakadva, kitalálom, hogyan haladjak a továbbiakban.

Nincs megoldhatatlan feladat, csak egy a lényeg, ne térjünk vissza ahhoz, ami már nem hozott sikert! Ha ugyanazt csináljuk, ugyanazt az eredményt kapjuk. Nem értjük egyes guruk, lelkészek, papolók szövegét, tele a padlás az ígéreteikkel, akár a politikusokéval. Történt jó változás rájuk hallgatva? Én nem tapasztaltam, de még mindig azt látom, hogy az emberek többsége ennek ellenére mégiscsak inkább hozzájuk fordul, nekik nem számít hányszor csalódtak. Jó, én nem találtam bennük semmi jót, amit nekem is átadhattak volna. Sok beszédet hallottam, de semmi jót nem szűrtem le belőle, magamnak, nem tudom más ember hogy van ezzel az érzéssel. Semmi jó nincs benned, csak ez a gondolat jutott eszembe folyton, rólad: te politikus, blogger, influenzás, kártyajós és még mit tudom én milyen előadók vannak manapság. Magukat elő adók ők. Nem választja őket senki, ők elő adják magukat. Manapság már mindenkinek tudunk örülni, még az ördögnek is, ha megjelenik, mert azt gondoljuk, na majd ő változtat valamin. Nem, a munka neheze végül mindig csak ránk marad, amíg ők papolnak kényelmesen ülve egy székben, vagy állva valahol. Ülve, vagy állva tök mindegy, de az ő munkájuk abban áll, hogy a mi agyunkat betáplálják, programozzák és néha néha jól átmossák. Elmondhatjuk, hogy nem a saját, tiszta gondolataink szerint élünk. Ezért jó néha leülni egy kicsit egyedül, egy magunkban és minden külső befolyás nélkül átgondolni a saját dolgainkat, életünket, mit értünk el, mit nem, mi volt az oka és milyen terveket, célokat érdemes még kitűznünk magunk elé jelen helyzetünkben. Ha mindig másra várunk, hogy megtegye ezt helyettünk, akkor ne csodálkozzunk, ha nem ott kötünk ki végül abban a városban ahol szerettünk volna, nem az a munkánk, nem az a feleségünk, nincsen kutyánk, csak macskánk, egy gyerek helyett pedig öt van. Semmi sem az igazi. Nehéz tud lenni az élet, ha azt mindig mások elvárásai szerint próbáljuk élni. Ott a társadalom, a család, a munkahely, ismerősök, barátok, család, mind formálják az utunkat, ha hagyjuk. Ha jó irányba formálják, érdemes hagynunk, de vigyázzunk, mert nem mindenki akar nekünk jót. Ha túl nagy potenciált látnak bennünk, akkor elkapja őket a kisördög és inkább arra törekszenek teljes erőből, hogy eltérítsenek minket a helyes irányból. Ideig óráig sikerülhet ez, de a sorsnak úgyis be kell teljesedni, az úgy sem kerülhető el.

Azért nincs rendben semmi, mert alapjában véve hazugságra épült az egész társadalom. Ha az alap hamis és sikamlós, akkor mindig csak remegve kell egyensúlyoznunk, hogy ki ne csússzon a talaj a lábunk alól. Márpedig előbb vagy utóbb ki fog csusszanni. A hamis emberek pedig el fognak tűnni, mint a kámfor. itt marad utánuk a nagy szemét, a hazugság amit eddig összehordtak nekünk. A semmiből kell majd újra építsük az életünket. De akkor már okosabbak leszünk és nem hiszünk az ígéreteknek, meg az üres beszédnek és szigorúbban is büntetjük a lopást, csalást, hazudozást. Mindenért, amit jót kapunk az életben keményen meg kell fizetnünk, soha semmit sem kapunk ingyen, ezt ne feledjük.

Csak egy egyéni érzés most, amiről írok, nem vélemény alkotás, senkit nem akarok megsérteni. Ha valaki sérül lelkileg és nem tud időben meggyógyulni, később veszélyes lehet a társadalomra, de saját magára nézve is. Alain Delon kiskoromban nagy kedvencem volt, mert csak a filmjein keresztül láthattam őt, fogalmam sem volt az ő valódi karakteréről. Gyerekkorában nem törődtek vele és ez sajnos meglátszott a későbbiekben a viselkedésén. Lehet hogy olyan dolgokat is tett, amelyek halálos bűnök, mégis milliók rajongtak érte. Egy soha nem látott kis videó került elő róla, azután, hogy két testőrét holtan találták. Még soha nem láttam ilyennek, nagyon hasonlított O.V. -ra a viselkedése. Mikor számára kínos kérdések következtek, mintha izgatott lett volna és kezdte volna elveszíteni az önuralmát, majd feltett egy szúrós, hideg álarcot, hogy leplezze érzelmeit. Megmondom őszintén abban a pillanatban kicsit sem tetszett, éreztem, hogy bőven akad rejtegetnivalója. Kétszer egymás után gyújtott rá egy cigarettára, ez a testbeszéd is nagyon árulkodó volt. Abban a pillanatban éreztem, hogy lehet akármekkora színészóriás, meg legenda, de nekem cseppet sem szimpatikus. Kiábrándultam belőle. Már nincs kiért rajongani és nem csak azért mert halott, hanem azért mert végig csak egy maszkot viselő hamis ember volt. Én meg nem bírom elviselni a hamisságot, a manipulációt magam körül, főleg ha konkrétan rám irányul. Akiben ezt megérzem, attól azonnal eltávolodom és a közelembe sem engedem. Távol tartom magam a rossz emberektől.

Az életben csak úgy boldogulhatunk és lehetünk sikeresek, ha még időben felismerjük a csalókat és szélhámosokat és távol tartjuk magunkat tőlük, és főleg nem kerülünk velük függő viszonyba, mert akkor nekünk annyi. Ha mégis függőség alakul ki, arra is van megoldás és gyógyír, de ahhoz nagyon erős akarat és elszántság kell. A vigaszom és biztatásom egy függőség megszakításához nagyon egyszerű: mindig gondolj arra, hogy a rosszról nem is olyan nehéz leszokni. Miért akarnék magamnak továbbra is rosszat, amikor bármikor el is kerülhetném. Ha valami nem jó, nem működik, egyszerűen nem szabad tovább folytatni, ennyi az egész titok. Jó kifogás pedig sosem rossz, de kifogásokat nem érdemes keresni, miért nem tudunk valamit megvalósítani. Csak azért nem, valószínűleg, mert nem akarjuk eléggé. Ennyi.

És ez nem varázslás. Megmondom mi a varázslás: a média, a mobiltelefonok, a közösségi oldalak, a Youtube csatornák. A fengshuit isten találta ki nekünk a földi életünkhöz. Végül is most a földön élünk, nem? Akkor éppen ehhez kell alkalmazkodnunk, amíg itt vagyunk. Megvédtem vele a lakásom a végrehajtói maffia ellen.

Érdekes, ahogy egy Karikó Katalint kitüntetnek, egy olyant mint én észre sem vesznek, de lehet, hogy nekem éppen ez lesz a jó. Nekem elég, ha isten szem előtt tart és vigyáz rám. Mindig is a realitások embere voltam, de most elengedem magam egy kicsit a fantázia világába. Most vagyok a helyemen. Sokszor a valóság, a rideg tények nem egyeznek a lelkünk világával. A lelkem világa szerint, Szabadi Anita névvel születtem Budapesten 1996.-ban. ez lesz majd a wikipédiámban is. Ahogy a vezetéknevem is jelzi , én már szabadon születtem és úgy is távozom innen. A fengshuit csak isten gyermekei képesek elsajátítani, mert isteni képességek kellenek hozzá. Átlagosnak lenni egyetlen jót jelent csak, az történik veled is, ami az átlaggal.

Megdöbbentő, hogy amennyire fontosak voltak számunkra emberek, annyira veszítik el varázsukat is fölöttünk. Ha meghalnak, ha távol élnek tőlünk, ha teljesen másak mint mi, akkor szép lassan, fokozatosan elveszítik varázsukat és többé már nem hatnak úgy ránk, mint régen tették. Még csodálkozunk is néha, ez a színész volt a kedvencem, ebbe a fiúba voltam szerelmes, ezt a tanárt gondoltam bölcsnek, ezt a modellt szépnek, azt a papot ékesszólónak? Hm, az idő, meg a távolság egyszer csak mindent és mindenkit elhomályosít. Semmi és senki sem igazán tartós, csak ha valami igazán tartósat valósít meg. A párom hangja igazán tartós, mert tetszik a hangszíne és mindig találok valamilyen ürügyet, hogy felhívjam, csak hogy halhassam.

A kettősségről és a szeretetről

A szeretethez egy kettős kell, aki adja és aki kapja, majd viszonozza. De nem működik az, hogy: szeretek is meg nem is, igen is meg nem is, kint is meg bent is, ez is meg az is vagyok, most vagy soha, vagy most vagy soha! Ha most nem tesszük meg a dolgainkat, akkor soha nem fogjuk! Nem lesz több alkalmunk. Olyan nincs hogy valaki folyamatosan csak kap, de semmit nem ad. Ez nem tartható fenn sokáig. Nem az szeret, aki mondja, hanem az, aki tettekkel bizonyítja.

Új világ kezdődik, de rajtunk múlik, hogy a gonosz elképzelése szerint, vagy a saját elképzelésünk szerint. Nem a kettősség a jó, hanem az egy-ez-ség. Aki nem hajlandó megegyezni, abban túl sok a kettősség. Nekem mindig csak egy kellett, de az jó legyen nekem, a jó választás a fontos. Egy elég: partnerben, állampolgárságban, országban, gyerekben, mindenben, istenben is csak egyek vagyunk! Aki nem tud dönteni, az mindig döntetlen marad és mások sem tudják majd hova tenni, nem lesz komolyan vehető. Ha valaki magyar, akkor legyen magyar, ha valaki román, legyen román, egyikkel sincs semmi baj, csak tudja végre eldönteni ki is ő valójában, mert olyan nincs, hogy ez is meg az is. Csak emlékeztetek: a román nem akar magyar is lenni, csak román. Nem olyan nehéz ez. Nem tartozhatunk két helyhez, mint ahogy nem szolgálhatunk két urat sem, nekem kell ezt mondani? Héj!

Az ördögé, vagy Istené? Először is én nem vagyok senkié. Egy másik ember nem birtokolhat engem, amíg istenhez tartozom, ez a lényege az egésznek. De akinek nincs istene, az mindig tartozni akar valakihez, vagy valakinek, államnak, politikusnak és tartozni is fog és dolgozni is fog, akár egy rabszolga. Mert még isten sem várja el, hogy fizetség nélkül dolgozzunk az ő szőlősében. Cserébe az öröklétet ajánlja, ami azért nem kis dolog. De a hitetlen ember mindig várni fogja a hatalomtól, hogy megmondja, mit tegyen. Az állam pedig megragadja az alkalmat és ki is használja az emberek hiszékenységét, sőt vissza is él vele. Politikusok feljelentést tettek a Fidesz ellen? Mégis kinek tettek feljelentést, a Fidesznek? Jó vicc!: az egész színház, amit eljátszanak nekünk.

Büszke vagyok, mert nem tartozom senkihez és senkinek, csak istenhez. Senki nem a főnököm. Erre nem mindenki képes csak én, egyedül. Most hencegek egy kicsit, borsot török mindenki orra alá. Remélem sikerül mindenkit jól felhergelnem, titkolt célomat nem árulom el. Ki képes még erre, amire én képes vagyok? Hm?

Az sem zavar, ha mindenki ellenem fordul, ez eddig is így volt, de isten mindig velem volt és megmentett. Aki nem érdemelte meg, vagy más célja volt vele istennek, sajnos azt nem tudta megmenteni és ez továbbra is így lesz, mert folytatódik az ördög munkája az emberiség ellen. Ismét őszbe keveredünk , ismét kotorásztak, fuj!, a szennyvízben és ismét növekedett a fertőző anyagok koncentrátuma benne. Ez mit jelent? Azt, hogy fenntartja az ördög magának a jogot, hogy bármikor elindítson egy újabb világméretű járványt akár. Ha a háború nem elég hatásos, akkor jön ismét a járvány, az újabb életkorlátozások, mert csak az ördögnek van joga élni a földön, az angyalok, jobb ha elmenekülnek innen.

Tegnap furcsa, de mégis valóságosnak tűnő álmom volt. Arról volt szó, ami a saját életemben is történt mindig is, amiről az életem szólt és szól, hogy nők az életemben, a családomból mindig is azon mesterkedtek, hogy elvegyék az otthonom, hogy megalázzanak, hogy az életemre is törjenek akár. Ezenkívül mindig is voltak férfiak az életemben családon belül és kívül is, olyanok is akiket nem is láttam, nem is ismerek, akik óriási áldozatokat hoztak azért, hogy megmentsenek. Mondom: ez egy álom volt tegnap hajnalban. Voltak, akik meg is haltak amiatt, hogy engem menteni próbáltak, vagy segíteni akartak, magas rangú nyomozó tisztek is. Ez rettenetes nekem ez a érzés, amit éreztem álmomban, az hogy ennyire gyűlölnek engem, hogy ennyire el akarnak pusztítani és nem is tudom az okát, mit tettem? Az álom lényege ez volt, nem volt hosszú álom, de annál jelentősebb és hatásosabb. Emlékeztetve voltam arra, hogy a gonosz nagyon erős és nem csak az én életemre tőr. Sokan áldozták fel már az életüket is értem, mert fontosnak tartottak arra, hogy életben maradjak és tovább harcoljak a gonosz ellen. Azért vagyok még életben, mert folytatnom kell a harcot a gonosz ellen. Ez volt az álom mondanivalója és tanítása. Nagyon komoly és súlyos feladat. A legnehezebb a világon, főleg, ha egyedül kell csinálnom.

Felhívást kell közreadnom, felkérést arra, hogy minél többen legyünk ebben a harcban a gonosz ellen. Először a saját népemet, a magyarokat kérem fel erre az együttes harcra a gonosz ellen. Elsősorban nem fizikai értelemben vett harc, hanem mentális és lelki., meg még ha hihetetlen is, de a mentális, meg lelkierő nagyobb erőt képes kifejteni, mint az egyszerű fizikai erő, mint például mikor csak meglökünk valakit. Meg kell löknünk valakit, csak nem fizikai értelemben, hanem szellemi és lelki értelemben, bele kell löknünk a szakadékba, abba, amit nekünk ásott. Ez most a feladat, ha meg akarunk menekülni a bajtól, a rossztól, a gonosztól, a betegségtől, meg a haláltól. Ehhez a feladathoz csak is isten segítségével tudunk erőt kapni, emberi erő és gondolkozás az itt nem segít, az már kevés ide. Remélem megértették akiknek ezt érteni kellett, félek, hogy még azok is érthették, akiknek semmi köze ehhez és hozzánk. Isten legyen velünk, Ámen!