Értelmetlen és időpazarlás nem létező dolgokkal foglalkozni. Ezért nem érdekel ki mit mond rólam. A múlt sem számít mi történt, mert nem vagyunk ott és nem vagyunk ugyanazok a személyek, vagyis ma már elmondható, hogy a múltban történtek nem velünk történtek.

nem ott ahol abba hagytuk. A kínai négyoszloposomban én már ismét a gyerekkoromba kerültem, csak annyi különbséggel, hogy nem folytatom, hanem mintha most kezdődnének a húszéves éveim. Ez kellő bosszú a természet részéről azoknak, akik addig szándékoztak húzni az időmet, amíg meg nem öregszem. Ezek a személyek a családomban találhatók kizárólag, ha ténylegesen ők a családom és nincs valami titok a születésem körül, én ezt nem tudom.

Annyira irányítva, kézben tartva, kontroll alatt voltam, hogy ez most kezd visszafelé elsülni és a keletkezett hátrányok az előnyömre válni. Első gyerekkoromban úgy próbáltam bosszút állni, hogy rossz akartam lenni nagyon rossz ember és mindenkit megbántani, ha úgy adódott. Most azt tapasztalom, hogy nem akarok rossz lenni, fárasztó rossznak lenni, jobb jónak lennem, az az én igazi, valódi természetem. Kiskoromban nem szerettem a gyerekeket, most meg azon kapom magam, hogy megértem őket és kedvelem őket, valahogy egy szinten vagyunk lelkileg is és szellemileg is. Tudom erre egy nagy hahotázás jön, és az, hogy szellemileg visszamaradott vagyok. Nem, a gyerekek attól, hogy még nem képzettek a világ dolgaiban, nem jelenti azt, hogy szellemileg visszamaradottak volnának, csak azt, hogy még ártatlanok, innen származhat a szent szellem megnevezés.

A munkaügyi központ most is felajánlott egy munkakört, valószínű, mert sok az idős, és kevés az időskori gondozó, de ezúttal vissza kell utasítanom az ajánlatot, mert érzem, hogy nem tudnék helyt állni ebben a munkakörben. Ha tudom, hogy nem tudok segíteni, mert nem szeretem az idős testeket gondozni, akkor nem is vállalkoznék rá, mert félek, több kárt okoznék szegény időseknek, mint támaszt adhatnék. Jobban érdekel az életteliség, a fiatalság és az újjászületés. Több örömöt találok abban, ha friss, tiszta, ártatlan elmékbe csak pozitív, előrevivő, tiszteletteljes, valódi és erkölcsös érzéseket és gondolatokat tudnék betáplálni. A magok elültetése a legfontosabb a jövő fáinak, erdeinek egészsége szempontjából. Most ez az egyetlen célom kezd kirajzolódni és egyre inkább megerősödni.

Az, hogy milyen életünk lesz, mindig a gyerekkorunk minőségétől függ, attól, hogy milyen emberek vesznek körül, mennyire törődnek és foglalkoznak velünk és milyen szándékaik vannak velünk. Jóra akarnak nevelni, hogy jóravalók legyünk, vagy rosszra, törtetőnek, ravasznak , harácsolónak, és akkor csak rossz dolgok történnek majd velünk. Hogy milyen ember válik belőlünk, elmondható, hogy a neveltetésünkön múlik, vagy annak teljes hiányán és akkor csak egy elvadult, vadhajtás lehetünk csak az Élet Fáján, amivel majd nem tehetünk mást mint, hogy levágjuk, hogy ne ronthassa el a többi fiatal hajtást sem.

megmutatom, hogy lehetsz bárki, de az én életembe és az én döntéseimbe nincs beleszólásod. Nem engedelmeskedem egy hamis szülőnek. Dehogy tagadlak meg, biztos nekem szánt az ég, mert úgy szeret engem. Nem megtagadlak, csak nem érdekel a sorsod és a kötelezettségeket sem teljesítem. Öregségedre magadra maradtál. Remélem én nem érem meg, hogy velem is ez történjen.

Szeretnéd, ha szégyenkeznék? Csupa büszkeséggel fogok eltelni hamarosan, csak azért is, remélem látni fogod az öregek házából!

egyes emberek annyira konokok és makacsok, hogy akkor sem látják hol hibáztak, ha megölik őket.

mondta ezt a telefonba nem is olyan rég az anyám. Tehát tud róla, hogy tönkre akartak tenni és tönkre is tettek. Köszönöm a nyilatkozatot és azt, hogy nem én mondtam, mert az akkor hihetetlen volna.

Ma aug. 20 van és nem szeretném elrontani azok örömét, akik szívesen ünnepelnének, csak azt nem tudom , hogy mit. Biztosan vannak nálam okosabb emberek is, különben nem lennék ebben a helyzetben, hogy csak egy senki vagyok, mert nincs sok pénzem. Annyit érek, amennyim van. Innen pedig nincs felállás.

Nem tudok és nem is akarok segíteni olyanoknak, akik csak kihasználnak, azután pedig a hátam mögött pletykálnak rólam. és lejáratnak. Rosszért cserébe nem adhatok jót, nem ez a feladatom a világban és nem látom a nevem előtt szereplő két betűcskét sem, a dr.-t tehát nem feladatom a gyógyítás sem. Annyira nem tudok gyógyítani, hogyha tartósan egy lelki sérülttel társalgok, akkor nem hogy ő meggyógyulna, de még engem is megbetegít. Menekülök az olyan kapcsolatoktól, amelyek megbetegítenek. Szégyen a futás, de hasznos.

Nagy tanulság Szent István története mindannyiunknak: soha ne vitatkozz a nálad hatalmasabbal, erősebbel, vagy gazdagabbal, mert alulmaradsz. Felaprítanak, mint egy csirkét, a gyilkosból pedig szentet csinálnak. Isten nevében. Isten pedig hagyja. Nincs mondanivalóm.

mindig azt választom ami biztos, tartós, értékes és nemcsak divatos és felszínes.

Például most hamarosan kezdődik az iskola szeptemberben, mert ugye ilyenkor az a szokás. El sem tudom képzelni sok gyerek hogyan tud iskolába menni. Hogyan vásárolják meg a szüleik számukra a szükséges tanfelszerelést, hiszen többe kerül, mintha eleget tennénk a kormány azon felkérésének, mely szerint: „állj a seregbe!”, mert a seregben legalább kapsz felszerelést, de ha tanulni akarsz az már komoly vállalkozásnak számít. Áldozatokkal jár, ha tanult ember szeretnél lenni, a kormány csak a buta, orruknál fogva irányítható egyéneket szereti és támogatja.

Ha választanom kell isten vagy egy ember szeretete és ígérete között, akkor mindig istent választom. Megmondom miért, mert ő ha szeret, nem változik meg a szeretete egyik napról a másikra, akkor ő örökké szeretni fog. De ha egy ember mondja ugyanezt, akkor nem tudhatjuk, hogy holnap is ugyanez a helyzet, vagy változott közben a hangulata, mert esetleg bal lábbal kelt fel aznap az ágyból. Már ha van ágya neki! A kártyajósok is akkor teszik jól, ha csak évente jósolnak és nem naponta. Kizárt, hogy naponta változik minden, a körülményeink, az érzéseink, a gazdasági meg az egészségi állapotunk. Ha a véleményünk is naponta változna, mint az alsóneműnk, akkor bizony soha semminek nem érnénk a végére. Sem ház építésének, sem okulásnak, sem gyógyulásnak, mert mindennap más meg más kezelés nem engedné soha meggyógyulni. Az egészséget, ha állandóan birizgãljuk valamivel, injekcióval, oltással, műtéttel, azzal csak fenntartjuk a betegség tudatot, így nem engedjük a betegséget meggyógyulni. Ilyen ha csak emberre bízzuk magunkat, vagy segít vagy nem. De mennyivel megbízhatóbb isten szava, mert az örök. Ha egyszer megígérte, hogy minden rendben lesz, csak bíznunk kell benne, akkor az úgyis van, nem kell naponta megismételni a kérdést, mert nem gondolja meg magát!🙏❣️

Nekem inkább az a ciki, ha emberre kell hallgatnom, nem istenre, az nagyon nagyon ciki!😝🤫🤭

Közeledik a régi világunk vége, Jézus érkezése, mert a csillagok már elkezdtek lehullani az égről. Alain Delon egy nagyon nagy és szépen ragyogó csillag volt. Emlékszem még amikor a rajongásom odáig vezetett, hogy még egy nehezen összeeszkabált levelet is írtam neki, de persze az én kis levelem csak egy csepp volt abban a levéltengerben ami hozzá ömlött a rajongóktól, meg elképzelhető , hogy nem is nagyon ért rá saját kezűleg kezelni a postáját. Nem baj, számítottam erre és így is minden rendben van, most már. Kívánom, hogy Isten megkegyelmezzen neki és gondjaiba vegye őt, ámen!

Ezután következik a mennyei hatalmak megrendülése és megingása.Ez a nagyhatalmak és vezetőik megrendülését jelentheti, talán már most ősszel következhet ez be. A bíróság elé citálások is már elkezdődtek, lásd Kiss László DK.-s politikus esetét.

Látom a bűntudat fontosságát, nem csak az öntudat, az ego fontosságát. Bevallom vannak, illetve voltak bűneim, voltak rossz kívánságaim azok ellen, akik sokat ártottak nekem. De már belátom, ennek semmi értelme , rábízom a Jóistenre, ő elrendezi az élet dolgait, mindenkit a helyére rak, még engem is , ha megbocsáthatatlan bűnt követtem volna el. Imádkozom és kérem a bocsánatot, a kegyelmet magamra is és mindenkire, mert egyikünk sem teljesen ártatlan, aki csak megszületett. Kívánom, hogy belássuk hibáinkat, bocsánatot tudjunk kérni érte, isten színe előtt, mélységes alázattal, csak így menekülhetünk meg, Ámen!

Ha alaposan megfigyeljük mindig az uralkodik más emberek fölött, aki saját magán képtelen uralkodni. De ez nem így működik, aki legalább saját magán tud uralkodni, talán annak lehet joga másokon is uralkodni

Ha valaminek vége akkor vége, el kell fogadnunk mindannyiunknak Ha kiderül, hogy rosszul csináltuk és annak az oka is, akkor az a természetes, hogy nem folytatjuk ugyanazt, ugyanúgy, hanem elkezdjük elejét venni a további károknak és új terveket szövünk. A médiumok hajnalán, amikor a tv. , és a mozi épp hogy megjelentek, született egy bestseller könyv, amiből aztán bestseller film is lett, jó pár Oscar díjjal. A hírnév, a pénz csillogása sokakat elszédít, nem tudnak ellenállni neki. Van aki erre teszi fel az életét és szó szerint mindent, bármit elkövet csak hogy híres és gazdag lehessen, neki ez jelenti a halhatatlanságot. Tudjuk hogy ilyen és ehhez hasonló nagy léptékű sikerekért még gyilkolnak is. A becsvágyók nem riadnak vissza semmitől sem, még attól sem hogy egy sikeres írót, producert, kaszkadőrt, vagy akár színészt, egy sztárt is eltegyenek láb alól. Jézust sem félték megfeszíteni… Ott van pl .Brandon Lee, egy film forgatásán lőttek rá véletlenül., bele is halt. Vannak véletlenek, persze.

Ismét mosogattam, mert ez a hercegnők dolga és a vízzel érintkezve az villant be nekem, hogy Az elfújta a szél című többszörös Oscar díjas remekműnek az írónőjét , Margaret Mitchell-t egy autóbalesetben veszítettük el, még írhatott volna nekünk sok szépet és meginditót. Csakhogy az a baleset nem volt véletlen. Bizony szándékosan gázolták el, tudom azt is miért . A managerek, az akkori manager félék látva az óriási sikert nem akarták, hogy vége legyen. Még, még akartak a pénzből, a csillogásból. Nem értették, hogy az a történet valódi volt és ott ért véget. Az írónő pedig nem akarta folytatni olyan áron, hogy meséket, hazugságokat talál ki. Így lett vége neki is. Mert az igazságot nem mindenki szereti hallani. Inkább hisznek a mesékben, mert az jobban hangzik a fülüknek. Ezért kell tudni abbahagyni a csúcson és azt is érzékelni, hogy mikor vagyunk épp ott, a csúcson meg még azon is túl .És ha egyszer elfútta a szél, akkor annak annyi. De nem kell szomorkodni mindig van másik, nem szabad feladni a reményt. Én már várom a másikat….🌞👍🙏

csak elengedtük azokat, akik már nem szolgálták a mi javunkat. Akiktől jól esett volna legalább pár szép szó, de ahelyett csak pár rosszat kaptunk. Nem feledjük el, köszönjük.

A múltat is elengedtük és milyen jól tettük. Nem rágódtunk rajta fölöslegesen, semmit nem akartunk megbosszulni. Viszont a jelent megélni fogjuk, dicsőségben, mert megszenvedtünk érte. Már nem törődünk azzal ki mit mond rólunk, hagyjuk, hogy a tetteink beszéljenek helyettünk, az üres szavak helyett. A saját nyelvünket használjuk, akkor is, ha a világon sehol nem jegyzik, majd megjegyzik. Ők is tanulhatnak nyelvet, nem csak mi. Semmiből se a másét használd, csak a sajátod: nyelv, pénz, tudás, vallás, terület, föld, otthon, haza és légy büszke rá! Ne a globális egészet nézd, elég ha a saját lakóhelyeden mindent rendben tartasz és kezedbe veszed az irányítást úgy, ahogy neked a jó, nem úgy ahogy kívülről, távirányítással diktálnák. Ez az egyetlen megoldás, tedd mindig minden esetben azt, ami neked a jó, nem amit mondanak neked. Erőszakkal, törvényekkel, vagy parancsolattal. Az élet nem egy hadsereg, ezért nem lépünk egyszerre sem és parancsokra sem várunk. Nem félünk, mert akkor nem élünk. Az élet nem a szavakról szól, hanem a tettek mozgatják, a szó semmit sem ér! Hiábavaló.Ne hallgass senkire, csak saját magadra, te tudod a legjobban, neked mi a jó. Merjünk végre élni, ahogy mások is teszik körülöttünk. Nincs mire várni, most vagy soha.

annak sem, aki azt sem tudja mi az, és annak sem, aki nem érdemli meg. És van olyan is, aki megérdemelné, még sem kapja meg. Van hogy szeretünk valakit, de nem viszonozza, és olyan is , hogy minket szeretnek, de a legnagyobb akarattal sem tudjuk viszont szeretni. Előbb vagy utóbb felszínre jön az, amit nagyon el akartak rejteni előlünk. Nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy szeretnek minket vagy sem. Persze, jó érzés az, ha szeretnek, de nem kell mindent megtennünk ezért, meg a saját elveinkről és céljainkról is lemondanunk, sem megváltozni csak azért, hogy szeressenek minket. Ha teszünk bármit is, azt csak azért tegyük, mert mindentől és mindenkitől függetlenül azt akartuk tenni.

Részemről sajnálatomat tudom csak kifejezni, ha nem azt nyújtottam eddig, amit tőlem elvártak. El sem tudom mondani, mennyire nem azt kaptam én sem, amit reméltem. Hamarosan véget ér egy nehéz időszak az életünkből. Kicsit úgy érzem, hogy nem igazán kíváncsi senki az igazságra: mindig azt kezdik el megkérdőjelezni, aki feltárja az igazságot, és a vádlottat hajlamosak megvédeni, főleg ha pénze is van és azzal próbál elkenni egy csúnya, de valós történetet, illetve megkenni olyanokat, akik őt valóban lelepleznék és veszélybe juttatnák, vagy börtönbe.

Se vissza nem vonok semmit, se fent nem tartom az álláspontom, nincs több mondanivalóm. Olyanoktól, akik isten fiát is ki merészelték végezni teljesen ártatlanul, semmi jóra nem számítok. Az emberek ugyanolyan természetűek most is mint 2000 évvel ezelőtt, vagy bármikor a történelemben.

A nyomozás során, amit inkább ellenem folytattak és rajtam csámcsogtak, nagyon sokáig nagyon megviselt. A büntetéseket is megkaptam ezalatt az idő alatt, amíg vizsgálódtak, tesztelgettek. Érzelmileg is kifacsartak, gondolom ezért sem tudnak kárpótolni soha, sem az egészet visszacsinálni. Nem baj, nem is kell, nem igénylem. Egy biztos: az eljárás alatt nem találtam sem új barátokra, sem új szerelemre. Semmi jó nem volt az elmúlt 4 évben. Örülök az időszak végének, egy jó volt benne, ismét sokat tanultam az emberek természetéről. Ha hatalmat kapnak mások fölött, már nemcsak istennek érzik magukat, de már úgyis viselkednek. Istenre hivatkoznak, ha nekik bármit szabad velünk megtenniük, ha hatalmaskodhatnak fölöttünk, és ugyancsak istenre hivatkoznak, ha mi is szeretnénk emberi jogainkkal élve boldogulni az életben. De azt nem igen hagyják nekünk, azt csak nekik szabad.

Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, a későbbiekben javítom, ígérem!

Más javítanivalóm nincs az életben, mindent úgy tettem eddig is, ahogy tennem kellett. Semmit nem bántam meg.

Senkit nem hibáztathatok, ha velem bajok történtek . Ha egyszer már megismertem magam, értékeltem, szerettem magam, tudtam, hogy értékes vagyok, akkor az én hibám volt az, amikor valamilyen elérhetetlennek tűnő célom érdekében megalkudtam az értékeket illetően a másik féllel. Eladtam magam, az elveimet, a büszkeségem és hagytam magam lealacsonyodni és lealacsonyítani a tárgyalópartner szintjére. Így történik ez személyi szinten, majd családi szinten, munkahelyeken, majd össznépi , nemzeti szinten is. A becsületünknél nincs nagyobb értékünk, sem az ártatlanságunknál, mert azokat csak egyszer veszíthetjük el, végleg. Nagyon nagy ostobaság csak úgy eldobni magunktól csak mert más is ugyanazt teszi!🙏 Ma már értéknek és nem szégyellni való tényezőnek tartanám az ártatlanságom, nem érdekelne, ha kinevetnének érte. Lenne bátorságom kiállni magamért és vállalni azt, hogy tiszta vagyok és ártatlan és csak az igazit szeretem.

Aztán itt van a pénz kérdése. A pénz a legundoritóbb, halott dolog a világon, amiért mindenki képes a saját, de még mások életét is elvenni, csak hogy birtokolhassa. A pénz az hatalom ebben a földi, vagyis pokoli világban. Nem azt mondom, hogy a pénzzel nem lehet szép és magasztos dolgokat is tenni, mint például ha már bőségesen több van nekünk a kelleténél, akkor azért már gondolhatunk olyanokra is, akiknek nincs. A hajléktalanok, az árvák, betegek, a kórházak mind hálával fogadnák adományunkat. De ki képes önzetlenül másra is gondolni saját magán kívül? Léteznek-e még ilyen humanoid emberek? Vagy mindenki csak a leg-leggazdagabb, a leg-leghatalmasabb akar lenni közöttünk? Mit csinálna ha egyes-egyedül maradna a világon, akkor ki előtt bizonyítana?

Mindent megtapasztaltam ebben a világban , de egyet biztosan állíthatok, az igazi szeretetet semmi sem pótolhatja. Ha nem a szeretett személlyel éljük életünket, semmit sem ér sem a hírnév, sem a gazdagság, de még a hatalom sem!🧚 Az érdek manapság már annyira ciki lett, azt hiszem. Nagyon szégyellni való, nem követendő példa, hanem inkább mélységesen elítélendő. Én, ha tehetném még börtönbe is zárnám egy életre azt, akiről kiderülne, hogy csak ėrdekember, szeretet pedig egy csepp sincs benne. Minden szerződést vérrel iratnék alá, saját vérrel, hogy érezhető legyen a vállalás halálos komolysága!