A hitünk , amely a belső terünkből ered mindig a külső térben nyilvánul meg. Amiben hiszünk, azt tükrözik a külső életkörülményeink. A külsőnk, a megélhetésünk, az életminőségünk, az egészségünk. Ha lelkünk egészséges, akkor a testünk is az. Ha a lelkünk szép, a testünk is azzá válik. Ha magunkban hiszünk, akkor azt jelenti, hogy lelkünk szavában, irányításában hiszünk, nem a megtestesült, okos személyiségünkben, az egónkban. De sokan tévesen, az egót, a külső, kirakatba helyezett személyiséget összetévesztik a lelkükkel, azt gondolják a kettő egy és ugyanaz, mi több azt gondolják, a lélek, maga a testük, ami szemmel látható és kézzel fogható. Ennélfogva abban a tévhitben vannak, hogy csak az számít, ami a külvilág számára is látható, ami ott történik, nem ami lelki szinten zajlik. Ahhoz, hogy valami a külvilágban is megnyilvánuljon, előbb a lélekben kell megszülessen, előbb elképzelésként, majd akarat, végül terv formájában. A Lélek szándéka nélkül semmi cselekmény nincs. Előbb megszületik az akarat, majd jön a megvalósulás.

Sokan nem mernek hinni, mert attól félnek, hogy nem jól hisznek, nem a jóban hisznek, mindezt külső hatásra. Valahol hallották, vagy tanították nekik, hogy ezt vagy azt nem szabad, ez vagy az rossz, nem megfelelő, így inkább nem hisznek semmilyen felsőbb erőben, nehogy rosszat tegyenek, amiért büntetés járna. Például ki mondhatja meg nekünk, ki a jó isten? Az, akiben mi hiszünk, vagy az, akit nekünk megneveznek? Vagy esetleg, az amiben a másik ember hisz, az jó, amelyikben én hiszek, az rossz? Én csak magamból kiindulva, mindig hittem egy felsőbb erőben, egy istenben és tapasztaltam is mindig a támogatását, ahányszor csak hozzá fordultam segítségért, vagy útmutatásért. Közben megismerkedtem a templommal is meg azokkal a szentekkel is akiknek a neve ott elhangzott, nem mondhatni, hogy nem hallottam az apostolok neveit, vagy Jézus Krisztus nevét. Én elmondhatom, hogy az én istenem, akiben hiszek, az egy jó isten, soha, semmilyen rosszra nem tanított és nem akart rávenni, találkoztam is vele, már kora gyerekkoromban, de soha nem mondta meg a nevét nekem, nekem csak úgy névtelenül segített és nem várt semmilyen dícsöítést, sem hálát, sem áldozatot cserébe, egyszerűen csak segített, még csak nem is hasonlított a templomban sokat emlegetett Jézus Krisztusra. Nem tudom miért van ez, talán, mert ugyanarról a személyről lehet szó ugyan, viszont másképpen mutatták be nekünk a templomba járó hívőknek? Nem tudom, csak találgatok.

Nem hinném , hogy a székelyek, vagy a magyarok szégyellnék Jézus Krisztust, inkább csak nem is ismerik jóformán. Így, ha nem ismerik, akkor nem is mernek hozzáfordulni. El vannak térítve tőle különböző félreértelmezésekkel, téves jellemzésekkel. Nem tudom pontosan, mi lehet az oka. Elídegenítésssel. Rossz hírkeltéssel, sokszor saját bőrünkön tapasztalhatjuk mennyire rossz hírünket kelthetik, ami visszatetszést válthat ki ellenünk, másokban. Ilyen, amikor az istenhitből vallást csinálnak abban érdekelt emberek. Így aztán összezavarnak minket a vallásokkal, „a te vallásod jobb, mint az enyém.”? Csak Jézus lehet az igazi, Buddha az nem, vagy Allah sem. Ki tudná azt megmondani? Nem ugyanarról az istenről van szó egyébként, csak minden nemzet másképp hívja és imádkozik hozzá? DE igen!

Ez a negyven nap a pusztában való bolyongással kicsit kikészít, mert olyan vallásháborús hangulatot kelt, de lehet, hogy csak bennem. A fáma szerint, vagyis a Biblia szerint, azért parancsolt isten a zsidókra, hogy hagyják el Egyiptomot, mert már sok bűnt és élvezetet halmoztak fel, már a jómódban és kényelemben, amiben éltek megfeledkeztek őróla, istenről és az ő törvényeiről, eljött a megtisztulás, a böjt időszaka, hogy méltók lehessenek a mennybemenetelre. Ha túl jól élünk, akkor ideje abbahagynunk és nélkülöznünk egy kicsit? Ez lenne isten akarata? Most ezt nem értem , ez csak a zsidókra vonatkozik vagy mindenkire, arra is, aki nem zsidó vallású? A magyarok és székelyek is zsidó vallásúak? Nekik is nagyon hosszúra nyúlt az a negyven nap száműzetés, még nem jött el az idő a mennybemenetelre, talán? Külföldön szolgálnak, ahelyett, hogy itthon a maguk urai lehetnének. Tudom már a választ, a magyar nem fogyott el, csak a száműzetését tölti külföldön!

A száműzetés ideje lejárt, ideje hazajönni székely és magyar! Nem tettél semmi rosszat, amiért bűnhődnöd kellene! Ha tettél is valaha, több ezer évvel ezelőtt, hidd el már rég leróttad minden bűnödet!

Az életben tapasztalhatjuk a hírnevünk fontosságát, ha jó a hírnevünk, sikereink vannak, értékelnek minket, bíznak bennünk, van munkánk és megélhetésünk. Ha rossz a hírnevünk, mert ne adj’isten , rossz hírünket keltik, akkor az nagyon rossz nekünk, akkor az a megélhetésünkbe és akár az életünkbe is kerülhet. Ezért nagyon fontos vigyáznunk a jó hírnevünkre. Ez vonatkozhat egy család, egy nemzet, egy fiatal hölgy, egy üzlet, egy vállalkozásra egyaránt. A feng-shui, vagyis keleti térrendezés szerint a hírnév területe a belső térben a 9.-es számmal megjelölt és délen helyezkedik el. A szimbólumok, amelyeket érdemes itt elhelyezni a Buddha szobrokon kívül a ló, a főnix, aranyharang, kristály, amely lehet áttetsző, piros, rózsaszín , zöld vagy narancs. Ezeken kívül jó szolgálatot tesz ezen a helyen híres emberek fotói, akik példaképeink, vagy fotók helyekről, ahová el szeretnénk jutni. Oklevél: amiben híresek szeretnénk lenni.

a rendszer sem a gonosz ellen. Nem hagyom magam felbosszantani. Nem zavar, ha kinevetnek az emberek, nem értük élem az életem, hanem saját magamért. Nem akarok olyanoknak megfelelni, akik bármit teszek, nem tudják értékelni. Magam részéről hagyom hogy történjen meg még a legrosszabb is. Nem akarok egy olyan hazug hamis rendszernek megfelelni, amely a csaláson és hazugságon alapul. Ahol, ha megmondod az igazat, letilt. Akarod, hogy hazudjak neked? Jó, rendben! Nagyra tartalak, értékellek és imádlak!

Ha csak a szépet és a jót lehet mondani, kifelé mutatni, akkor miért várnak tőlünk még őszinteséget is? Nem szabad igazat mondani, sem őszintének lenni senkivel. Csak nekik szabad mindent, nekünk semmit. Csak csalással, trükközéssel és hamisítással tudnak legyőzni minket, de meg is teszik. Sokszor még úgy sem tudnak legyőzni. Még nem hallottak arról, hogy a csalással kivívott győzelem nem igazi győzelem és nem lehetünk büszkék rá? Szánalmasak, végtelenül!

Akik nem vették figyelembe az intő jeleket és még inkább belehúztak az aljas cselekményekbe, nehogy azt gondolják, hogy meg fogják úszni az igazságszolgáltatást! A figyelmeztetések ellenére folytatták garázdaságaikat, ezzel csak növelték a büntetésük súlyosságát. Nem emberi igazságszolgáltatás vár rájuk, hanem isteni. A templomba járás sem menti fel őket alóla. Közeledik az igazságszolgáltatás ideje, a jó úton járók nehogy most a célhoz közel térjenek le a jó útról, mert nagyon megbánják majd! Úgyis mi fogunk győzni, hiába tesznek meg mindent ellenünk, hiába késleltetik a sikereket, meg a boldogulásunkat. Hamarosan vége ennek a pokolnak, amit ők teremtettek. Ne adjuk fel még a küzdelmet!

Jövőkép nélkül nem lehet élni. Könnyebb feladni és elmenni. Az igazán nagy eredményeket csak kitartással és hosszú idő alatt lehet elérni, ha már az elején elmenekülünk milyen eredményre számítunk? Amit külföldön megtalálunk, azt itthon is meg lehet valósítani, minél később fogunk hozzá, annál később valósul meg. Már rég benne élhetnénk a földi Kánaánban, ha komolyan vettük volna kb.30 éve. De mindenki csak a másik embertől, vagy az idióta politikusoktól várta a megoldást. Hát láthatjuk, mire képesek, ők nem alkotnak, hanem rombolnak. Az ország jó hírnevétől kezdve a gazdaságig, a barátság, a család, a lelkünk nyugalma, mind odavan. Mikor kezdjük végre összeszedni magunkat és darabjainkat? Meddig hiszünk még azoknak, akik csak hazudnak és becsapnak? Nem jobb szembenézni a valósággal és végre elkezdeni azon változtatni, hogy nekünk jobb legyen?

Soha semmihez sem késő, de ha el sem kezdjük, akkor nagyon nagyon késő lesz.

Nem ma, hanem tegnap éjjel volt egy furcsa és érdekes álmom. Egy argentin sztárral, most nem mondok nevet, csak annyit, hogy nem egy sportoló , hanem egy színész. Régen, és azóta is még mindig olyan 20-30 éve csodáltam őt, csodás karriert futott be. Bevallom mindig is csodáltam őt, rajongtam is érte, a tehetségéért, és azért, hogy meg tudta mutatni a világnak ragyogó képességeit. Kicsit még féltékeny is voltam rá.

Most hirtelen ott állt előttem az álomban és a következőket mondta nekem. Azt mondta, hogy megismerte az én élettörténetem és engem is és azt kell mondania, hogy most ezúttal ő lett féltékeny rám. Ha tehetné, a karrierjét is szívesen odaadná nekem, csak életet és helyet cserélhessünk. Szívesen lenne az én helyemben. Látta, értetlenül nézek rá, nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, amit közölt velem, erre csak annyit tett még hozzá mondanivalójához, hogy én tehetséges vagyok, de neked isteni adottságaid vannak, amelyeknek hamarosan látni fogod a hatásait. Majd, ha elérkezik a pillanat tudni fogod, hogyan hasznosítsd őket. Mosolygott, majd hirtelen eltűnt, én meg szokás szerint, hirtelen felébredtem, annyira intenzív volt az egész jelenség.

Érdekes volt és egyben furcsa is az egész, ami elhangzott. Biztos, hogy nem fogom elfelejteni, megjegyzem! Lehet még lesz dolgom vele.

Ha úgy érezzük megbetegszünk tőle, akkor az nem igazi. A szeretet egésszé tesz, egészségessé, ha viszont folyamatosan úgy érezzük feszültek vagyunk, szenvedünk, bizonytalanokká válunk, az nem szeretet. Ha szeretünk valakit, de úgy érezzük nem viszonzás érkezik, csak fájdalom, szenvedés cserébe, akkor abba kell hagyni. Odébb kell állni és ki kell szállni. Ha eljutunk oda, hogy az egészségünk veszélybe kerül, akkor eljön a választás időpontja, nem két ember között, nem, szeretni nem csak két embert lehet és szabad is, egyszerre, hanem mindenkit, az egész világot lehet szeretni és kellene is annak, aki a világra jön. Ha már az egészségünk is veszélybe kerül, akkor a szeretetünk tárgya és a saját egészségünk fontossága a tét. Az egészségünk fontosabb, én mindig az egészséget választom, nem a mérgező szeretetet. Ami nem kölcsönös, nem szabad megtartani, mert kibillenéshez vezet, a kibillenés pedig gyilkossághoz. Minden, ami nincs egyensúlyban, ártalmas, gyilkos. Csak a kiegyensúlyozott dolgok éltetnek, a kiegyensúlyozott emberek jók nekünk. Akik engednek és elengednek, ha szeretnek is és látják, hogy azzal nekünk jót tesznek, na az az igazi szeretet. Ha észlelik, hogy jót nem tesznek, akkor inkább elengednek. Ez igazi szeretet. Nem kell magyarázkodni, bocsánatot kérni, még egyszer , utoljára semmit el nem mondani, csak elengedni és lelépni, na az igazi szeretet. Aki ezt meg tudja tenni, arról elhiszem, hogy szeret. A többi csak önzőség és önigazolás, hogy:” de nekem volt végig igazam”. A szeretet nem igényel igazolást, bizonyítást. Az vagy létezik vagy nem, nem szükséges külső cselekményekkel bizonyítani, mert a legigazibb a néma, csendes, és titkolt szeretet tud lenni, nem kiabál, nem bizonygat, nem feltűnő és nem a világ felé mutatja magát, hogy mindenki láthassa. A világnak semmi köze ahhoz, ami a szívünkben van, az csak ránk tartozik, nem másra.

Én mindig az egészséget szerettem, mindig jól választottam. Most is, régen is és ezentúl tudom, hogy jól választok, maradok az egészségnél, az az igazi szerelem nekem. Benne van a nevében, egész-s-ég. Már így egész vagyok, szeretem magam és még az égiekhez is kapcsolódom általa. Semmi baj nem érhet, mert az ég felettem áll őriz és véd, mindenem megvan, amire szükségem lehet.

Az orvosok saját maguknak okozzák a problémáikat, pedig elég egyszerű lenne a képlet, ha nem lennének annyira hipokriták. Most félnek, hogy nem lesz elég munkájuk, hogy nincs rájuk szükség. Ezért kellene néha még élni is és még mást is élni hagyni! Ha egyszer arra esküdtek, hogy védik az életet és az az elsődleges céljuk, akkor miért nem azt csinálják? Miért a meggazdagodás lesz fontosabb, amiért megéri nekik éveket, évtizedeket is tanulni folyamatosan? A cél már nem szentesíti az eszközt csak szólok! Már az enyéimet sem szentesíti nagyon rég, már csak büntet, emberi életek, családtagok élete árán, tudom, mit beszélek. Egyet szögezzünk le, isten mindig megbüntet, ha bűnt követünk el, soha nem kegyelmez. Ezt mindig tartsuk szem előtt.

Az egészségügyre szükség van, de nem úgy, ahogy azt a politikus vezéregyéniségek elképzelték, hogy ezentúl már csak a módosabbak vehetik igénybe, aki pedig szerényebb körülmények között él, az is miattuk, az meg dögöljön meg!

Igen, orvosokra is nagy szükség van , de valóban egy új rendszerben, ahol normálisan meg vannak fizetve, és ahol mindenki normális bért kap, hogy normálisan megfizethesse az orvost. De ahhoz a hipokráteszi esküjüket kellene egy kicsit átnyálazniuk az orvosoknak és rugalmasan , normálisan értelmezni. Fel kellene mérniük, hogy nekik nem politikusoknak, vagy kőgazdag oligarcháknak kell engedelmeskedniük, hanem csak isten parancsainak. Egyedüli, aki bárkinek is parancsolhat, az csak isten és nem ember, embernek! De úgy van az!, nem szeretem, mikor rögtön jön az ellenkezés.

A hipokráteszi eskü nem akadályozza meg, sőt szorgalmazza azt, ha másokra, a mások testi és lelki egészségére veszélyt jelentő személyekkel találkozik, akkor kutya kötelessége megvédeni, az ártatlan, ezek által a veszélyes személyek által orvul kitett személyeknek az életét! Például én is lehet, hogy szívesen igénybe vennék egy-két szűrővizsgálatot, ha az egészségügyből már rég el lennének távolítva bizonyos, az egészségemre nagyon ártalmas emberek, akiknek lehet, hogy még valamilyen komoly elmebetegségük is van. Érthetetlen, hogy épp az egészségügyben dolgozók nem ismerik fel az ilyen egyéneket és nem szűrik ki őket. Előbb az elme betegektől szabaduljunk meg könyörgöm,  és ne áldozzunk fel egy pár ilyen betegséggel küszködő miatt szinte mindenkit! Azt is ki kellene szűrni, hogy ki vállalhat közszereplést, ne adj isten politikai pályát, amivel aztán minket leural. Ha mégis megtörténik a baj és mégis kapunk a fejünk fölé egy ilyen beteg személyt, nem összeskűvés-pártiságból mondom, hanem csak puszta tényként közlöm, hogy van ilyen is, akkor mindig legyen meg az orvosi vezérkarban egy adott országban annyi vér a pucában, hogy nyíltan merjen állást foglalni, hogy eddig és nem tovább, hogy elítélik az olyan döntéshozókat, akik nem alkalmasak nagy horderejű döntéshozásra. Akiknek inkább lekötőzve kellene ácsingózniuk egy gumiszobában valahol, távol innen és nem még nekik  hatalmat engedélyezni, hogy még ők kötőztethessenek le ártatlan, épelméjű, egészséges embereket! Ugyanis ilyen módon kicsit se csodálkozzanak, ha megroggyan az emberek bizalma az orvostudományban és az orvosokban!

Nekem kifejezetten jó és pozitív tapasztalataim vannak az orvosokkal kapcsolatban, mert még olyan műtéteket is sikeresen elvégeztek rajtam, amit nem nagyon vállalt volna be senki a kudarctól való félelem miatt, de mégis sikerült! Csodák igenis vannak az orvostudományban is. Nekem a helyrehozó plasztika vált be. Ugyanez a helyzet például a jogi kérdésekkel is, egy sorozatnyi ügyvéd után, találkoztunk az igazival, aki olyan ügyet nyert meg számunkra, amit más el sem vállalt, elmenekült ugyanolyan okból, szintén egy olyan elme erőszakos, de zseniális, megtámadhatatlan  módon alkalmazott törvényei miatt, amelyek lehetetlenné teszik az adott ügytipus megnyerését.  Mert ilyen vezetőink vannak, orvosi esetek, ezért kell szenvednünk az egészségügyben, az emberi jogainktól való megfosztottságban, mert egy elme betegséggel küszködő számára mindent elnéznek, neki mindent szabad, mert szegény, nagyon beteg, ezért!

Van humorérzékem és szeretem is a viccet, a humort. Van, amikor együtt nevetek másokkal még saját hülyeségeimen is. De el tudom választani mikor komoly a helyzet és mikor vicces. Na mostanában egyáltalán nem vicces. -nem szeretem, ha viccelődnek rajtam és a szenvedéseimen, valamint azt sem, ha nem vesznek komolyan, vagy hülyének néznek.

Csak egyféleképpen tudok élni, úgy ahogy nekem jó, vagy sehogy.  De akarok élni, ezért úgy lesz minden, ahogy nekem jó!

Mindenki tudja, ha valami kötelező, azt el akarjuk kerülni, ha valamit szabad, mert megengedik, akkor nem annyira érdekel. Ezért arra használják a kötelezést most kizárólag, hogy pénzt tudjanak tőlünk követelni, mert üres az államkassza. Senki ne gondolja, hogy tényleg törődnek az egészségünkkel. Túl elnézőek vagyunk ezzel a kormánnyal, Kínában például ezeknek a cselekményeknek már az egy tized részéért felakasztották volna, még a kedves vezetőt is, ha ilyeneket művelt volna ilyen hosszú ideig, mint a mi kedves vezetőnk, de hát ti tudjátok meg mit bírtok el. Én már nem bírom tovább, az biztos, nekem elegem van a hazug politikusokból, tisztelet a kivétel, azt lehet tudni kik a kivételek, ott vannak a posztok a Facebook oldalamon. Kitartást, sziasztok!🧚

Röviden magamról: Erdélyben születtem, Drakula felesége vagyok. A vírusokkal ellentétesen, rólam mindig is beszéltek az emberek a hátam mögött, a vírusokról is azt mondják, hogy mindig is léteztek, de az már nem annyira biztos, mint a pletykák, rólam. Egész életemben foglalkoztak velem, a hátam mögött, most miért okozna zavart a saját rendszeremben az ilyesmi? Aki tőlem csak egy kis tiszteletet kíván,  annak az embernek csak annyit válaszolnék, hogy a kívánság teljesen kölcsönös! Annyira tisztelek bárkit, amennyire ő tisztel engem.

Sosem értékeltem magam a helyi, családi, nemzeti, vagy faji származás alapján, de másokat sem! Mikor meg azt tapasztaltam, hogy azért akadnak olyan  emberek, akik ilyen kategóriák szerint osztályoznak másokat, az sem befolyásolt, én csak éltem az életem tovább a saját besorolásom alapján, amely az, hogy ember legyen, egyenrangú, teljes jogú és szabad. Másképp el sem tudom képzelni az életet.

A kavarodást a negatív emberek okozzák, a pletykákkal, az emberek összeugrasztásával. Nekem senkiről sem tudnak rossz véleményt kialakítani, de rólam lehet, hogy igen. Nem számít, hogy mit mondanak valakiről, a tények úgyis kiderülnek majd. Az hogy valaki milyen, nem a róla szóló legenda határozza meg, hanem a tettei. A tettek a fontosak nem a szóbeszéd. Biztos vagyok benne, hogy sokan azt is elhiszik, amit a bejegyzésem elején írtam.  A hír pedig mindig szájról szájra terjedt. A valóság az, hogy nem vagyok senki felesége, csak egy egyszerű nő, mint bárki más és ugyanannyi jogokkal, mint bárki másnak van az élethez . Az élethez való jogot pedig senkinek sincs joga elvenni egy másik embertől és mikor azt mondja valaki , hogy aki adta, az el is veheti, annak tudnia kell és ha esetleg mégsem, akkor a fejébe vésnie, hogy nem a szülő adta az életet, hanem rajta keresztül isten, csak istennek van joga elvenni az ember életét. Ember embernek el nem veheti!💋💯